Túrabeszámolók


Reguly Antal emléktúra (nyári és őszi)

biborTúra éve: 20092009.10.11 22:34:11
8:30kor elég barátságtalan idõben indulok. A szurdokvölgy túráról ismerõs az elsõ 10 km így nem kell figyelnem a jelzésekre, ami kocogósan nagy elõny:)
Zircet elhagyva jönnek az elsõ pocsolyák, egész éjjel esett s ez szinte végig meglátszik majd.. A vízmû után elõzgetek, majd alig várom már a jó kis erdei
avarral borított ösvényt. Csúszkálva csak az jár a fejemben, hogy haladjak mert akkor elõbb odaérek és milyen jó is lesz sár nélkül, leveleken járkálni:)
A patakon sikerül gond nélkül átjutni, majd egy jobbra után vágyaim sima útjára jutok:) Elérem a P-S elágazást, a hídon át az elsõ pont Porva- Csesznek v.á. Idõ 9:27 és a 22bõl megvan 9 és fél km végülis van esélyem még egy kört menni ha belehúzok - számolgatom. Pár száz méter a zöldön s már nem így gondolom.. felettébb
érdekes ilyen úton ilyen csúszós sárban menni.. Az egyik lefelénél késõn kapcsolok és lefekszek kicsit..:) Csupa sár leszek, felpattanok és usgyi tovább, ennél
mocskosabb már úgysem lehetek. Ezek után a másodszori menés gondolatát végleg elvetem elég ebbõl ennyi..A zöld kiér egy mûútra majd kicsit meglepõdve
látom h van valaki elõttem. Utolérem s egyre közelebb van Porva, s egyre nagyobb tócsákba sikerül belelépnem. A faluban a büfében van a pont, néhány ember
végignéz ahogy beállítok retkesen.. iszok egy kis üdítõt és indulok tovább pár perccel 10 óra után. Már csak 8,5 km, bele kéne húznom.. közben eléggé elkezd
esni, már nem csak sáros, vizes is leszek, egyre jobb mi jöhet még? Na ez: a "feketeleves": csúszás, esés.. ezt már nem úszom meg sárral, alig bírok felkelni.. valahogy továbbindulok de kb. 2vel megyek a S-n a szántásnál, nagyokat csúszkálva, sûrûn emlegetve az égieket.. Kiérek a K-S elágazáshoz a mûútra, felfelé is nyögve- nyelve megy, alig várom h beérjek Borzavárra. Az emelkedõ tetején messzinek tûnik a templomtorony.. lefelé alig bírok rálépni a jobb lábamra, miért nem születtem két ballábasnak.. Csak legyen egy kocsma! S van, bemegyek, lerogyok egy székre s sört kortyolok. A hideg nem esik jól, mikor a fogam fájt bevált de most vajon segít valamit? Könyökölve arra gondolok, hogy most ez az a pillanat amikor össze kéne magam szedni, most van amikor csak az akarat számít.. Próbálgatom a lábam
kinyújtva és behajlítva is baromira fáj, pedig csak üldögélek. Ülök még egy darabig- több mint 20 percig mire odáig jutok h igenis meg tudom csinálni, ha kell a
maradék pár kilcsit féllábon is behúzom! Nehezen indulok, számat harapdálva arra gondolok, h ennél már csak könnyebb lesz, a következõ lépés már nem is
fáj, aztán még kevésbé fog..bíztatgatom magam s kiérek Borzavárról, egy túlméretezett kék jelzésnél észbe kapok és idejében letérek. Van szalagozás is.
Felfelé úgy érzem a kétnapos éticsiga legyorsulna,de legalább haladok elõre. Úgy tûnik sikerült bedumálni magamnak a nemfáj-t és felérve sokkal jobban megy.
Ezen felbuzdulva elkezdek sietni és rájövök, hogy így sem rosszabb:) A völgybe vezetõ lejtõ nem piskóta, óvatosan csúszkálok. Tovább szintben menve már
határozottan jobban érzem magam például van erõm jelzéseket is nézni meg a tájat is, mert eddig csak a csapást követtem a mûút óta egy fára se néztem rá, csak úgy mentem.. A bükkösben meglátok messzirõl egy lányt amint futkároz, elõször azt hittem õ is elõttem van, közelebb érve leesik, hogy tájfutó lehet. A Fialatító- forrás nagyon jól ki van szalagozva- táblázva 11:40kor érek ide. Megeszem a Porva- Cseszneken kapott csokit és az itt kapottat is. Szinte tényleg megfiatalodva indulok tovább 11:44kor. 2,2 km van még és ha beérek egészre akkor kerek lesz az idõ. Számolok ehhez picit több mint 6átlag kell ami most elég soknak tûnik. A tájfutókról példát véve próbálkozok futással és nagyjából megy is, hamar leérek Zirc határához. Itt valami rendezvény van, nem törõdök vele kimegyek a kapun és már csak sétálva indulok tovább még 8 percem van egészig;simán menni fog, nem kell rohannom. Beérek,kerek 12:00t írnak a lapra, vagyis 3:30 lesz a vége. Egyrészt csalódott vagyok mert ha óvatosabban mentem volna és nem esek el sokkal elõbb beérek, másrészt viszont örülök, hogy rávettem magam a továbbmenésre Borzaváron és az
akaratom gyõzött a nyafogás- kifogás felett. Tehát felfogom próbának és nem kesergek:)