SOKORÓ 17
Az Észak-dunántúli kupa miatt kellett tavaly is, és idén is megcsinálnom ezt a túrát, mivel Gyõr-Sopronban nem túl sok a túra, ide indultam szombat reggel.
A tavalyihoz képest a nevezés zökkenõmentes volt, pár perc alatt kaptam egy térképszerûséget, az volt az itiner az ellenõrzõ lap, minden egyben.
El is tévedtem mindjárt Gyõrújbaráton, ahonnan a túra indult.
Aztán megleltem a helyes utat, találtam egy kedves urat és hölgyet, így már együtt kerestük a jelzéseket tovább. A jónak vélt jelzésen elindultunk, aztán kb. két km után vissza. Megkerestük a helyes jelzést. Sajna nem volt pontos és ismét eltévedtünk. Leírás nem volt megfelelõ, jelzések szintén nem, így a 3 km-re lévõ elsõ ellenõrzõpontot a fél kilences induláshoz képest 11-kor találtuk meg. No persze a pontõr már sehol. Az itineren telefonszám sehol.
Idõközben egy fiatal párral is találkoztunk, õk is órák óta keveregtek, keresték a helyes utat.
Miután teljes elkeseredésemben fel akartam adni a túrát, nekiálltam futni, és sikeresen megtaláltam egy-két helyes irányt. Közben újabb eltévedés, újabb plusz kilométerek, ismét összefutotam néhány eltévedt emberrel, és ez így ment kilométereken keresztül.
Az egyik szervezõt végül sikerült meglelnem két pont között várta be az eltévedt embereket. Így aztán meg lett az ellenõrzõpecsét, és lelkesen indultam tovább, hogy egyszer csak be fogok érni Nyúlra.
2,5 km aszfalt következett, emelkedõvel, de az idõ elcseszése miatt igyekeztem futva megtenni, vagy legalábbis kocogva. Addigra már többször is eláztam a hol szemerkélõ hol jobban zuhogó esõben, mindegy volt.
Megtaláltam a szervezõ tanár Urat, aki nagyon kedves volt, de a nagyon régi térképmásolatával - amin már semmi nem passzolt - nem sokra mentem.
Ilyen vacak térképkivonatot rég láttam.(Pedig tavaly 63 túrán vettem részt) Mivel a leírtakhoz képest a valóság teljesen más volt, ismét eltévedtem, aztán kisvártatva egy Edina nevû helyes lánnyal és ötéves kisfiával, valamint egy barátjával kiegészülve megpróbáltuk megtalálni a helyes utat. Hol sikerült, hol nem. Szóval nem hinném, hogy ennyire balfék lennék, ha másoknak is próblémát okozott az útvonal.
Állítólag sajnálatos módon azokat a fákat kivágták sok helyen, amiken jelzések voltak.
Nagyvonalakban voltak jelek frissen festve, de sosem az útkeresztezõdésekben, és így két- illetve három irányba is elindultunk, és bizony sokat kellett menni, mire jelet találtunk. És ha szerencsénk volt jót, ha nem, akkor irány vissza, és újra keresni.
Nem is akarom túlragozni már az eltévelygéseket, meg a tüske által okozott lábsérüléseket, a kidõlt fakitermeléses fákon való átmászkálást....
Sajnos sok kellemes emlékem nem maradt, végre megtaláltuk a Bedõk Pincét Nyúlon, kaptam egy klassz kitûzõt, túra letudva.
A táv 17-ként volt jelezve, ami 15 lett volna, szerintem nekem 25-re sikerült. 14.10-kor értem be.
Irány a buszmegálló, mert ugye a rajt és a cél máshol volt.
Ellátás semmi, igaz 300 ft volt a nevezés, de akkor is...
Egy pohár víz, vagy egy gratuláció elkelt volna bõven.
Tavaly sem tetszett a túra szervezése ill. szervezetlensége, és idén sem.
Jövõre nem jövök el.
|
