Túrabeszámolók


Hegyhát

stalkerTúra éve: 20092009.09.29 23:09:48
Hegyhát 30 (itineren 29,4 km)
2009.09.26.

Nagyon szép napos, de kissé hûvös reggelre ébredtünk. A túra elõtti este a Kanizsa 50 és a Hegyhát 30 között válogattunk, míg szombat reggelre a Hegyhát 30-t választottuk. Reggel 8 óra 5 perckor rajtoltunk Bazsival a vasvári strand elõl, meglehetõsen sok ember társaságában. A nagy létszámú túrázó azonban sem a regisztrációnál, sem a rajtolásnál nem okozott fennakadást, minden simán zajlott. Az elsõ kellemes meglepetés az itiner kézbe fogása után ért bennünket, ugyanis egy nagyon szép, színes, nyomdai úton elõállított útvonalleírást tartottunk a kezünkben, melyen mind a három túra ( 10 km, 20 km, 30 km) térképe és útvonalleírása szerepelt a Vasi Hegyhát ismertetõjével együtt. Ezen az õszõn elõszõr indultunk el pulcsiban, mely aztán hamarosan lekerült rólunk. Vasvárt a dél, dél-nyugati részén hagytuk el a Z jelzésen.

(Vasvár: A rómaiak Castrum Ferrumnak nevezték az itt álló várat. A római korban fontos út vezetett innen Aquincum felé. A honfoglaló magyarok is itt alakították ki az egyik legnagyobb vastermelõ központot. Szent István király ispánsági központtá és megyeszékhellyé emelte. A tatárjárás során a város elpusztult, de a mongolok hazatérése után ujjáépítették. 1310-ben németek foglalták el, 1311-ben a magyar seregek felszabadították. A XIV. sz. közepére már igazi várossá fejlõdött. 1479-ben a török seregek elérték a környéket. 1490-ben I. Miksa seregei ostromolták, de bevenni nem tudták. A XVI. sz.-tól fokozatosan hanyatlani kezdett. 1576-ban a fosztogató német katonaságot a lakosság elûzte, azonban a németek visszatértek és felgyújtották a város nagy részét. 1578-ban megszûnt megyeszékhely lenni, folyamatosan pusztult és hanyatlott. 1663-ban császári sereg szállta meg. 1664-ben hatalmas török sereg vonult át rajta és felgyújtotta. A vesztes szentgotthárdi csata után itt kötötték meg a vasvári békét. A XVIII. sz.-ban alakult ki a jelenlegi város szerkezete. Városi rangját 1986-ban kapta vissza. Lélekszám: 4466 fõ.)

Utunk a pácsonyi szõlõhegy felé vezetett, ahol már több pincénél szorgos kezek dolgoztak a szõlõsorok között, leszedve a 2009-es év szõlõtermését és leendõ bor alapanyagát, ám elõtte még egy ellenõrzõpontnál tettük tiszteletünket. A második ellenõrzõpont Pácsony vasútállomáson volt. A vasútállomáshoz Pácsony szélsõ házai elõtt vezetett az aszfaltos út, mely aztán egy darabig elkísért minket.

(Pácsony: Elsõ írásos említése 1217-bõl való. 1995-ben elnyerte a Virágos Magyarországért országos verseny elsõ helyét. Lakosság: 349 fõ.)

A vasútállomástól tovább a Z jelen haladva dél felé, aszfalton érkeztünk Gyõrvárba. Az ellenõrzõpont a falu központjában lévõ Faluház udvarán volt telepítve. Pecsételés és egy kis bolti vásárlás után indultunk tovább a templomig, majd a templom elõtt búcsút intve a Z jelzésnek hirtelen fordulattal nyugat felé vettük az irányt és az S jelzést követtük. Közben egy erõsen könyvtárba járó emberrel elegyedtünk szóba, aki elmondta, hogy annak idején õ is nagyon sokat túrázott, fõleg az innen másfél kilométerre lévõ Hegyhátszentpéterre. Gratuláltunk a teljesítéseihez és gyors ütemben szedegetve lábainkat valóban hamarosan Hegyhátszentpéterre értünk. Végig mentünk a falu fõutcáján, majd a falu végén, az utolsó háznál, mely múzeumként üzemelõ népi lakóház, álltunk meg a következõ ellenõrzõpontnál. A ház zsupfedele éppen felújítás allatt állt, így teljes szépségében nem láthattuk. A kedves pontõr hölgyek finom pogácsát és hûvös ásványvízet adtak.

