2009.11.21.
Lõvérek 40 2.0
Ismét a vonatozás mellett döntöttem mivel masszív ködöket ígértek szombatra,és a síneken nagyobb biztonságban érzem magam ilyenkor mint a halálútként is emlegetett 85-ösön.A reggellel még nincs is akkora baj,de koraeste beindulnak a hülyegyerekek a tuningolt egyes és kettesgolfokkal a városok felé,és persze mindenkit meg kell elõzni,mégha szét is szakad alattuk a húszéves technika... Nem is tévedtek az idõjósok a köddel,aludni nem sikerült a vonaton,így bambán bámultam a nagy semmit az ablakon át egészen Sopronig.A rajthelyül szolgáló iskola még mindíg pár percre van az állomástól,gyors nevezés,kétbetûs kitérõ után 8:50-es rajtidõvel vágtam neki a távnak.Úgy okoskodtam hogy 8-8:20-as idõvel beérek,kényelmesen elköltöm a kapott uzsonnát,nyújtózkodom párat,majd kisétálok a 18:05-ös vonatra és hazasuhanok Gyõrbe.
Nekivágtam tehát. A városon belüli tévelygés most elmaradt,a Sövény közbe már szalagok vittek be(addig nem találkoztam velük,viszont egyértelmû volt az új kék jelzés-a fene tudja egyébként,miért nem volt jó a piros),majd a közbõl kiérve a szemközti utcácska bejáratánál is ott lebegtek a szalagok,kiegészítve a szóban forgó utca felé mutató nyíl formájú kék sáv irányadását.Hamarosan már stílusosan a Túrista utca aszfaltját koptattam párhuzamosan haladva a Bánfalvi úttal.A várostól egy jófajta emelkedõvel vettem búcsút elhaladva egy régi malom és az Ózon kemping mellett.A Hosszú-hegy oldalában szõlõsök mellett vitt utam,csipegettem pár szemet.Emlékeztem,hogy a legszélsõ háznál elég vad kutyák vannak,hamarosan a hangjukat is meghallottam,így készenlétbe helyeztem a kutyariasztót,jobb félni mint megijedni alapon.Szerencsére aztán nem volt rá szükség.
Ha még nem említettem volna elég "rendes" köd ülte a tájat,a látótávolság biztos nem haladta meg a 20 métert,sõt néhol szerintem még a 10-et sem.Ami a közlekedésben nagy gondot jelent,viszont a túrának kimondottan elõnyére vált,nagyon hangulatossá téve a környezetet.Nem érzem magam antiszociális emberkének,de itt kimondottan jól esett,hogy egyedül haladhattam,elmélyülve a gondolataimban....
Ágfalván kerek 1 órával bélyegeztem,a 7 km/h átlagsebességnek azért kicsit gyanúsan sok,ezen már tavaly is csodálkoztam.A kocsmában futottam össze Péterrel akivel még az Írottkõ 50-en mentünk együtt úgy 45 km-t,most azonban csak a 25-re jöttek,így pecsételés után egyedül folytattam utam.A falu széli ismerõs almafán még találtam értékelhetõ termést aminek nagyon megörültem.Késõbb aztán egy mezõ közepén szedhettem volna még többet,de épp elõtte elõzgettem meg egy nagyobb csapatot,és nem volt kedvem ezt újra kezdeni. A 25-ös és 40-es távok szétválásához egy rendes emelkedõvel értem fel,az útvonal követése nem okozott gondot,emlékeztem is rá,meg ki is volt szalagozva ahogy illik.Az erdõben aztán újra csak felfelé haladtunk,lehetett lihegni.Itt értem utol azt a két srácot akiket még Sopronban láttam,amint a túra elején mindjárt letértek a kékrõl jobbra és bevetették magukat egy parkba.Nézve a térképet bizony találni rövidebb utat Ágfalvára..... Mögöttük haladtam egy darabig,aztán furcsa volt egy kanyar.Letértünk az útról,nem is figyeltem.Ja,hogy levágtuk,mert erre rövidebb!Vérbeli kispistázók voltak a fiatalemberek:)) Hamarosan elértem a Terv utat,szerencsére nem aszfaltos,murvázva lehetett valamikor,de az eredeti talaj kezdi visszahódítani ami az övé.Itt megettem egy szendvicset,messze még az etetõpont.
