Túrabeszámolók


Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via Dolorosa

biborTúra éve: 20092009.10.25 18:04:48
Via Dolorosa 75 Futó/Kiránduló hogy is van ez?:)

Jó kis túrának látszott ez már a kiírás alapján: sok km, sok szint ami hiányzott a múlt heti lazulás után. Péntek délután érkeztem Markazra, a tornaterem elfoglalása után a "stratégiai pont"-on némi rábeszélés és belátás után úgy döntök indulok a terepfutós változaton. Persze nem vagyok én olyan vakmerõ, hogy ennyit fussak, viszont esélyeim latolgattam: kerek 6os átlag kell a szintidõhöz, meg lehet azt csinálni, nem tûnik rémísztõen soknak. Ha meg nem akkor se vesztek semmit, sétáltam egy jót:)
Reggel már 6kor pakolgatásra ébredek.. úgy aludnék még de nem tudok. 8ig nagyon sok idõm marad, unatkozás van. Nagy sokára csak eljön a 8 és tömegrajt.. ami úgy nézett ki, hogy mki elkezd rohanni és meg lazán sétálgattam mögöttük:) A ZLon irány a vár. Tegnapról megjegyeztem, hogy a "várig saras";) Úgy is volt. A felfelé könnyen megy, nézem h az eleje már felért, én meg azon álmodozok milyen jó lenne egyszer délig aludni:) A várnál még nem voltam lemaradva a többiektõl. Itt leesik, hogy inni meg nem hoztam csak egy kis gyümölcslevet..
Vissza az elágazóig, olvasom leírásban: "3560 m-es emelkedõ után elérjük.. " Hûha, az jó kis partocska lenne:) A Mária- képesfa utáni zöldön van némi sár meg pocsolya, ide horgászbottal gumicsizmában kellett volna jönnöm. A markazi kapunál ismét e.p. számolok, a sz.i. -n belül vagyok. /Sz. i. mint szint idõ vagy mint szent idõ?:) / Nézelõdök, jó idõ ígérkezik, a pára száll fel, a hõmérséklet is tökéletes.
Jön kb. 4,5 km fel- le a kéken. Felfelé sietni, lejten futni nekiállással igyekszek megvalósítani. Egyik helyen tök jól lehetett látni ahogy az elõttem levõk másztak felfelé én meg még egyenesen mentem. A Jagusnál már alig vártam, hogy elérjem a következõ pontot, ahol van víz. Végre KO és a lejtnél már csak a víz esik jobban. Itt találom vaddinot is , ami fura azt hittem már õ is árkon-bokron túl jár.
Szintgyûjtõ akció vissza a kékig, majd belefutogatva Recskig; így vagy 9 perccel sz.i.n belül vagyunk. A ponton kapok kólát és üveget, szuper:) A P+en tovább, nemsokára 2 km aszfaltozás jön. A leíráson itt is mosolygok miszerint a nagy pistázók maradjanak a mûúton, arra hosszabb:) Azt teszem,szalagok is azon vannak. Késõbb letérve kellemes avaroson haladok, majd kiérek egy réthez, innen már látni a Szent - István csevicét. Sokan vagyunk a pontnál, a rövidtávosokkal is lehet látni.
Kajálás és itt is nagyjából 7 percen belül vagyok.
Tovább Parádfürdõ felé az úton, itt sok hétvégi kiránduló arcáról olvasok le kimondatlan véleményt ahogy rámnéznek...kicsit sáros vagyok meg kell hagyni:)
Az aszfaltozás most kimondottan tetszik, van belõle bõven a Sig. A Klarissza- csevice elõtt spurizok lefelé és a legvégén a meredek fagyökeresen alig bírom
visszafogni magam h ne ugorjak le. Parádóhuta házai között keresgélek, de se kocsma se bolt nincs nyitva. A kútnál iszok és jobb híjján tovább. A falu szélén ér utol vaddino és mondja h 120 méterrel van mögöttünk a piros vonal vagyis a sz.i... na ezt h számolta ki? :) Ez az idõ dolog ma egész nap végig ki lesz centizve,percezve..
A Hársas- hegy oldalában az út valóban hangulatos.. nem akaródzik futni, inkább csak sietek.Elérem a 24es utat, amin alig 1 km és a parádsasvári e.p.-on vagyok. Itt mindenféle jóságot iszok -eszek. Van néhány perc elõny a sz.idõhöz.
Igen ám, csakhogy jön Galyatetõ.. na uccu neki!Az elején szembejön egy futó, akinek vissza kellett jönnie mert elment a S-n, nem irigylem õt.. Lassan elkezd emelkedni, amivel csak az a baj, hogy dagonya, nem lehet normálisan lépni ezért kimegyek a szélére ahol kivágott fákon-ágakon kell átsomfordálni. Szerencsére gyorsan vége, s sima lesz az út, már csak menni kell fel. Egy útkeresztezõdésnél a "megtudod hol lakik a magyarok istene" bejön, csúszik, alig van hova lépni. Nem tudom eldönteni, hogy ez a szakasz viccesebb vagy szívósabb..még egy kicsi és a Nagy- Lipót megvan, elõtte még felakadok egy kidöntött fán, ezt se tudták volna a kedves favágók arrébb tenni..Ezekután már csak lazulás a P+ galyatetõig.
