Túrabeszámolók


Budai kilátók

OttorinoTúra éve: 20092009.10.16 10:01:52
BUDAI KILÁTÓK EXTRA 2009.10.10.
Táv: 29 km; Szint: 1000 m.

A reggeli készülõdés közben elered az esõ. Kitartó, áztató esõnek néz ki az ablakból megfigyelve. Menetkész állapotba hozom magam, aztán, ha nem áll el, akkor visszafekszem... Nem csobog már az ereszcsatorna, szerencsére csak ijesztés volt a hajnali zápor, indulok. Barátok, ismerõsök találkozója alakul ki a Normafa, Rétes Büféje elõtt. A zöm eredetileg a "simára" akart menni, de megtudták, hogy én mindenképp az Extrára megyek, és ismerni vélem az önálló tájolású szakaszt, ezért õk is a "hosszú táv" mellett döntenek. A nevezésnél kis félreértés alakul ki: Mind a heten "sima" nevezési lapot töltünk ki. Végül sikerül az Extrára "ápgrédelni". A kedves túratársak meglódulnak a János-hegy irányába, hiába kiáltom utánuk, hogy le kék menni a [K kukac] jelzésre, mintha a falnak... Az Anna kápolnától feljövõ jelzésnél aztán automatikusan a megfelelõ útra kerülünk. Késõbb egy túratárs, aki az elõírt úton jött fel, ezt kispistának minõsítette, sajnos teljes joggal. Mi már az elején áttértünk az egyéni tájolásra. Megígérem neki, hogy majd a leves osztásnál helyben járunk egy pár percet. Nos! Felérünk a Libegõ felsõ állomásához. A kilátóhoz vezetõ mûút jobb oldalán levõ támfalból kiinduló lépcsõhöz megyünk, és a [P-] jelzés nyomán lépdelünk fölfelé. Most mi fikázzuk a kényelmes gumi járdán kispistázókat.

1. ellenõrzõpont, János-hegy.

A pontõr az elsõ emeleten behúzódott az egyik pihenõfülkébe. Hûvös van még. Lefelé indulunk, továbbra is a [P-] jelzésen. Lent, a Budakeszi úton átóvakodunk a közvetlenül a kanyar után levõ zebrán. A Szépjuhászné állomástól látunk visszafelé jönni egy pár túrázót, ezért néhányan a mi csapatunkból is elindulnak arrafelé. Höhö! Ott nincs pont, gyertek vissza! Megyünk fölfelé a [S-] úton. Pihenten nem gond ez az emelkedõ. A Kaán Károly kilátó elõtti utolsó elágnál egyeseknek megint ingere támad az egyéni tájolásra. Nekem jó a kijelölt sétaút is.

2. ellenõrzõpont, Nagy-Hárs-hegy.

A két pontõr hölgy fentrõl integetve, kedvesen a legfelsõ emeletre invitálja a pontra érkezõket. Fú, vissza kell vennem a dzsekimet, mert itt baromi friss a levegõ. Nagyon cúgos a felsõ szint, pecsételtetés után gyorsan lefelé indulunk. A barlangbejáratnál automatikusan a csillesínek fölötti sziklán egyensúlyozok. Hoppá, már megint nem mentem le az undok kis fahídhoz. Azért most már javul az arány: Minden második erre vezetõ túrán lemegyek. Jó társaságban repül az idõ, már le is értünk a [S-; S3] keresztezõdéshez. Felmegyünk a [S3] murvás útján pecsételtetni.

3. ellenõrzõpont, Kis-Hárs-hegy.

