Hatvani Hatvanas 60MTB
Ezt a túrát néztem ki az új bringa tesztelésére. Bubu képei alapján egy jó kis bicajos túrának ígérkezett. Mivel nem akartam nagyon kavarogni az ismeretlen terepen, megpróbáltam beszerezni elõre az útvonalat. A fórumról kaptam egy régebbi füzetet scannelve, azonban az útvonal azóta változott, így a rendezõkhöz fordultam segítségül. Rendkívül készségesek voltak, e-mail-ben megkaptam a leírást és a színes térképet is. Nagy köszönet érte! Ezek alapján már könnyedén készítettem a GPS-be egy track-et. Peti is jött volna a túrára, de végül nem tudott sajnos, így egyedül indultam szombat hajnalban Hatvanba.
Nagyon korán mentem, hét elõtt már ott is voltam a rajtnál. A kiírás egy picit megtévesztõ, mert nem az iskolánál volt a rajt, de könnyedén oda lehetett találni, mert ki volt plakátolva az iskola bejáratánál. Gyakorlatilag 50 méterrel arrébb egy másik háznál fogadtak a rendezõk. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, meglepõ módon egybõl mindenféle jóval kínáltak.. pogácsa, csoki, alma.. :) Eléggé meglepõdtem. Neveztem, megkaptam a füzetet és a térképet is. Mindkettõ nagyon színvonalasra sikerült. A füzetben van minden. Szájbarágós, nagyon aprólékos útvonalleírás, infók Bajza Józsefrõl ( a gimnázium névadója ), vers, hasznos tudnivalók és látnivalók leírása, szervezõi telefonszámok és persze a pecsételõ rublikák. A térkép meg egyenesen tökéletes. Színes, hatalmas (A3), nagyon részletes és pontos, kitûnõen használható. Még szóban is elmondanak pár fontos tudnivalót az útvonalról, látszik, hogy szívükön viselik a túrát. Ez nagyon jó! Az indulással várok még, összekészülök, reggelizek.
A nevezõk nem tolonganak, elõttem egy bringás srác indult már el a 60-n, egy futó lány éppen a rajthoz készülõdik. A rövid távok nem innen indulnak, hanem Rózsaszentmártonról, így nincs tolongás.
7:15-kor indulok neki a távnak. Elõször is ki kell jutni Hatvanból. Ez könnyen megy, azon az utcán kell végigtekerni, ahol a suli is van. Hideg van még így kora reggel, nem öltöztem túl, majd lefagyok a nyeregben. Ahogy átmegyek az M3-as alatt egy jobbos letérõn máris egy földút váltja fel az aszfaltot. Jó kis poros út, máris megy bele a szmötyi a cipõmbe. Remek, ez jó lesz.. :) Az út enyhén emelkedik, jól tekerhetõ.
Felérek egy magasabban fekvõ mezõre, ahonnan legurulok néhány telek felé.
Az egyik telek sarkánál egy bozontos kutyus ront rám, miközben éppen videózok. Meglepetés! :) Szerencsére amilyen hirtelen jött, úgy fel is adja az üldözést. Valamilyen telephely mellett tekerek, mikor hatalmas madárraj veri fel a csendet. Jól mutat a nagy rendezett repülõ alakzat odafent. A széles útról aztán le kell térni egy másikra, ami egy kis kerülõvel elindul a Kisgombosi öregtölgyes felé.
Útközben egy takaros vadászház mellett halad el az út, késõbb pedig egy furcsa elkerített terület következik.
A kerítésen tábla hirdeti, hogy a hely magánterület és veszélyes nagyvadak vannak elkerítve. Nem is kell várnom egy pillanatot sem, máris meglátom a távolból felém induló hatalmas vaddisznót. Apám, te aztán szép nagyra nõttél!
És nincs egyedül a kicsike, mögötte ólálkodnak a többiek is. A vezérnek látszó alfahím magabiztosan odacammog és 1-2 méterre tõlem megáll a másik oldalt. Lassan feltûnnek a többiek is, egy perc múlva már vagy 10 vaddisznóval szemezek. Mikor tovább indulok a kerítés mellett futó úton, két példány követ és mellettem kocognak. Jófejek.. :)) Azért remélem nincs lyuk a kerítésen. ;) A kerítés elmarad, a disznók is. Az út meredekebben kezd emelkedni és gazosabbá válik.
Végül már egészen be van nõve, dús növények között tekerve érem el a fent levõ pontot. Egy fa esõbeálló alatt padok és asztalok adják az EP helyszínét.
Pár gyalogos éppen tovább indul. A pontõrrel kicsit beszélgetek miközben megkapom a pecsétemet. Mesél az egyik évben itt levõ nagy dagonyáról, mikor a bicajosok már ide is nyakig sárosan értek.. Almával és vízzel kínál, ez utóbbit el is fogadom.