Itt is pusztítom a mg- és ca készletet meg banánt, mindent:) A parkolóban alig pár m-re quadoznak, csodálom, hogy bírja ki szegény õr egész nap ezt a zúgást..az ilyeneket csak akkor engedném motorozgatni, ha gyalog érkeznének.. kevesebben lennének.. Ja,20 perccel sz.i.-n kívül vagyunk, nehéz lesz behozni..
A kilátóig fellépcsõzünk,innen Mátraalmásig csak lefelé kell menni. Talán elõször úgy csinálok ahogy végig kéne, belehúzok az almási pontig.Sikerül pár percet behozni, de nem 20at.. Az itiner szerint 140 szint van a következõ pontig, azt kb. a falu szélén letudva érzem. De nem akar egyenesedni, fel- fel- néha egyenesen, Smiró Feri útján, akirõl talán szégyen de nem tudom ki volt.. Megnézem még egyszer a papirkát és akkor látom, hogy az összesített adat lehet a valós. Nem tudok 6tal menni ami aggaszt. Három falu templománál vaddino ismét utolér s mondja, hogy 37 perccel sz.i.-n kívül tartunk.. pf. Reménytelennek hangzik. Szentimén egy harcias falusi turmix kötekszik, de csak ugat, meg én is vele:)
A temetõ után nem olvastam merre, van pár szalag a z-n elindulok, de szerencsére hamar észbekapok és visszatérek a Pra, kb. 3 perc volt odavissza. Ezen kezdem felfogni, hogy már nem tudom behozni a több mint fél órát; sz.i.-n kívül leszek.. de béna vagyok ehhez - állapítom meg. A vadkerítés mellett hosszúnak tûnik az út, honnan szedtek ennyi drótot?:) Dúdolgatom a szokásost, majd a SN-en sietõsen Lajosházára. Szemeregni kezd, remélem csak ijesztget az esõ. Tûz illata csapja meg az orrom, virslit - kolbászt sütnek kint. Feljebb, a ponton aztán van minden jóság. Narancs, szõlõ, csoki, inni..:) A pontõrök is nagyon jófejek. Sötét lett idõközben, lámpával és szõlõvel indulok, az esélytelenek nyugalmával: 2:20 alatt kb. 18 km kéne... ami megoldható lenne ha nem lenne benne a Kékes, meg egyéb apróságok..
A SNen Mátraházáig van 300 szint, próbálom gyorsan megoldani. Aztán egyszercsak villany leó, fény semmi. Afranc, kicserélem az elemet, hátha az szórakozik de továbbra is sötétség uralkodik.. még egyszer variálom akkor se lõn világosság. Szentségelek, filózok mit tegyek. Pótlámpa nincs nálam, M. háza túl messze van.. vissza kell mennem Lajosházára jobbat nem tudok. Feldereng a gondolat h ha nem tudnak adni lápát akkor nem mehetek tovább.. belegondolni is rossz. Telefonommal pislákolok ami nem sokat ér, ölelgetem a fákat, keresem a jelet, a földet nem tudom rendesen megvilágítani. Kb. úgy megyek mint a zarándokok, minden 100 méternél földre borulok. A térdem szépen leverem, akkor nem is tûnt durvának, de azóta megnéztem fényben csodás lett..Botladozásaim, sötétben tapogatózásaim után feldereng Lajosháza. A pontõrök roppant segítõkészek, kapok tõlük fejlámpát és az enyém is megcsinálják. Még egyszer nagy köszönet nekik!Sok idõt vesztettem a lámpa- üggyel,
de legalább végig tudok menni.
Még mindig a lámpát szidva nekiállok ismét a SNnek, magamhoz képest nagyon bolond módon megyek M.házáig, méregbõl megnyomom végig. Vár az OKT és a Veronika - rét.
Ott eszegetek, két vajaskenyérrel vágok neki a Kékesnek. Még mindig kajálva szemezek a piros lámpával.. Egyáltalán nem vészes és fent vagyok mellette. Kicsit nézelõdök, majd a szalagozáson megtalálom a K-St. Szeretném ezt a részt futni de a térdeim másképp akarják, így maradok a sietõs figuránál.
Kevesebb mint 10 km van hátra, az idõm pocsék lesz, jó 1,5 órás kicsúszással számolok. Elérem a Markazi- kaput, ahol vaddino üldögél kényelmesen az õrökkel.
Innentõl kirándulósan megyünk. A Z reggel is tocsogós volt, azóta se javult sokat és én se hoztam evezõt. Az utolsó néhány km-t észre se veszem, majd kerítés és aszfalt- beértünk Markazra. Azt hittem fáradt leszek mikor ideérek de semmi, azon filózok milyen jó lenne még 25 km akkor pont 100as lenne:) Le a templom mellett, még pár kanyar és helyben vagyunk.
14:20 lett a vége, vagyis 1:50el sz.i.n kívül, összességében 5,2vel 6 helyett.. lehettem volna jobb is..A szervezés nagyon jó volt, a szalagozás a frissítõpontok mind 5pontosak; örülök , hogy itt lehettem:)