Úgy 3és fél km után egy erõs balossal aztán letértem az útról,hogy egy jófajta 30-40 méteres emelkedéssel ráálljak az egykori határsávra.A nyírfasáv egyértelmûen jelezte hogy az ott a túloldalon már Ausztria.Kellemes hullámvasutazás vette kezdetét,kicsit lazább rémlett tavalyról,de így sem volt vészes,folyamatosan lehetett haladni.Az erdõ nagyon szép színes volt,a lehullott levelek a sárga minden árnyalatában pompáztak egészen a rozsdavörösig,a fenyõk gyönyörû erõs zöldek errefelé,a nyírfák a fehér törzsükkel,még fentlevõ sárga leveleikkel....szép.Valahol itt értük el azt a magasságot mikor megpillanthattuk a Napot.Érdekes látványt nyújtottak a tõlünk balra elterülõ ködben úszó alacsonyabb részek.Mindenki fényképezett azzal ami éppen volt nála.Én is próbálkoztam a móricka-Nokiámmal,nem sok sikerrel.
Urak asztalánál bosszankodtam kicsit,az információs táblán egy mukk sincs magyarul. A pihenõhelynél aztán ismerõs arc:Leventéék amolyan igazi kirándulós reggelit csapnak éppen,megterítve az asztalt mindenféle jóval:)Váltunk pár mondatot,majd ígéretet kapok egy gyõri fuvarra,ha úgy alakul,megköszönöm a felajánlást aztán tovább indulok. Magasbérci-kilátóig eseménytelen az út,néhány helyen tetemes a sár az erdõgazdasági gépek által szétgyúrt útszakaszokon.Kilátónál pecsét mellé kókuszos csoki jár.Elég jól jöttem eddig,sebességem 5 felett van.Külünösebb nézelõdésre itt nincs mód,lassan rá kell húzni egy emeletet a toronyra,hacsak nem a környezõ fák lombkorona szintjét akarjuk tanulmányozni belõle.
Nem egész két km után elhagyjuk a határsávot és bekanyarodunk Brennbergbánya felé a piros kereszten.A lakott területhez közeledve egyre több szalagot látok letszakítva,amelyiket megtalálom és még használható felkötözöm jól látható helyre. A település után visszatérünk a pirosra,szalagok itt is leszaggatva,valakinek nagyon útjába lehettek...amit megtalálok visszakötözöm. Havas-bércre felérve újra csak a völgyekben megülõ köd látványában gyönyörködhetünk,majd erõs szintvesztéssel belegyalogolunk abba amit eddig bámultunk,sõt egy rövid idõre még az alá is.A Fehér Dániel-forráshoz vezetõ oda-vissza szakaszon futottam össze Andrásékkal,pár szó aztán irány a lekvároskenyerek! Az evést nem vittem túlzásba,tudtam mi vár rám az elkövetkezõ szakaszon,teli hassal nem nagy élvezet a mászás.Feltankoltam forrásvízzel és nekivágtam a túra szintesebb részének.
Az elsõ komolyabb emelkedést a Poloskás-bérc oldalában vittük végbe,majd leereszkedtünk a Köves-árokba,igénybe véve egy szakaszon a P3szög jelzést is.(A kapott térkép szégyenlõsen hallgat a P3szögrõl,néhány túratárs menne is tovább a piros sávon,csak a szalagok gyõzik meg õket,hogy tényleg le kell térni róla)Egy rozoga hídon átkelünk a patak felett(rozoga hídból lesz még a túrán több is)aztán hogy nehogy eltunyuljunk rögtön el is kezdtünk újra emelkedni-most éppen az Ultrák oldalán,ahonnan aztán a Tolvaj-árokba történt a lecsorgás.Nem mondom,elég húzós volt ez a szakasz,nem láttam senkit különösebben rohanni:))Éreztem is hogy szervezetemet ideje meglökni néhány 100 mg taurin-koffein kombóval,beburítottam hát egy energiaitalt. Aztán,mivel a következõ megálló a Várhely-kilátó volt,csak ki kellett kecmeregni az egyébként szép Tolvaj-árokból is,keresztezve az út során jó néhány szintvonalat:) De megérte,mivel a kilátóból olyat láthattam amit még soha.Elképesztõen szép volt,ahogy itt a mi szintünkön sütött a nap,alattunk talán száz méterrel pedig minden ködben úszott.Leírhatatlan,látni kell.Mintha a felhõk felett jártunk volna,ami igaz is,hiszen a köd lényegében talajközeli felhõ,érdemes utánanézni,mit is láttunk ott,hogy alakult ki.Nem semmi látvány volt az sem amint a Dalos-hegyi adótorony felsõ része "kiáll"a ködlepelbõl...ha csak ezt kaptam volna ettõl a túrától akkor is azt mondanám hogy megérte eljönni!Itt futottunk össze Pap Gabiékkal,õk is mint mindenki ott fenn ezerrel fotózták ezt a csodát. Jó tíz perces szájtátás után aztán továbbot vezényeltem magamnak vidáman,mit sem sejtve a rám váró viszontagságokról:)