Innen egy rozzant állapotú betonút vezet vissza a piros sáv jelzésre. Újra itt a jó kis poros földút. Egy részen nagyon szép élénkzöld fû szegélyezi az utat, le is kapom a géppel.
Néhol igen mély a homok, nehéz tekerni rajta... csúszkálnak a kereket, dolgoznak az izmok. Az izmok, amelyek egyébként nagyon fáradtak. Itt már érezem, hogy nem pihentem még ki a keményen megfutott Maxit.. szóval nem is vártam semmi komoly tempót magamtól, ez most olyan lötyögõs, regenerálódós menet lesz. Kisebb csúcsokon bukok át, mikor az egyik után csodás kilátás tárul elém a Mátrára.
Kiérek a mûútra, ami Rózsaszentmártonba vezet, egy kis szakaszt ezen kell megtenni, aztán a piros kereszten befordulok a Vadrózsáról már ismerõs útra. Innen is csodás a kilátás. Jobbra lent a falu szunnyadozik, a távolban a magas csúcsok.
Pár gyalogos itt is utólérek. A Kopasz hegyi elágazásnál két fiatal posztol a ponton.
Mesélik, hogy kicsit késve értek ki, mert akinek itt kellett volna eredetileg lenni az végül nem jött. Szóval õk már a felmentõ sereg. ;) Megtudom, hogy a hegytetõn van szép kilátás is a környékre, de én inkább tovább indulok, sok van még hátra.
Kiérek az apci útra, majd megkezdem az emelkedést a Somlyóra. Beérek egy futót, aki a 25-ös távot nyomja jó tempóban. Beszélgetünk kicsit felfelé, de hamar le kell szállnom és bringát tolva hipp-hopp lemaradok. A Somlyó nem adja könnyen magát, itt már cseppet sem fázok, megizzadok rendesen mire felérek.
Odafent megint egy fiatal páros osztja a pecsétet. A kilátás pompás minden irányba. Most már melegedik az idõ is, itt pontõrködni most elég hálás feladat. Na nyomás lefelé.
A hegyrõl lefelé vezetõ ösvény a túra legizgalmasabb része. Itt megtapasztalom a bicaj pár nagyon hálás tulajdonságát.
A csúszós, köves, ágas bogas szûk ösvényen meglepõ stabilitással csörtetek lefelé. Hû, amindenit! Ez tetszik! Néhol át kell emelni a gépet pár nagyobb sziklán és keresztbe dõlt fán, de azért elég jól lehet lefele haladni. Lent beérek pár nagyon iskolás csapatot, akik a rövidebb távokon indultak. Óvatosan kerülgetem a fiatalságot. A trükkös jobbos letérõt már jól ismerem szerencsére, így nem vétem el a pont felé vezetõ utat. A piros kör jelzésen ereszkedek le izgalmas utakon a Széleskõi bányató felé. A tó elõtt két kissráccal találkozok, akik bringával vannak, és éppen toláshoz készülõdnek, mert innen bizony egy nagyon meredek úton kell tovább indulni.
Én még elõbb tovább haladok a tóparton levõ EP-ig. Ez a kis tavacska olyan itt az erdõ közepén, mint egy kis ékszerdoboz. Nagyon mutatós.
Megkapom a pecsétet, és fordulok is vissza, rákészülve én is a tolásra. A srácok nem jutottak messzire ezidõ alatt. A felfelé vezetõ út elég brutális még gyalog is. Küzdünk rendesen, a lábunk vissza-vissza csúszik a poros ösvényen. Felérve már sokkal jobb a helyzet, bár az út tovább emelkedik, de már tekerhetõ. A Hármas határ hegynél találom a következõ EP-t, ahol beérem az elõttem haladó bringás srácot aki a pontõrrel beszélget éppen. Látszik, hogy nem siet, Õ az önkéntes bicikliszervizes is a túra alatt.
Nem sokat idõzök, a piros sávon indulok tovább.
Egy darabig felfelé, majd zúzás következik a Rózsaszentmártoni pincékig.
Útközben megint kisebb gyerekcsapatokat elõzgetek. Átmegyek az elsõ pincesoron, majd a második, Nagyvölgyi pincesoron megtalálom a következõ pontot. Itt beér a bringás srác, Dani is.
