Túrabeszámolók


Tatabánya

OttorinoTúra éve: 20092009.10.30 08:46:47

TATABÁNYA 30 TÚRABESZÁMOLÓ 2009.10.18. Táv: 32 km; Szint: 790 m.


Nem akartam messzire utazni a hétvégén, ezt a túrát böktem ki, ami Budapestrõl még kimerítõ utazás nélkül elérhetõ. Igaz, hogy ez a túra leginkább az autósoknak lett kitalálva, mert a rajtja pont két vasútállomás között van, de hát üsse kavics, megoldom. Semmi kedvem hozzá, hogy Tatabányán még rostokoljak, a busz indulásáig, hogy aztán majdnem félórás városnézésen vegyek részt lakó- és ipartelepek között, ezért Alsógallán szállok le a vonatról. Gyalog megyek ki a rajthoz. Ez se valami szívderítõ, az ipartelepekbõl így is jut. Mire azonban világosodik, a családi házas negyednél vagyok. Majdnem egy óra, amíg Alsógalláról a Felsõgallára érek. Ez több, mint amire számítottam, de bánja kánya.


Nyitás után 10 perccel érek a rajtba, de már hosszú sor kanyarog a nevezésnél. A 20-as táv sorában nincs senki, a neveztetõk kedves mosollyal várják a rövid távra jelentkezõket. Végül tíz perc sorbaállással megúszom, indulok. Barátságtalan, ködös idõ van, de ennek is megvannak a maga elõnyei: Friss, harapnivaló levegõ van, és nem kell annyi folyadékot fogyasztani. A bevezetõ szakaszon [K4] nem sikerül bemelegedni, fáznak a kezeim. Nem hoztam kesztyût, nem számítottam ilyen hûvösre. A sokféle fa között kanyargó, homokos út, itt ott kisebb emelkedõkhöz vezet. Amikor egy nagy mezõre érek ki, a távolból szakadatlan kutyaugatást lehet hallani, ami a megtett táv növekedésével egyre hangosabb. Egy kerítés sarokoszlopán [K-], jelzés látható, jobbra fordulok a köves útra. Késõbb, balkéz felöl három üdülõ szerû faházat látok, aztán egy kerítés mellé érve pontõrök ülnek pecaszékeken.


1. ellenõrzõpont Csákányospuszta. A bélyegzést kutyafuttában megkapom, de megállok levenni a dzsekimet. Még nincs melegem, de emelkedõre számítok, és nem akarok megizzadni. Jobbra fent, egy dombon a Csákányospusztai Turistaszálló, elõtte az ugató a kutyákkal. Pár perc múlva már a Mária-szakadék bejáratánál vagyok. Beljebb mérsékelt emelkedõk következnek, lassan kezdek bemelegedni. A szakadékban hatalmas, mohával benõtt kövek hevernek egymáson, és egymás mellett, egy óriás gyerek ledõlt építõkockáiként. Az ösvényre is oda kell figyelni, mert néhol lejtõs a szakadék felé, és az elmúlt hét bõ csapadéka miatt csúszik is. Hamar kiérek a szakadékból, és a [K+] jelzésre térek. Megerõsítésként egy fán a TB20/TB30-> feliratú A4-es mûanyag borításban. Még mindig nagy a köd, és jelen pillanatban úgy fest, hogy nem is akar feloszlani. A fák levelein összegyûlt pára néha le-lecsepeg. Bár az esõ nem esik, a hajam ködszitálástól nedves. Szerencsére a meteorológusok által beígért széllökésekbõl nem lett semmi, áll a levegõ. A tájból nem sokat látni, de a sûrû ködben álló, szürke szálfák mesebeli hangulatot árasztanak. A talaj még jól járható, mert már nem porzik a léptek nyomán, de még nem kellemetlenül sáros. Persze azért helyenként kerülgetni kell a pocsolyákat, de minthogy ez a terület parkerdõ, nincsenek a turistautak munkagépekkel feldúlva, így jól járhatóak. Jó látni az útkeresztezõdésekben az új táblakarácsonyfákat. Remélem a vandálok minél késõbb vetõdnek erre. Egy ilyen keresztezõdésben lemegyek megnézni a Szép Ilonka-forrást. Folyik rendesen, vannak, akik megtöltik kulacsaikat, vagy csak isznak egy kortyot a jéghideg vízbõl. Az emlékoszlop mellett egy vas szenes kosár. Hogy ez miként került ide? Visszamegyek az útra. Innen a [Z-] jelzést kell követnem. Emelkedõbe megy át a terep, aminek örülök, mert már kissé átfáztam, így dzseki nélkül. A dombtetõn ritkás, fiatalos fogad. Pázsitos úton indulhatok meg lefelé. A domb aljában ott vár a pontõrség.


