Gödöllõ 20 éjszakai – Menekülés az éjszakába(n)
Nem szégyellem bevallani, fosok éjszaka az erdõben, nem is kicsit. Ennek gyógyítására a legjobb, ha egyedül megyek éjszaka túrázni.
A baj csak az, hogy nincs olyan fejlámpám, ami olyan gyorsan tud világítani, ahogy futok :-) Szereztem kölcsönlámpát (-balazs-tól), larzennel megbeszéltük, hogy együtt megyünk, így aztán nem paráztam, kettesben már bátor vagyok :-)
Larzen aztán végül lemondja, de mégis ketten megyek túrázni, én és a majré. Gödöllõre útközben két sms-t is kapok, hogy nem igazán tûnik jónak az idõ, de ha a félelmemet legyõztem, nehogy egy kis szél és esõ megállítson.
Folyamatosan egy kis lelkiismeretfurdalásom van, hogy „csak” a 20-asra nevezek, de pihenõhetem van, bicajoztam 80-at a Pilisben napközben és vasárnapra még egy rövid futóverseny is be van tervezve, és amúgy sem sikerült kialudnom magam mostanában, tehát maradok a röid távnál.
20:45-kor indulok, a lámpa még nem kell a városon belül, de amint beérek az erdõbe bekapcsolom, mert biztonságosabb így futni. Az iskolában több kisebb csoportot figyelek meg, fiatalabb középiskolásoknak néznek ki, sok ilyen csoporttal találkozok a túra elején, gondolom a buli kedvéért indultak ilyen sokan. A nappali túrákhoz képest alig láttam egyéni indulót, gondolom nem csak én vagyok majrés :-)
A Gödöllõi dombság térképem már elég régi, a városból kivezetõ zöld - és utána a zöld o nincs a térképemen, viszont a fénymásolt térképvázlat és a leírás tökéletesen kivezet a városból.
A Pap Miska kútig, majd utána az aszfalton a mezõny 95%-át megelõzöm, utána csak elvétve akadok össze emberrel, innen többet hagyatkozok az itinerre. Nagyon jó az erõs fejlámpám, úgy haladok az erdõben, mint egy szirénázó mentõautó. Az elõttem gyaloglók már messzirõl észlelik, hogy jön valaki, megfordulnak, akkor szemükbe világít a reflektor, és azonnal húzódnak is az út szélére. Nagyon könnyû így futni, nem gyõzöm köszöngetni az embereknek a kedvességüket. Nem tudom, hogy csak az éjszaka hozza-e össze jobban az embereket, de sokkal több buzdítást, hajrát kapok mint egy nappali túrán.
Régen túráztam ezen a környéken hó nélkül, így meglep a helyenként bokáig érõ homok, helyenként keményen kell küzdenem a továbbhaladásért. A szél itt már nagyon fúj, a lámpa fénycsóvája végig olyan, mintha ködben futnék, de mivel a fogaim között ropogtatom a homokot, kiegyezek magammal a homokviharban.
Domonyvölgybe a 10,3 km-es ponthoz kereken egy óra futás után érek, itt válik szét a két táv, örülök, hogy az itinerem csak a 20-as távra jó, mert ahogy ismerem magam, a hosszabb távon mennék tovább. Innen a mély homokban már csak egy nyom van elõttem, de azt nem tudom megállapítani, hogy melyik irányba vezet, így abból indulokm, ki, hogy én vagyok az elsõ. Na, innentõl minden bokorban E.T-ket, farkasembereket és különbözõ Stephen King teremtményeket látok, mindehhez jön még a már-már szélviharrá erõsödõ szél, ami töri rendesen az ágakat, és kisérteties hangokat ad az egész erdõ.
Nem sokkal a pont után a piros M jelzés letér az útról, egy olyan kis ösvényre, ami még világosban is nehezen észrevehetõ, nemhogy sötétben. Ráadásul a jelzés is egy kicsit megtévesztõen van felfestve, simán bevisz egy jobbos keresztezõdésbe. Itt kóválygok vagy 5-6 percet, minden irányban próbálkozom, míg végül egy régi, korhadó, gazzal teljesen benõtt fasorompón megtalálom a továbbvezetõ jelet. (Kérdezték a célban, hogy minden rendben volt-e a jelzésekkel, mikor ezt említettem, az egyik rendezõ azt mondta, hogy arra tényleg nem jártak). Nem baj, így legalább egy kis izgalom is van :-)
A sárga +-en néha elbizonytalanodok, mert igencsak ritkán vannak a jelek, és akkor is csak egy jel középen, nem a két menetirányból. Innen újra piros M jel, ami a babati romnál csatlakozik be a pirosba. Ezen a szakaszon már egyáltalán nem volt ember, csak a combig érõ gaz, a szélvihar és a majré :-)
A piroson aztán újra a mély homok, majd a lovastanyánál a szembejövõk tanácstalan arca. A piros és a zöld kb. 200 méteren megy együtt, de legalább 7x elmondom, hogy „Nyugi, jófelé mentek, én már visszafelé jövök!”
Ahol elválik a piros-zöld, utolérek egy futót kutyával, az enyémhez képest alig világít a lámpája, mondom, hogy jöjjön velem, de már fáradt, nem bírja. Jól néz ki az éjszakai autópálya felülrõl, gyors bélyegzés a ponton, innen még több mint 3,5 km, ha két órán belül be akarok érni, akkor van rá 14,5 percem, kegyetlenül rákapcsolok, szerencsére szinte végig lejt az út, itt robogok el geo-elvont mellett és ijesztek rá Vlaszijra.
A vége 2:00:35, fél perccel csúsztam ki a 2 órából, ha nem kevergek 10 km után, simán megvan. Gyorsan benyomok néhány hagymás-zsíroskenyeret, bevágom magam az autóba, éjfélkor már lefürödve otthon fekszem az ágyikómban.
Jó kis túra volt, még néhány ilyen, és vidáman dalolva túrázgatok egyedül éjszaka bárhol :-)
|
