Konkrét cél nem körvonalazódott bennem a túra elõtt, gondoltam megküzdök az éremért (6:30 alatti idõért járt), de az csak a helyszínen derült ki, hogy itt biza különbözõ színû érmek vannak, és a legfényesebbhez 5 órán belüli idõ szükségeltetik az 52 km-en.
A 75%-osan felálló Sötét Oldal elõzetes tempóegyeztetés nélkül vág neki a túrának, persze az autóban mindenki sír, hogy majd felénél leszakadok, itt fáj, ott fekszek árokba. Nem mondjuk ki, de mindannyian az aranyéremre hajtunk. A kezdõtempó ennek megfelelõ, a jeges, sáros, csúszós terep ellenére 5 percen belüli kilikkel kezdünk, a 11,6 km-nél levõ ponthoz 54 percen belül érünk (4:40-es kilik). Egy futót üldözünk eddig, hátulról nem ismerjük meg, a ponton derül ki, hogy aakrisz az (csak gyors köszönés és mindenki megy a maga útján). Bedarálok egy banánt és már nyomom is tovább, jól megy, diktálom a tempót Ákibácsinak és Larzennek.
Három lehetõségünk van:
1. Nálam is gyorsabbak és megelõznek
2. Ebben a kegyetlen tempóban nyomjuk végig
3. Elõbb-utóbb valaki (vagy mindenki) keres egy árkot magának.
A töltés mellett egy alig futható úton megyünk, itt valószínûleg DieM-et elõzöm meg, felnézni nem lehet, annyira bokatörõ a fagyott sár, de az biztos, hogy valaki elereszt egy halk "Hajrá Tapírt!". Nemsokára a tököli börtön mellett egy aszfaltozott részre érünk, itt megpróbálok visszavenni egy kicsit, ami azt jelenti, hogy nem gyorsulok annyit, mint a lábam szeretne. Ákibácsi valahol itt szakad le, az is csoda, hogy 40 nap teljes kihagyás után eddig szaggatott velünk.
A távolban felbukkan egy narancstrikó, és csak nagyon lassan közeledik. Nincs mit tenni, gyõz a kiváncsiság, meg kell néznem ki az. Végiggondolom a szóbajöhetõ túrafutókat, hozzáteszem a tempót, de aki szóba jöhetne, az vagy a Börzsönyben van, vagy otthon ül, vagy nincs narancstrikója. Már csak 7 méterre vagyok a delikvens mögött, de még mindig nem tudom, hogy ki. A mozgása nem ismerõs, és nyomja, mint süket a csengõt. Csak amikor a trappolásomra hátrapillant, akkor ismerem meg speti2-t. Nyugtázom, hogy nem vagyok hülye, neki a Börzsönyben kellene lennie :-)
Innen a pontig együtt megyünk, Larzen is utolér minket. A pontnál van a félmaraton, 1:42-n belül vagyunk (4:48-as tempó).
Innen visszatérünk a füves gátra, nem annyira jól futható, a 25 km-es pont 1:59 (4:46-os tempó).
A ponton jár egy hotdog, de nem tudom lenyomni, felét Larzennek adom, megkajálunk majd irány tovább. Kicsit beszélgetünk még az úszóinkról, majd csendben gyûrjük a végtelen, egyenes gátat.
A következõ pont után szétszakadunk, Larzen egy kicsit visszavesz az aszfalton, nekem is ez a 30-35 km közötti szakasz szokott a fordulópont lenni.
Most is.
Az itiner egyik hibájára még az egyik békéscsabai különítmény felhívja a figyelmemet, a másiknál viszont már teljesen egyedül vagyok. 34 km, az itiner leírása alapján jobbra kell kanyarodni, párhuzamosan a HÉV sínekkel. (valójában balra kellett volna kanyarodni…) Ezt is teszem, de a Tangazdaság megálló helyett Szigetszentmártonba érek. Ott felvilágosítanak, hogy az én megállóm a másik irányban kb. 3 km. Jön a HÉV, de hiába, mert az csak idõszakos megálló, most nem áll meg. Pedig ha odahéveztem volna, akkor alig 1km eltévedéssel megúszom, így futás vissza, 3 km plussz, valamint a tanakodással eltöltött idõ, 20 percet veszítek.
Csúnyákat káromkodok, fejben teljesen szétesek, már semmi kedvem futni, a tervezett 4:35-4:40-es célidõ felejthetõ, most már az 5 órán belüli idõért és a már biztosnak tûnõ aranyéremért kell küzdeni. Nem is kicsit. Érzésre már nagyon nem megy, de azért nem vagyok olyan rossz, hamarosan utolérem azokat a futókat, akiket 15 és 20 km között hagytam le, és robogok is tovább. Larzen elõttem már felkészíti a pontõröket, hogy jönni fog egy mérges futó, szinte mindenhol kérdezik, hogy én tévedtem-e el.
Osztok-szorzok minden ponton, és folyamatosan az jön ki, hogy 1 percen fog múlni az 5 óra. Vagy belül, vagy kívül. 55 km-es teljesítménytúrán nem olyan rossz idõ, fõleg sík terepen, na de én ennél 20 perccel jobbat terveztem az elej alapján.
45-nél már 2 perces csúszásban vagyok, itt a ponton Rozita pecsétel, neki is csak morgok valamit (amiért azóta már elnézést kértem, de most újra megteszem), és rohanok (inkáb vánszorgok 6-percen már kívül) tovább.
Beérek Szigethalomra, természetesen a település leghosszabb utcáján kell végigmenni, a felénél fel is adom, belegyalogolok. Szerencsére 10 másodpercen belül megjön az eszem, újra futni kezdek, egy-két keresztezõdés, majd az az utca, ahol a cél van. Innen egy 400-as sprinttel még meglehet az 5 óra.
Berobbanok a célba, stopper lenyom: 4:59:23.
Épp ott van N.B a rendezõség részérõl:
Én: - Béla, ki írta az itiner, mutasd meg, hadd nyomjam ki a szemét!
N.B: - Ja, xy, volt, ott van ni! Miért, valami baj volt vele?
Én: - Áááá, semmi, csak ahol azt írtátok, hogy a HÉV síneket elérve forduljunk jobbra, ott a HÉV síneket elérve balra kellett volna fordulni.
N.B: - Ez tényleg rossz, észrevettük mi is a hibát, szóltunk is az elõzõ pontnak, hogy értesítsék a túrázókat, de a gyorsabbak addigra már átjöttek ott. Jövõre kijavítjuk.
A kiváló gulyás és az 5 órán belüli idõ megnyugtat, beszélgetek egy kicsit a Zahorán családdal, aztán irány haza.
Ha lesz jövõre is a túra, akkor ott a helyem, nagyon jó ellátás, majdnem hibátlan itiner, sõt a nevezésnél Spuri kártyára kedvezmény jár.
|