A kilátó lábánál egy szervezõtõl meghallottam,hogy a Károly-magaslatig a kéket kövessük,valamint a szalagokat.Gondoltam,semmi gond,tavaly is így volt,Bella-emléktõl az út szinte tök egyenes,hol lehet itt a probléma?Nekivágtam.Aztán a Bella-emlék után nem sokkal egyszer csak a szalagok és a vadonat új kék jelzés balra átvitt minket egy fahídon,majd visszafordított abba az irányba ahonnan jöttünk.Gondoltam,semmi gond,van kék is,van szalag is,igaz hogy a kapott térképen ennek a letérésnek nyoma sincs,de nem baj,haladjunk.Erdei ösvényen talpaltam,a fákon-több másik mellett-valami bicajos jelzés volt a miénken kívül.Nem is bántam,hogy nem arra mentünk mint tavaly,sokkal szebb helyeken vitt az új kék és érzésem szerint azért egy idõ után beálltunk keleti irányba.Kanyarogtunk,hullámvasutaztunk,egy nyugtalanított kicsit,hogy a Hétbükkfát az eltelt idõ alapján már el kellett volna érni,ha az itinerben leírt km. adatokat vesszük alapul.No,de sebaj,kék is van,szalag is van,haladjunk!
Egy keresztezõdésnél szélesebb úthoz értem,elõttem haladt két túratárs,és mivel õk is jobbra folytatták,a kék is jobbra folytatódott,mentem utánuk.Fél szemmel az egyre jobban leereszkedõ ködben láttam a szemben levõ út kezdeténél egy szalagot,de mivel emlékeim szerint valami sárga jelzés is volt ott-arról meg eddig szó nem volt-mentem jobbra a kéket követve. Mentünk tehát a friss kéken,valahogy az sem tûnt fel akkor,hogy az eddig példás szalagozás most valahogy nincs sehol.... Így jutottunk el a Károly-magaslatra vezetõ aszfaltútra,amin haladtunk pár tíz métert,majd a jelzés letért az útról balra.Gondoltam,semmi baj,letért,hát letért-majd felkanyarodik valahol a csúcs felé.... Aztán csak nem akart felkanyarodni... Közben szépen beesteledett,a köddel együtt a látótávolság olyan 5 méterre csökkent.És a jelzés csak nem akar jobbra felkanyarodni... Az idõ csak telt,mondom magamban itt valami nagyon nem stimmel.Ennyi idõ alatt már meg kellett volna fordulnunk a csúcsról.Mi meg haladunk(ekkor már hármasban,két leányzóval) egy mély árok jobb peremén,mellettünk jobbra fenn a heggyel.Elõvettem a túristatérképet.Nem lettem nyugodtabb.Ezen a részen kék jelzésnek nyoma sincs,pedig a térkép új,a tavalyi túra elõtt vettem.(utánanéztem a cartographia honlapján,nincs frissebb térkép)A ködben viszont tájékozódni lehetetlen mûszerek nélkül,így nem láttam más megoldást,felhívtam a rendezõséget az után érdeklõdve,hogy mi a franc itt ez a kék jelzés,és hova visz?Azt a nem túl magabiztos választ kaptam,hogy maradjunk a kéken,az mindenképp bevisz a városba valahol.Mentünk tehát tovább,visszafordulni nem volt hangulatom,az út jobbára lejtett,ez jót jelent.Néha hallottuk a város moraját-ekkor felvidultunk,néha meg olyan csend lett mintha 20km-en belül semmi nem lenne-ekkor aggódni kezdtünk:)