A kis kilátót már rendbe hozták, de ennyi ember úgyse tudna egyszerre feltódulni, lent kapjuk meg az igazolást. Visszamegyünk a [S-] keresztezõdéshez és jobbra folytatjuk. Nem sokáig, csak a [Z kukac] elágazásáig, amelyen balra fordulunk. Itt a karéj murvás útján lazulunk. Aki volt a MONOTON MARATONON, annak ezen a szakaszon biztos eszébe jut ez a túra. Amikor a pados, asztalos pihenõhöz érünk, visszavesszük a [P-] jelzést, és lefelé megyünk a sziklás ösvényen a Szépjuhászné út irányába. A mûúton húsz méterenként fel kell ugrani a padka helyén levõ dzsindzsásra az autók elöl. Némelyik még villog is. Megváltás, amikor betérhetünk az erdõbe. Dzsekit le, mert húzós emelkedõnek nézünk elébe.

4. ellenõrzõpont, Fekete-fej.

Az öntöttvas oszlop körül matatok a kréta után, de nincs itt semmi. Már lefelé baktatunk a másik oldalon, amikor jön fölfelé a pontõr, aki szignójával igazolja ott jártunkat. Megállapítjuk, hogy tényleg mozog a mozgó pontõr. Még egy kis szlalomozás, és leérünk Adyligetre. Balra fordulunk. Pár lépés után egy autónál Sportszeletet kapunk, én kérek egy pohár vizet is.

5. ellenõrzõpont, Feketefej u.

Itt veszem fel a túravezetõ szerepét. Izgi, mert ha benézek valamit az tök égõ lesz. Maradunk a Feketefej utcán. Elhaladunk a Petneházy Lovas Country Club elõtt. A golfpályán ketten ütögetnek. Az utca a végén balra kanyarodik. Pár lépést mi is erre megyünk, de aztán visszatérünk eredeti irányunkhoz, és rátérünk egy földútra. Késõbb errõl van egy jobbra ágazási lehetõség, az erdõ felé. Itt elbizonytalanodok egy kicsit és elõre szaladok néhány lépést a másik ágban. Igen, jöhettek, nem az erdõ felé kell menni, hanem továbbra is egy nagy mezõ mellett haladunk, D, DNy irányban. Segítségnek jobb kéz felõl velünk fut egy kerítés. Amikor balról bejön egy távvezeték, akkor az elvezet a vadas park fõbejáratához, de a vége felé már a [S+] is feltûnik. Az itiner felmutatásával bejutunk a park területére. Balra indulunk és követjük a KILÁTÓ feliratú táblát.

5.1., ellenõrzõpont Vörös-hegy.

Igazolás után Visszamegyünk a fõbejárathoz. A mosdóknál, a hatalmas bagoly szobor háta mögött nyitva szokott lenni a hátsó kapu. Innen direktbe el lehet érni a [Z+] jelzést. Sajnos most le van lakatolva. Nincs mit tenni, kimegyünk ott, ahol bejöttünk, és visszafelé haladunk az idefelé vezetõ utunkon. Addig megyünk, amíg balra meglátunk egy létrát, és a [Z+] jelzést. Sínen vagyunk, ezen zakatolunk jó darabon. Frissek a felfestések, jól követhetõ az útvonal. Nagyon szép, elhagyatott, mederszerû mélyútba jutunk. Egy betonmedence után emelkedni kezdünk, de egyáltalán nem megerõltetõ. Rövid szintbeli haladás után kiérünk egy távvezetéknek vágott nyiladékhoz. A jelzés a túloldalon visszavezet az erdõbe. [Z kukac] elághoz érünk. Nem emlékszem, hogy rá kellene térni, de mint "túravezetõ" nem kockáztathatok, elõveszem az itiner-térképet. A bolha izén a pattanás méretû jelekbõl alig látok valamit, és a két térképlap pont a kritikus helyen van elcsúsztatva, úgyhogy menjünk csak tovább a [Z+] úton. Újabb elágazás: [Z4]. Itt már világosan felidézõdnek az emlékek:
1. verzió: Ha [Z+] a választásunk, akkor még egy darabon vízszintben mehetünk, és egy szép kilátás után hirtelen jobbra kezd emelkedni az út, majd meredek emelkedés után érünk el a létrához, amin át kell mászni.
2. verzió: - Erre szavaztak. - A [Z4] jelzésen megyünk jobbra, azonnali elnyújtott emelkedõvel. Szemmel láthatóan ritkán érintett helyeken járunk. A feketére öregedett erdei bútorzatot sûrû gaz öleli körül. Amikor felérünk egy platóra, balra fordulunk, és így sétálunk el a rozoga mászókához. Megvárom, hogy mindenki átmásszék. Megtartva eddigi irányunkat, jelzetlen erdei úton megyünk tovább. Hosszan haladunk egyenesen, nyugati irányba, turistáktól ritkán háborgatott szakaszon. Csak semmi letérés, ütközésig kell ezen az úton mennünk.

