Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

tapirka1014Túra éve: 20042005.12.12 22:23:28
Bakonyi Mikulás - még egy nézõpont.

A rajtnál nagyon jó volt, hogy heten indultunk el egyszerre, ilyen "tömegben" még sosem futottam túrán.
Idegesítõ szokásomhoz híven az elején az élre állokés megpróbálok diktálni egy ésszerû tempót, szerencsére senkinek nem jut eszébe, hogy igazán eszetlenül kezdjen, így teljesen nyugodt az eleje, bár így is érzem, hogy ez nem a megszokott tempónk. Az elsõ pont elõtt nem sokkal meg is jegyzem az éppen mellettem futó FUTURE-nek, hogy ez szerintem nem a mi tempónk. amire õ rögtön helyesel és hozzáteszi, hogy ez valójában az õ tempója. Rögtön bevillan a tavalyi K100-as ideje, és már elõre temetem magam, elképzelem, ahogy az Ördög-árkot átkeresztelik Tapír-árokká, valahol a Gizella-átjáró falán egy kis emléktáblával.
Az elsõ pontra még együtt érünk, éppen egy iskolás csoport is ott téblábol, közvetlenül elõttünk indulnak fel egy kb. 200m hosszú szigorúan egysávos, meredek szakaszon. Larzen szól, hogy technikai szünetet tart, a többiek beszorulnak az iskolások mögé. Ákibácsi hegyi zerge módjára kerülgeti õket, lehetetlen helyeken elõz, mire mi áthámozzuk magukat rajtuk, már nem is látni. Tomatornak valószínûleg itt jött meg az esze és visszavett a tempóból. A hullámzó részen az élre állok, kicsit keményen nyomom, hogy utolérjük Ákibácsit, viszont vissza is fogom magam, hogy Larzen utol tudjon érni. Így gondolom én. Nagyon sokáig azt hiszem, hogy Larzen a pisilés miatt mögénk került, a második ellenõrzõ ponton a teljesítménytúra topik feliratkozós listáján is csak Ákibácsi nevét látom.
Egy hosszú egyenesben aztán meglátom õket együtt, elõttünk kb. 1 perccel, innentõl egy picit beleváltok, hogy utolérjük õket. Érzem, hogy a tempó gyorsabb a kelleténél, de senki nem szól, jól futható a terep, miki és -balazs- edzéselméleti témákba bonyolódnak, FUTURE csöndben jön, én próbálom nézegetni a tájat, amennyire ennél a tempónál lehet. Hamarosan utolérjük a társfórum szintén népes csapatát.
Egy zsákutcás ellenõrzõponton, amikor mi bekanyarodunk, a két szökevény akkor jön ki, kb. másfél perc elõnyük lehet. Ha így nyomtam és nem tudtam behozni õket, akkor nem érdemes tovább vadászni rájuk, inkább tartalékolok, hogy maradjon a végére is erõ.
Egy jól futható lejtõs rész jön, ahol miki simán 4:50-en belül nyomja, erõs kételyek közepette próbálom tartani a tempót. Csúnya vége lesz ennek. A Larzen-Ákibácsi módszer legnagyobb ellenzõje simán alkalmazza módszert, de úgy hogy azt tanítani kellene :-)
Cseszneken a kocsmában szendvics-tea kombó, a kb. 35 dekás szendvicset inkább visszaadom, ezt most képtelen lennék lenyomni, a teának is csak felét iszom meg, nagyon mehetnékem van, hidegben ha megállok, nagyon nehezen indulok újra. Benyomok egy HatalomZselét, futás tovább.
20 km-nél mikuláspont, itt énekelni kellene, -balazs- elmormog valami gyerekdalt, ami utána végig a fejemben motoszkál és nagyon idegesít, nekem csak egy átköltött locsolóversre futja, de azért kapok pecsétet.
Itt kapunk csokit, mikiében valószínûleg birkózószar van, mert valami eszetlen tempóban kezd el hasítani fel az emelkedõn, el is könyvelem magamban, hogy eddig bírtam velük, ki is kapcsolom a látomezõmbõl õket, nem akarom látni, ahogy lemaradok, de nem is akarom ezt a tempót nyomni, mert akkor nem érek el Zircre csak hullazsákban. Furcsa módon azonban az emelkedõ tetejétõl lassul a távolság növekedése, 30-150 méter között ingadozik.
A nehezen futható sík szakaszok nekem fekszenek, az Ördög-árokban utol is érem õket, itt már a szokásos humorérzék elvesztõs hangulatban vagyunk, -balazs- morog FUTURE-rel, ez már a fáradtság, miki tempója is lassabb, simán visszaállok a bolyba.
A 30-as pontnál megpillantjuk Larzent, kb. 200 méterrel van elõttünk, a mi tempónkban megy, 5 km alatt sem érjük utol.
Az utolsó pont elõtti hosszú lejtõn kicsit bizonytalanul futok, mély az avar, nem látom hova lépek, nem igazán szeretem az ilyet. Itt meg is lépnek a többiek, de a ponttól éppen akkor indulnak el, amikor felbukkanok az utolsó kanyarban. Az utolsó 5 kilin majdnem 9 percet kapok tõlük, elfáradnak a lábaim, bizonytalanul megyek a csúszós-sáros részeken, márpedig itt van belõle jónéhány, sokszor úgy kell átgyalogolnom a gázosabb részeken, ez nagyon lelassít.
A vége 4:31, elégedett vagyok vele, a táv elsõ fele 2:11, a második kicsit lassabb, de benne van az Ördög-árok, aminek jó része nem futható, tehát majdnem egyenletes tempóban sikerült végigmenni, csak egy kis lassulás volt benne.
Jó kis túra volt, örülök, hogy elmentünk, ismét sikerült egy síkterepre, aszfaltra megállapított szintidõn (5:30) belül lefutni egy maratont, ez idén már a tizedik, a fura csak az, hogy aszfaltos maratont viszont egyet sem futottam :-)