Túrabeszámolók


DÖKE gyalogtúrák / Gyalogolj az ötösért

r.eszterTúra éve: 20092009.10.04 14:20:00
DÖKE 30, avagy az elsõ egyedül

Hûvös a reggel, brrr. Reggel 7-kor indulunk, végre nem kell messzire menni. Rajt a komlói Kodály Zoltán Általános Iskolában. Érkeznek az ismerõsök is, jókedv, nagyon bírom ezt a társaságot. Háromnegyed 8-kor indulunk. Fura, hogy András nem jön velünk, de õt most egyesületi kötelességei pontõrködésre szólítják, de egy darabon azért bringával kísér minket. Az elsõ kilométerek után elszakadok a társaságomtól, nem bírok a lábammal, muszáj mennem. De azt hiszem már megszokták…:) A második ep. után Mánfa felé gyönyörû kilátás. A mánfai temetõnél megelõzök két túratársat, akik konstatálják, hogy bizony nem õk lesznek az elsõk :) A Péter dûlõnél jobbra, majd a mezõn át érünk az Árpád kori templom elágazójához. A mezõ elején nyíl mutatta a helyes irányt, amit néhány vicces kedvû túrázó a rossz irányba fordított, így majdnem benéztem, szerencsére még idõben hátrafordultam és megláttam egy sárga szalagot a jó irányból. A templom most is lenyûgöz, nagyon szeretem az efféle történelmi emlékeket. Még a 12. században építették, ha jól tudom. A ponton finom málnaszörppel várnak. Innen a P+-en visz az út a Jószerencsét vadászházhoz. Végre egy kis szint. Ezután a Petnyák völgy néhol igen keskeny ösvényein egyensúlyozok, majd ismét egy kis jólesõ szint a Tripammer fáig. Itt van a következõ ep. Van alma, és András pont telefonozta az infót, hogy átfestették Vágotpuszta felé a jelet: nem P+ hanem ZO-n kell menni. Innen KO-n majd a P+-n visz az út a Melegmányi forráshoz, majd irány a Nagy Mélyvölgy. Szép emlékeket idéz fel ez a rész. Kõlyuk után nem sokkal, a patakon átugrálás után kezdõdik az izgi rész: kapaszkodás a Kecske-háton. Múlt szombaton kb hajnali 2 fele jártunk itt, csak akkor lefelé jöttünk. Még az sem volt egyszerû:) Néha össze kellett szorítani a fogam, de azért csak felértem:) András már messzirõl integet, kapok cukrot meg vizet. Sokat nem idõzök, követem a Z-et, elmajszolok egy Snickerst , hamar el is érem a fõutat. Ennek túloldalán elvileg dombra föl majd le Sikondára. Voltam olyan 'szerencsés' azonban hogy sikerült benéznem valamit, végülis egy hatalmas szántóföldön kötöttem ki, annak is a közepén. Kétoldalt erdõ volt ugyan, de kerítéssel bekerítve. Na irány vissza egy darabon. Jött három srác, azt gondoltam túrázók. Sajnos nem, mikor kérdeztem tõlük, hogy nem tudják –e merre van a piros jelzés, csak néztek rám mint a lukinyúl, fogalmuk sem volt mirõl hadoválok:) Elindultam vissza, de mivel nem vagyok rutinos elkeverõ, és kezdtem kiakadni, telefonos segítséghez folyamodtam:) Pontõr barátomat hívtam, kicsit szégyenkezve, hiszen nemrég újságoltam neki, hogy még nem kevertem el, ráadásul már jó néhányszor voltam ezen a részen. Megnyugtatott, hogy kb jó helyen vagyok, vágjak csak át a szántóföldön, a lényeg, hogy csak fölfele menjek:) Bejött, egyszer csak vége lett a kerítésnek, erdõ, piros jel, phuuu. Feszültséglevezetésképp Sikondáig futottam. Egy túratárssal találkozom, aki kétségbeesetten szólongatja elkóborolt kutyusát. Itt a PO jelzést kellett követni a köv. cél elõtti utolsó pontig. Itt is jó szolgálatot tettek a szalagok, mert néhol elég hiányosak voltak a jelek. A ponton sportcsoki, majd az utolsó néhány km következik. A mezõig továbbra is a PO, majd a szalagozás a P+-ig. A komlói sportpályán jutottam ki, majd macskakõ, lépcsõsor itt meg ott, utcákon kanyargás és beérkezés. A célban kedves gratuláció, oklevél, kitûzõ. Napozok és almát rágcsálok, míg a többieket várom, közben sorra érkeznek a megfáradt túrázók, az elveszett kutyust is megtalálták, szegény jól elfáradt, a lábamra dõlve el is alszik, de csak amíg a hasát vakargatom :)
Klassz kis túra volt, kellemes idõ, gyönyörû õszi erdõ. Az útvonalleírás meg a szalagozás is perfekt. Inkább agyilag fáradtam el, de jó volt, hogy megtapasztalhattam az egyedül-teljesítés érzését.
Köszönet a rendezésért.