5.2., ellenõrzõpont Katonasírok.

Enyhe jobbos után ülnek a pontõrök egy színes ernyõ alatt. Ez az egyetlen kanyar az átmászás óta. Zavaró, hogy az itinerben szereplõ

6. ellenõrzõpont, Vörös-pocsolya

rubrikájában nincs megjegyezve, hogy az Extrának ezt nem kell érintenie.
Egy mezõn vagyunk. Követjük a füves ösvényt, és egy enyhe balos lankával bemegyünk az erdõbe. Az erdei út elvezet egy nagy irtáshoz, ami után majd balra kell kanyarodni. Itt állandóan "alakítják" a természetet, nehéz eligazodni. A pontõr megsúgta, hogy a tervezett [Z+] nyomvonalát zöld nyilakkal jelölték meg a fákon, és nekünk ezeket kell követni. Persze vannak olyan vállalkozó szellemûek, akik a síroktól úttalan utakon, toronyiránt átvágnak a Szarvas-árokon, de azok nem mi vagyunk. Nos, itt vagyunk a nagy irtás után, balra fordulunk az elsõ lehetõségnél. Oké, ez lesz az. A lábrács után rátérhetünk a szekérútra, amin elérjük a [P3] jelzést. Enyhe, de kitartó emelkedõvel toljuk a [Z3] keresztezõdésig, ahonnan balra leereszkedünk egészen a

7. ellenõrzõpontig, a Tarnai-pihenõig.

Három perc pihenõ és kalóriapótlás után visszafelé indulunk a [Z3] mentén. Az iménti keresztezõdésig elég meredek a széterodált, murvás út. Ezután is emelkedik, de sokkal óvatosabban. Fent balra sorjáznak befelé a túrázók egy bokros résznél. Itt található utunk utolsó kilátója:

8. ellenõrzõpont, Nagy-Kopasz.

Biztos fáznak a pontõrök, mert most nem mászatnak fel a kilátóba. Nem is nagyon erõltetjük, pedig tényleg szép a körpanoráma. Visszacsatlakozunk a [Z3] nyomába, innen folytatjuk. Lesétálunk a hegy lábánál levõ mezõhöz. Itt nem vágunk át Nagykovácsi irányába, mint a sok kispistázó, hanem bemegyünk a balra levõ erdõsávba, ahogy azt a [Z3] mutatja. Felütközünk a [Z-] keresztezõdésnél, majd jobbra követjük a jelzést egy murvás úton, ami bevisz Nagykovácsiba. A kõkeresztnél jobbra térünk rá a keményburkolatú utcára, amin elbaktatunk a buszvégállomáshoz. Szembe van a cél: Trendl ház Vendéglõ és Mulató. Kerámiapohár, plakett, és kitûzõ között lehet választani. A hagyomány szerint poharat választok, amelyet a Vörös-hegyi kilátó képe díszít. A legnagyobb létszámú csapat különdíjban részesül. Mi a 7 fõs csapatunkkal (A Hét Vezér) labdába se rúgunk a 14 fõs jogászcsapattal szemben. A kerthelyiségben jóízûen elfogyaszjuk a jutalomfalatként kapott tésztát, amit a buszon rázatunk le hazafelé menet...

Ottorino