(Hegyhátszentpéter: 1381-ben Zentpeturfolua néven említik elõször. Tájháza 1891-ben épült részben vályogból, részben téglából. A lakóépület legértékesebb része a szíves, tulipános mintájú, festett, faragott deszkaoromzat, mely a virágos népi reneszánsz szép példája. Lélekszám: 162 fõ.)

Hegyhátszenpéterrõl Petõmihályfa felé vettük aszfaltos utunkat, és csodálkozva néztük az aránylag sok útszéli keresztet, melyek az út jobb és bal szélén álltak. A túra útvonalára egyébként valóban jellemzõ, hogy nagyon sok útszéli kereszt mellett halad el. Petõmihályfa központja közelében aztán leléptünk az aszfaltról és részben erdei, részben mezei úton haladtunk tovább észak, észak-nyugati irányban, még mindig az S jelzésen. Az igazi szüreti hangulatot a petõmihályfai Öreg-hegyen éreztük igazán, szinte minden pincénél nagy volt a sürgés-forgás, bográcsgulyás és muskotály illat terjengett a levegõben. Az ellenõrzõpontunk a szõlõhegy végében lévõ Szent Bertalan kápolnánál volt.

(Petõmihályfa: 1308-ban Myhalfolua néven említik elõször. Területén a középkorban Márványkõ egykori vára feküdt, melyet 1405-ben kezdtek el fából építeni. Lélekszám: 246 fõ.)

A kápolnától egy nem túl izgalmas, P jelzéssel ellátott, kövecses erdei út következett kilométereken át, idõnként szúnyogok hadával viaskodtunk. A hatodik ellenõrzõpont elõtt aztán volt egy kis megingás, mivel az itineren lévõ térkép egy kicsit más helyen jelölte a pontot, mint ahol az a valóságban volt. Egy túratárs hölgy által kért telefonos segítség alapján aztán útba igazítottak minket és innen már egyenesen a pontõrõk asztala elé vezetett az út. Pecsételés közben a pontõr bácsi elmondta, hogy nemcsak mi egyedül estünk ebbe a kelepcébe, úgy tûnik mások is használták a kapott itinert. A pontot elhagyva észak felé baktattunk, továbbra is a P-n, majd Kismákfa érintésével értünk be Vasvárra. Célba érkezési idõnek 13 óra 30 percet regisztráltak.

Összegzésül: Nagyon kellemes túra volt, kevés szintkülönbséggel (mindössze 200 m, így azoknak is tudom ajánlani, akik csak egy kellemes, megerõltetés nélküli, hosszabb sétát szeretnének. A kapott itiner szinte teljesen hibátlan, a 6. ellenõrzõ pont berajzolása volt csak tévesen feltüntetve. Az ár-szolgáltatás aránnyal csak kirívó esetben szoktam foglalkozni, most azonban kirívó esettel találkozhattunk, pozítiv értelemben. A nevezési díj 300 Ft volt, ezért a pénzért minden ellenõrzõponton kaptunk valamit. Adtak cukrot, csokoládét, almát, vízet, pogácsát, vajas, zsíros kenyeret, egyszóval volt minden földi jó. Az ételek mellett meg kell említenem az igényes itinert, a szép kitûzõt és az emléklapot. Ezúton szeretném megköszönni a szervezõknek ezt a sok mindent, biztos vagyok benne, hogy az általunk befizetett összegbõl ennyi mindent nem tudtak kigazdálkodni. Külön köszönet a pontõrõknek, mindenhol nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a kedvességet és az élményeket.