Címlap

Túrabeszámolók


Monoton Maraton, Félmaraton

Boszi72Túra éve: 20092009.11.10 12:25:50
Már a hét elején eldöntöttem, ez a túra lesz a nyerõ. Közel van, ráadásul ismerõseim bíztattak, itt nem nagyon lehet eltévedni (ebben igazán elsõrangúan teljesítek sajnos). Bár a szombati rendezvények jobban bejönnek, mert másnap a delikvens a teljesítés jólesõ gondolatával a fejében megjutalmazhatja magát némi láblógatással, délutáni szunyókálással, de sebaj. Megszavaztam magamnak a bizalmat és már szombaton pihenésre fogtam a dolgot. Lelkesen hallgattam az idõjárás elõrejelzést – csak délutánra jósoltak égi áldást – hurrá!

7 óra környékén értem a rajtba egy régen látott sporttárssal együtt, akivel még a zöld túrán találkoztam. Néhány szót váltottunk, lekerült a fedõruha és már neveztem is. Volt, aki már pecsétért fordult, de még elég kihalt volt a környék, csak a szervezõk serénykedtek bõszen. 7:20-kor rajtoltam, itiner a zsebbe. Elsõ kör. Nem csalódom magamban, rögtön az elején nem veszem észre a síneknél a szalagot, a körúton kerülök egy finomat. Két gyalogos túrázó furcsa szemmel néz rám, hiszen a rajt után leelõztem õket, nem értik, honnan is jövök én. Én sem értem. :-) Jó a humor a háznál, mosolygok egyet, most is hozom a formám. Gyorsan elérek az elsõ ponthoz, pecsét, futok tovább. A szemerkélés lassan átvált esõbe. Nem nagyon zavar, így is, úgy is vizes lesz a ruhám. Ez csak esõ. Bár a pontõröknek ez lényegesen kellemetlenebb élmény lehet, minden elismerésem az övéké.

Új cipellõmet most tesztelem élesben, eddig csak kétszer volt a lábamon a szigeten, nem tudom, hogyan viselkedik hosszabb távon és mit mutat majd a lejtõkön. Elég jól fogja a talajt, így lefelé magamhoz képest elég gyorsan „gurulok”.
Ismerõs a környék, de a táj minden évszakban más arcát mutatja. Gyönyörûen színes a kép és jól esik az avaron lépdelni. Télen kezdtem el túrákra járni, így az õsz szépségeire és az illatokra gyermeki módon rácsodálkozom. Pár kör után már ismerõs hátakat látok, de engem is leelõz néhány fürge lábú futótárs. Felfedezem az ellátmányt. 2-3 körönként arra veszem az utam és iszom a megjelölt poharamból (dicséret a szervezõknek, még alkoholos filccel is készültek), kérek egy csokit, amit a vasútig a kezemben szorongatok és az emelkedõn falok fel. Begörcsöl a csuklyás izmom, igyekszem valahogy kimasszírozni míg közben grimaszolok rendesen, élesen hasogat. El is döntöm, megszabadulok a terhemtõl, leteszem a hátizsákom, csak a futó sót veszem magamhoz. Kört kör követ. Esik. Egyre többen vannak a körön és a rajt-célban is egyre nehezebb ellátni a szervezõkig. Gyerekek hangja tölti be a teret, akik jóízûen szaladgálnak, mit sem törõdve az esõvel, élettel telítõdik meg a környék. Néha sorba kell állni a pecsétért, de legalább szuszogok egyet. Egy kislány adja nekem szorgalmasan a pecséteket, rutinosan nyújtja a kezét, amikor meglát.

Egyik körnél szembetalálkozom Csapó Gáborral. A magam 176 centijével és vékony alkatommal törékeny kis törpének érzem magam mellette. Udvarias köszönés, majd nyomás tovább, van még néhány kör. Az esõ esik, a sár egyre ragaszkodóbb, de érdekes módon egyszer sem csúszom meg, bár kezeimet kitárva úgy lavírozok néha lefelé, mint egy vitorlázó madár. :-) Az ellenõrzõponton új pontõrök vannak, kapok egy-egy bíztató szót, ami nagyon jól esik és dob is a hangulatomon. (Meg is fogadom magamban: ha valaha pontõrködni fogok, megpróbálom majd tõlem telhetõen bíztatni a túrázókat és a futókat is.)
Aztán elkezd fájni a sípcsontom, a Piros 65 után némi gyulladásszerûvel bajlódtam. Igyekszem nem figyelni rá, de már az útvonalra sem kell, immáron begyakorolt lépésekkel kerülöm a lejtõn a köveket. Kedves ismerõssel találkozom, aki gyorsabb tempóban fut, nem maradhatok le. Õ még az elején van, nekem a 12 köröm. Jöhetett volna hamarabb is.:-) Sebaj, az utolsó 2 kört már egyedül futom megint, és már a tejes-mézes-fahéjas-tejszínhabos kávé jár az eszemben és a forró fürdõ.
Utolsó pecsét, a kislány is lelkesen konstatálja, hogy befejeztem a túrát. Kézfogás után megkapom az oklevelet, kitûzõt, leveszem a futó felsõt, amibõl csavarni lehetne a vizet. Gyorsan magamra kapom a száraz ruhát, és elköszönök.

4:51 lett a vége, számomra ez jó idõ.
Köszönet minden szervezõnek, pontõrnek és segítõnek, akik a szakadó esõben is kitartóan tették a dolgukat és nagyon jól megszervezték a túrát. Ha akarnék se találnék hibát vagy hiányosságot. Jövõre ugyanitt!