Alig indulok tovább, egy trükkös letérõnél élesen balra kell fordulni. A szalagok itt is ott vannak segítségül. Emelkedõ jön, Dani elhúz elõre. Szõlõsök között tekerek, követem a szalagozást, ami szépen vezetget. Szücsi elõtt beérem a futó srácot ismét, aki már hiányolt. Hát csak így komótosan haladok, na... Lefele elhagyom, de újabb meredek mászás következik a falutól távolodva, ahol megint beér. Fent a szintben haladó úton aztán megyünk egy szakaszt együtt dumálgatva. Közben sikerül összeszednem valamit az elsõ kerékre. Egy kis faág keresztben ráragadva a kerékre. Sok jót nem sugall... Megállok, és leszedem... egy majd két centis tüske tartotta a gumin, amit kihúzva visítva szökni kezdett a kerékbõl a levegõ. Defekt. Király! Egy darabig még kihúzza... A Kecskekõ alatt Éva, az egyik fõszervezõ szalagozza az utat. Innen már hamar kiérek a mûútra, ami felvezet a ponthoz, de felmenni már nem tudok. Le kell állnom belsõt cserélni az út szélére. A bringa dob egy hátast, én meg már kapom is le a kereket. Gumi ki, tartalék gumi be, pumpál, pumpál. Közben a futó srác megint visszaelõz. Elég gyorsan végzek, talán 5 perc sincs az egész meló. Feltekerek a ponthoz. A hegytetõn kapom a pecsétet, és már gurulhatok is lefelé.
Itt lehet most gyorsulni, aszfalt út vezet vissza Szücsibe, zúgok is rendesen. A faluban a Bajza-házat kell megkeresni, itt a következõ pont. Itt kapok finom lekváros kenyeret és innivalót is.
Jól esik a frissítés, kicsit töltõdök. Elköszönök a futó sporitól, neki mindjárt itt a cél a 25-ön.
A faluból kifelé egy darabig aszfalt, majd földút vezet. Ismét találkozok Évával, aki már errefele szalagoz éppen.
Megtudom, hogy Dani fog nekem pecsételni a következõ pontnál, Õ is szalagoz útközben. Elérem az elsõ tavat. Takaros kuckók vannak a partján, jó kis hely.
Az út tovább kanyarog, majd egy idõ után egy susnyásba fordul. A szalagok vezetnek, egyébként nehezen hinném, hogy erre kell jönni. Egyre nagyobb a dzsungel, ez itt nem semmi bicajjal.
Beérem Danit, akitõl meg is kapom a következõ igazolást. Õ ott marad még szalagozgat, én indulok tovább.
A második tavat balra kell kerülni, egy szántás erdõvel szegélyezett szélén emelkedik az út felfelé. Ez az út is igen be van nõve, még tolni is nehéz a bringát.
Dani ismét beér és odafent elhúz. Felérve már sokkal jobb a helyzet, széles, jól tekerhetõ út fogad.
Hatalmas szántások között haladok, majd elvétek egy elágazást és rossz felé száguldok lefelé Ecséd irányába. Az irány mondjuk jó lenne, viszont az út kegyetlenül elfogy, és áthatolhatatlan erdõ állja az utamat. Mászhatok vissza az elágazásig. Figyelmetlenségem jutalma +1,2 km volt. Fent megtalálom a szalagokat a balra vezetõ úton. Pedig ott virítottak, tényleg csak nem figyeltem... Zúgok lefelé a falu felé. Útközben Danit ismét beérem, itt is rakosgatja a szalagokat. A faluban találok egy kék kutat, ami nagyon jókor jön, a vizem már kezdett elfogyni. Feltöltöm és megmosdok.
Jó meleg lett mostanra. A faluból kivezetõ utakon követem a szalagozást. A jelzéstõl eltérõ utakon érem el az utolsó pont helyét, a Szentlaposi SzúzMária-kápolnát.
Nagyon impozáns látvány a kápolna és szép helyen is van. A személyzetet nem találom, pedig többfele keresgélek. Ide még nem értek ki, sebaj. Pecsét nélkül indulok tovább.
Szántók között futó széles utakon érem el újra a piros sávot, amin balra fordulva elindulok visszafelé, Hatvan irányába. Elérem a már ismert szakaszokat ismét. A telkeknél megint rám ront a kutymó is... :)) Ezt itt szerintem senki nem ússza meg, nagyon lelkes jószág. Leérek a mûútra, és könnyedén visszatekerek a rajthelyig. 13:43 van, meglepõen sok idõ kellett a táv teljesítéséhez. Igaz nem is rohantam sehova. Elsõként értem be a hatvanas távon, de nem sokkal utánam már jöttek a keményebben küzdõk, akik jóval késõbb indultak és adtak vagy 1,5 órát.. ;)
A célban bevágok egy lekváros kenyeret és egy almát, majd megjön a virsli szállímány is. Hamar megfõnek és azokból is lakmározunk egyet. A végén még egy bónusz sajtos pogit is benyomatok, az ellátásra igazán nem lehet semmi panasz. A szervezésre sem. Nagyon lelkes volt a brigád, jó volt a szalagozás, tetszett az útvonal is. Egy remek túrát hoztak össze itt a kevésbé ismert Mátraalján, ahova érdemes eljönni és megismerni kicsit. A hosszú távon nem indultunk sokat, de a röviden voltak pár százan. Gratulálok a szervezéshez, és köszönöm a lehetõséget! Ez klassz volt!
Mért táv:
Km órával: 60,6 km
GPS: 59,8 km
További képek: http://picasaweb.google.com/qvic78/HatvaniHatvanas60MTB# |
