| cztamas | Túra éve: 2009 | 2009.11.30 18:41:35 |
|
|
Mivel 45km-re lakok Badacsonytól igen célszerûnek tûnt ez a túra így késõ õsszel. Fõleg azért is mert már régóta vágytam arra hogy mindegyik tanúhegyet bejárjam. A Csobáncot ismerem mint a tenyeremet de ez egy másik, nem földi szenvedélyembõl adódik, viszont a többi hegyen szégyenszemre még sose voltam. Szokás szerint egyedül indultam reggel 7.40kor. A Badacsonyra felfelé jöttek az elsõ esõcseppek. Az EP-n már stabilan esett, így lefelé menet elõkerült az esõkabát. Kivételesen téli futógatyába és egyszerû túracipõbe vágtam neki az útnak, amiért kicsit neki is álltam izgulni mert egyik sem ultramodern technológia, de derekasan állták a sarat/esõt. Sõt, a Bujdosók lépcsõjén a vibram-osok morgása közepette egész stabilan mûködött a salomon contagripje, még magam is meglepõdtem, néhány embert meg is elõztem. Esõs, egyszerû betonos szakasz következett Szigligetig. A várban EP és überfinom nápolyi várta a csapatot. Még mindig esik. A Szent-György hegyre a sokak által ismerõs bicikliúton is haladtunk, majd egy pincénél kezdett emelkedni az út. Útközben volt egy finom kút, emberes adagot gurítottam le a torkomon. Az EP-n egy sátorjába, hálózsákjába burkolózott pontõr adta a ragasztást az elázott papíromra (nem volt mûanyag tasakom). Ott fenn akkor épp vízszintesen esett az esõ a szélnek köszönhetõen. Lefelé jött a frissítõpont. Egy gyors forraltbor hmmm, utána egy zsírosdeszka+tea combo és már indulás is tovább. És az esõ még mindig esik. A cuccaim még mindig bírják. Ez a gondolat boldogít a következõ pár kilométeren. Lefelé a bazaltorgonáknál lassú csúszós szakasz, majd dagonyás mezõkön Gyulakeszi, és ott fel a Csobáncra. 1800szor lehettem már ezen a hegyen, de még sose számoltam meg a kanyarban a betontömböket. Nem baj, eltaláltam. Felfelé csatlakoztam 2 kaposvári kollégához, akikkel az út végéig együtt haladtam. Ezúton is üdvözlöm õket. Kaptam tõlük tasakot az itineremhez, de ekkor már késõ volt szegénynek. A Csobin az esõ mellett már hideg is volt, de tisztulás látszódott Keszthely felõl. A keleti meredek oldalon lefelé már el is állt, mire leértünk már sütött a nap. Mindenkinek jót tett a kedvével, energiaszintjével. A Tóti hegyet kerülgettük mint a forró kását, majd a végén hopp egy egyenes felfelé, ami csúszós-sáros szembeforgalmas, de felértünk. A túra legjobb fotói itt készültek. A nap is kezdte ledobni az ékszíjat, ezért indultunk a Gulácsra. Meggyõztem túratársaimat is hogy mindig az utolsó hegy a legnehezebb. A végén már félhomályban vonszoltam magamat felfelé, ilyen elferdített expedíciós hangulatban szedtem egyik lábamat a másik után, majd a GPS-en megláttam hogy a Gulács magasabb mint a Csobánc. Hát ezért volt olyan hosszú az út. Lefelé már koromsötét, én a kommersz fejlámpámmal csak magam elé világítottam, a többieknek a jó márkájú volt (pecli). Hogy még többet láthassunk csatlakoztunk egy csoporthoz, így utaztunk ki az erdõbõl a fõútig. Többen elestek ezen a részen, bár ez az egész túrán általános dolog volt. Kezdett hideg is lenni. Még egy feltételes EP és Tomaj egy hosszú utcája várt még ránk az iskoláig. Beérkezve még egy forró tea és két zsírosdeszka után elbúcsúztak a társaim, aztán én is hazagurultam, 2 új TT pólóval a hátsó ülésen. :):)
Nagyon jó túra volt, profi szervezés, hõs pontõrök, és nagyon sok túrázó, jó hangulat. Tetszett!
Köv. túra --> 12.05 Bakonyi Mikulás 30 :)) Már csak 5öt kell aludni. |
| |
