Fehér-Vár-Palota 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 41,3 km / 760 m)
Õszintén megmondom, hogy kényelmes és lusta fazon lévén nem igazán rajongok az olyan túrákért, ahol a rajt tök máshol van, mint a cél, ennek ellenére erre a hétvégére a fehérvári rajt és a várpalotai cél dacára is ezen túra irányában alakult ki bennem némi szimpátia. Az elsõre megmagyarázhatatlan jelenség oka nem kis mértékben az, hogy a két város között nagyon jó a közlekedés és ezért viszonylag kevés bonyodalommal meg lehet oldani az egyikbõl a másikba való átjutást. Nem is ragozom: reggel a több busz közül egyiken (többedmagunkkal) röpke 20 perc alatt átjutottunk Palotáról Fehérvárra – hogy aztán 8-9 óra alatt visszagyalogoljunk!
A túra elejérõl szót is kár ejteni: Székesfehérvár közepérõl viszonylag hamar kievickéltünk ugyan a város szélére, de a város széli megadzsindzsáson magam átverekedve nem igazán ragadott meg a táj… Hogy egészen konkrétan fogalmazzak: a vidék eleinte kifejezettem jellegtelen és ronda, késõbb már csak „nem igazán érdekes” volt. Moháig a vidék nagyon könnyen felejthetõ, s tulajdonképpen a Moha és Iszkaszentgyörgy közötti szakasz sem az még, ami miatt erre a túrára bárki visszatérne… Amolyan close to zero.
Viszont valahol Iszkaszentgyörgy környékén elértük a Bakony keleti végét, s onnantól minden egész más lett! Biztos van olyan, akinek még ez sem tetszett igazán, de én kifejezetten szeretem a Bakony különleges hangulatot árasztó lankáit, úgyhogy én innentõl kezdve csak csodálkozni tudtam, hogy milyen szép a vidék errefelé! A Szenes horog sziklafala pedig szerintem már a legmagasabb elvárásokat is maximálisan kielégíti, az egész egyszerûen gyönyörû! Ugyanezt mondhatom Meredélyfõre is, s hát valahol a Baglyas is nagyon-nagyon sajátos hangulatú hely!
Szóval öszességében a túra által érintett táj ily módon vegyes képet mutatott, Iszkától szerintem gyönyörû volt végig, addig viszont rém gyenge…
Kicsit a Bakony 50-re emlékeztetett ez a túra, ami Veszprémbõl indul ugyan, de Herendig tulajdonképpen nagyon felejtõs! Ez meg Fehérvárról indul, de Iszkaszentgyörgyig nagyon felejtõs… Nem sokat vesztett az, aki Iszkán kapcsolódott be, sõt... Inkább nyert! :-)
A szervezés egyébként megítélésem szerint kifogástalan és kifejezetten profi volt, a szalagozás tökéletes, pedig az út sok helyütt erdõkön-mezõkön, árkokon-bokrokon át vezetett, néha torony iránt, nyílegyenesen, volt, hogy még út sem igazán volt, de szalagot mindig láttam valahol! Ez a szalagozás tényleg példaértékû volt, a jelzetlen szakaszok szinte jobban voltak, mint a jelzett utak! :-)
A rendezõk és a pontõrök végig kedvesek és figyelmesek voltak, az például nagyon derék dolog volt, hogy már a rajtban felhívták a figyelmünket egy-két dologra, a fontosabb kanyarokban található tájékozódási pontokra. Bár meg kell jegyeznem, a rendezõk által elõre prognosztizált sár a napközbeni száraz idõnek köszönhetõen Inotánál már nem volt sehol és amúgy is, aki részt vett a Deákon két héttel ez elõtt, annak az, ami Inotánál ki tud alakulni, már nem sár, maximum kis saracska… :-)
Szóval a rendezés nagyon pöpec volt, a szalagozás pedig überkorrekt.
Egyetlen apró észrevételem mégis van, mert az nem tetszett: a csóri lovardában azért a körülmények nem voltak ideálisak!
Nem akarok nagyon hisztisnek tûnni, de nem nagyon szerencsés éppen az etetõpontot egy lovardába tenni akkor, ha a lovardában egy nagy trágyakupac mellett adnak helyet… Nem akarom ragozni, de pont a bejárat mellett egy nagy kupac trágya, annak azért volt szaga… S ott kínálgatnak zsíroskenyérrel… hát nem volt az igazi, na! De ez csak apró jobbító szándékú megjegyzés, mert a túrával ennek ellenére is maximálisan meg voltam elégedve!
S ha már ellátás: a célban a gusztusosan elkészített zsíroskenyerek nagyon jópofák voltak! Nézzétek meg képen is (fent van albumomban), érdemes! Így is lehet túrán zsíroskenyeret tálalni – úgye, hogy mennyire más????
Konklúzió: szerintem ez nagyon jól megrendezett, szép túra volt, s bár az elsõ harmada nem hagyott mély nyomokat bennem, a következõ kettõ igen! Az egyszerre napos-borús idõjárás pedig még különlegesebbé tette, a természet és a furcsa fényviszonyok együtt olyan színeket produkáltak a Baglyason és Inota határában, hogy azt a fényképezõ sem igazán tudta visszaadni...
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(Az elsõ szakaszról jót nem tudok mondani, szinte teljesen érdektelen, már-már ronda… Szóval az eleje értékelhetetlen, a sínen való átkeléstõl Iszkáig már okés, bár az sem igazán szép, Iszkától viszont nagyon-nagyon klassz, nekem nagyon tetszett, összességében -az eleje miatt- egy erõs 4-esre értékelném)
Szervezés (szerintem): 5
(überkorrekt szalagozás, jó tájékoztatás, abszolút profi)
Itiner/útleírás (szerintem): 5
(jó útvonal leírás és egy meseszép, kinyítva A3-as méretû színes, nyomdai térkép, egyszerûen kifogástalan – bár a fényes papír miatt a bélyegzõk nehezen száradnak meg rajta, a néhány ponton alkalmazott bélyeges módszert érdemes lenne minden pontra rendszeresíteni. A szervezõi figyelmességet jól jellemzi, hogy az itinerhez a rajtban mindenkinek adtak nejlon tokot!!!!)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(A csóri lovardában és a célban is a szokásos kaja és innivaló, útközben csoki, banán, keksz, tea…és mindenhol minõségi holmi, nem a leggagyibb, ez így abszolút rendben, ráadásul a célban a tálalás különösen nagyon jópofa volt, nagyon tetszett, hogy még erre is odafigyeltek)
|