2. ellenõrzõpont Új-Osztás. Cukorkával és vízzel kínálnak. Itt válik le a 20-as táv a Szarvas-kút felé. Én megyek tovább a [Z-] jelen. Balról egy kerítés szegõdik mellém, késõbb jobbról egy külön figyelemfelhívó oszlopon lévõ jelzés invitál be az erdõbe. Megkezdõdik az ereszkedés. Elérem a Sárkánylyuk-völgyet. Ez már a LOWE ALPINE MARATONon sem tetszett. Akkor ellenkezõ irányban kellett jönni, fölfelé, de akkor is tele volt letört ágakkal, ökölnyi kövekkel. Növeli a völgy hosszúságát, hogy az ötven méterrel mögöttem jövõ három túratárs kiabálva beszélget. Fél méterre követik egymást, mégis az egész erdõ hallja, és érti, amit mondanak. A mélyutas bukdácsolás után kiérek egy tarvágásra. Még néhány kanyar, megint egy tisztás, aztán egy percre le kell térni a [Z-] jelzésrõl. Nem kanyarodok az úttal jobbra a kis fahíd felé, hanem a Hirczy emlékmû felé tartok, és amikor elérem elolvasom a márványtábláját, majd kimegyek egy erdei mûútra a TB30-> felirat invitálására. Jobbra folytatom, csattogtatva rajta a botomat. Egy darabig a [S-] van csak velem, de a kis hídról hamarosan visszajön a [Z-] is. Az út nagy, elnyújtott ívben balra görbül. Amikor a [S-] jobbra elmegy a Bodzás-árokba, Várgesztes felé, lassan kiegyenesedik az út. Az egyenes szakasz majdnem végében megint egy TB30-> útbaigazítás. Jobbra kell fordulni egy jelzetlen földúton, ami egy emelkedõvel felvisz egy hatalmas mezõre. Kerítés mellett vezet az út, így sétálok be az üdülõfaluba


3. ellenõrzõpont Vérteskozma. A templom közelébe levõ padok egyikén eszek egy pár falatot, de utána sietek tovább, mert fázni kezdek [S4]. Flaszteron megyek a falu széléig. Tényleg üdülõfalu, mert mezõgazdasági tevékenységnek nyoma sincs. A házak kertjei mindenhol virágokkal és dísznövényekkel vannak tele, büdösséget sehol nem lehet érezni. A falu végén egy kis emelkedõ után köves szekérútra térek, amin hosszan kell kutyagolni. Már kezdenek borzolódni az idegeim, mert fáj a bal talpcsontom, és úgy érzem, hogy minden második lépésnél ez alá jut egy kõ. Hosszú, unalmas az út Várgesztesig. Itt nem kell a jól ismert kunkori úton felmenni a várba, hanem a falu fõútján a kocsmát kell célba venni [K-].