Elértünk aztán valamiféle erdei tornapálya-állomást,ha jól emlékszem a 10-est.Aztán a 11-est,12-est és így tovább.Na,mondom ez is jó,abból kiindulva,hogy a tanpálya végpontja talán ugyanaz,mint a kezdõ,és ezek reményeim szerint a város peremén,és nem az erdõ közepén helyezkednek el:))Közben már telefon jött Andrástól:merre járok? Ja,mondom,ha én azt tudnám!:) Haladtunk-haladtunk,a kék mellé bejött a zöld jelzés is,ez rajtunk azonban vajmi keveset segített:))Annál többet egy hang forrása amit jobbról észleltünk a nagy sötétségben.Emberrel hozott össze a sors!!!Bízva benne,hogy nem a baltás gyilkos ássa éppen el legújabb áldozatát,közelebb mentünk. Egy öreg bácsi csinált valamit ott valahol,azért nem tudok többet mondani,mert õt is alig láttuk még 10 méterrõl is,nemhogy a környezetét.Viszont tudta merre van Sopron!:) Megmenekültünk:)
Persze ahogy ez ilyenkor lenni szokott:kb 200 méterre voltunk a város peremétõl,hamarosan be is értünk a mostanában elég sokat reklámozott luxushotel parkolójába,majd a közönség újbóli segítségét felhasználva a célba is.(A Lõvér körutat a szívszanatóriumnál értük el,úgyhogy szép kis kört teljesítettünk a Károly-magaslat körül) A célban,mivel az elõttem állók nem siettek,engedélyükkel beelõztem,átvettem a díjazást(távot mi csak növeltünk,így nem volt lelkiismeret furdalásom),felkaptam két zsíroskenyeret mellé egy almát,és kirohantam a vastállomásra.17:10-kor még kint voltunk a természet lágy ölén,nem gondoltam volna hogy 18:05-kor én a vonaton leszek:))Hajszálon múlott,de sikerült:)
Na,szóval:másodszorra sem sikerült a kijelölt úton célba érni:)Van azért némi hozzáfûzni valóm.Picit felelõtlen dolog szerintem kiküldeni az embereket egy 40-es túrára egy olyan térképpel,amin a bejelölt útvonal egy jelentõs szakaszon totál eltér a valóstól,és erre semmi-és senki-nem hívja fel a figyelmet.Meg hogy a területen olyan új jelzések vannak felfestve amik a legújabb túristatérképeken sem szerepelnek.Vagy szerepelnek,csak épp régebben más volt a színük.(Igaz,az út elején levõ piros-kék csere rá volt vezetve az itinerre.A Károly-magaslat oldalában viszont egy olyan kéken haladtunk ami régen vagy a C,vagy a S volt,de az is lehet hogy egyik sem,hanem egy harmadik nyomvonal ami a kék lett)Viccelõdtünk is a Várhely-kilátónál hogy színváltósak a jelek,csak késõbb ezen már nem tudtam annyira nevetni.Na,szóval ennyi.A legjobban az bosszant,hogy még itt a szoba melegében sem tudom kisilabizálni,hogy hol jártunk azután,miután a Bella-emlékoszlop után átkeltünk azon a bizonyos fahídon....:) e-mail címem nyilvános,ha valaki fel tudna világosítani mondjuk egy térképvázlattal,amin bejelöli a Bella-emlék utáni útvonalat,azt nagyon megköszönném. Ettõl eltekintve a túra nagyon tetszett,szép a kitûzõ és az oklevél is tetszik akármilyen apró.A változatos idõjárási körülmények nagyon egyedivé és emlékezetessé tették ezt a napot,jövõre,ha lesz rá módom újra jövök!Csak sikerül már harmadjára tényleg a Lõvérek 40-et lejárni:))
Köszönöm a lehetõséget.
dnvzoli
U.i.:Na,kiderült,kaptam egy mailt egy kedves túratárstól,Imrétõl,majd az említett szakasz szalagozójától Pétertõl is.Szóval Bella-emlék után a túra a régi C-t(ciklámen tanösvényt)használta,ami most már 7bükkfáig kék,onnan szalag volt gondolom a régi kék,S,C-n(ahol mi jobbra mentünk az új kéken,a Károly-magaslat elõtt meg gondolom szalagokkal visszatért a régi kékre,ami felvitt a csúcsra,ellentétben az új kékkel,ami kerüli azt. Kaptam viszont még mailt Zsuzsától is aki a barátnõjével ugyanúgy járt mint mi. A megfogalmazott kritikámat továbbra is fenntartom,sõt.. Ettõl függetlenül természetesen nincs harag(a sok szmájli talán jelzi,nem fogtam fel olyan tragikusan a dolgot),hiszen tévedni emberi dolog,az építõ kritika meg talán nem bántó.
|