4. ellenõrzõpont Várgesztes. Bent megáll a balta a levegõben a cigi füsttõl. Néhány szó az ott pihenõ túracimbikkel, aztán kifordulok az ajtón. Bent jó meleg volt, de büdös, kint meg dermesztõ ködszitálás. A kis tó vizén látom, hogy ez nem is csak szitálás, hanem csepergés. Megállok, felveszem a mérsékelten vízálló széldzsekimet. Jobbra tartok a tó mellett. Tisztességes emelkedõ következik, kezd fölengedni a megfagyott kezem. Nagyon sokat segítenek a [K-] jelzéseket áthidaló TB30-> táblák. Sokszor kell jelentéktelennek látszó, dzsindzsás kis ösvényeket váltani. Az emelkedõk után megkezdem az ereszkedést Mátyás-kút felé. A menedékháztól sokan kispistáznak az erdei mûúton. Én visszamászok a [K-] jelet követve. Két srác kérdezi, hogy volt e ellenõrzõpont Várgesztesen... Rövid vízszintes ösvény, és egy kerítés után leereszkedek a [K-; K+; P-] keresztezõdésbe. Rövid tájékozódás, és egy gázvezeték fölött folytatom. Egy dombon esõház, benne és körülötte emberek, a tûzrakó helyen tûz lobog.


5. ellenõrzõpont Szarvas-kút. Lépcsõn kell felmenni a pontra, ahol kedves, fiatal lányok adják a pecsétet és egy Sportszeletet. Visszamegyek az útra. Egy vályúban kell emelkedni. (Szerintem az errõl készült fotó van a "Teljesítménytúrák itthon és külföldön" címlapján.) Felérve egy mûúthoz, a másik oldalon tovább folytatódik az emelkedõ. Most hosszában kettéhasadt, és az útra dõlt fa ágai között kell átverekednem magam. Késõbb az út peremén egyensúlyozva ereszkedek le egy völgybe. Rövid vízszintes után élesen jobbra kanyarodok, megint csak egy emelkedõre. Erre lesz a Vitányvár felé vezetõ ösvény. Örülök, hogy ehhez a várhoz sem kell felmenni, mert egy, a végén nyaktörõ murvás tereprõl van szó. A LOWE ALPINEon volt hozzá "szerencsém". Most azonban egy kellemesen lejtõs úton lazulhatok. Ismét egy kicsit emelkedõssé válik az út. Fura módon olyanokba ütközök, akik a kocsmában öblítették az út porát. Most már van társaságom a célig. Beszélgetés közben hamar elérjük a Mária-szakadék felé vezetõ szilárd burkolatú utat. A szakadékban ellenkezõ irányból is megcsodálhatjuk az érdekes szikla alakzatokat. Itt már megint nagy a népsûrûség, mert a Szarvas-kút óta visszacsatlakozott a 20-as táv, és a szakadék keskeny ösvénye is megfogja a túrázókat. Kiérve a szakadékból mindenki örül a napsütésnek, ami kb. 10 percig szerencséltet minket.


6. ellenõrzõpont Csákányospuszta. A kutyáknak lejárt a munkaideje, nem ugatnak. Elérjük a [K4] kanyart, ez már a célegyenes. Tizenöt perc laza hulámvasutazás a ligetesben és megpillantjuk a sátrakat Felsõgalla határában. A vártnál hamarabb megkapjuk a lapot és a kitûzõt, mehetünk frissíteni. Zoli egy kicsit csalódott: Õ most tízszeres (õs) teljesítõ. Magával hozta kilenc meglévõ papírját, de azt se mondták neki, hogy fapapucs, pedig nagy csinnadrattával volt beharangozva a jubileumi TB30.


Nagyon kedves, autóval érkezett túratársak felajánlják, hogy elvisznek, de én megköszönöm, és visszaindulok a [K4] jelzésen. Sokan jönnek szembe, némelyek megkérdezik, hogy beneveztem e még egy körre. Mosolyogva rájuk hagyom. Valójában Szárligeten remélem elérni a vonatot, a [K-] vezet odáig. A vasúti felüljáró tövénél vagyok, amikor kihúz a Déli felé menõ, piros csõvonat. Ha nem eszem meg a célban a lekváros kenyeret, akkor még éppen elérem...


Ottorino.