Nem igazán kellett volna már a Kassa Maraton elõtt 2 héttel 50-es túrát erõltetni, de ez egy nagyonszeretem túra és úgy tûnt, hogy végre a Sötét Oldal is újra teljes létszámban fut együtt. Meg aztán ha már semmi maratonspecifikus edzést nem végeztem kb. 2 éve, miért pont az utolsó 3 hétben erõltessem. A múlt hét volt ugyan egy 30-as futás, de terepen és lassan.
Már a hét elején szépen elkezdett szervezõdni a társaság, végül 8-an jöttünk össze a rajtban (akibacsi, alow, -balazs-, JB, Kalotai Levente, larzen, _macsa, tapír).
Nagyon illusztris társaság, már péntek reggel óta hangolom magam egy megszakítós futásra, _macsa 5 órán belül szeretne menni, a két Spártai Hõsnek ez nem lesz megerõltetõ, a módszer névadói biztos szétszaggatják magukat az elején, JB sem akar majd lemaradni, -balazs- azt tûzte ki, hogy fut az utolsóval. Így aztán én sem kezdhetek lassan, mi lenne így a Sötét Oldal mítosszal? :-)
Hûvösvölgybõl indulunk, szép kis emelkedõ a Nagy-Hárshegyig (2,6 km 220 m szint, 19:41). Egyelõre nem hajtós a tempó, de már nem vagyunk együtt, alow, Levi és larzen elléptek. Nem baj, nem rohanunk utánuk, a szintkülönbség 1/3-a megvan az elsõ 6 km-en, de utána még marad 44, amit szintén végig kell futni.
Jánoshegy (5,6 km 420 m szint 38:45), megnézzük a szépen felújított kilátót, lekocogunk a futósávon, a kútnál aztán összevárjuk egymást, ismét 8-an megyünk együtt. Sok futót érünk utol, vannak ismerõsök is, de sok az ismeretlen arc is.
A Csacsi-rétig (9,1 km 510 m szint 58:20) majdnem végi ereszkedünk, kb. egy km emelkedõ van a végén, azt lendületbõl megfutjuk, itt alow megy elõl, húzza rendesen a bandát.
Kicsit széthúzódunk, alow és Levi mennek elõl, utánuk _macsa és én, majd a többiek együtt. A nagyok mindig elõrefutnak, aztán a jelváltásoknál megvárnak minket, utána megint elõrefutnak. A Piktortégla-üregekig (13 km 600 m szint, 1:17:54) nagyjából utolérjük a mezõnyt, itt elég gyorsan megyünk, már sikerült 6 perces alá szorítani az átlagtempót. Sorrento (15,3 km 670 m szint, 1:31:12) és a Meteor-szurdok (17,9 km, 730 m szint, 1:50:14) nagyon technikás terep, de kevés a szint, így szaggatunk rendesen. A szurdokban találkozunk Nagy Krisztával, Borival és Csóványossal. Gyors köszönés és száguldunk tovább.
Budakeszi felett csúnya esõfelhõk feketéllenek, tõlünk kb. 2 km-re már szakad, és éppen egymás felé tartunk, jó jön ez a látvány, fel lehet készülni lelkileg az esõre.
Budakeszire beérve 1-2 kili aszfalt, _macsa egy picit lemarad, de amíg mi a kulacsokat töltjük a kék kútnál, újra itt van. Látszik, hogy jobban fekszik neki a terep, a lefeléken például alig lehet vele tartani a tempót. Én még egy kicsit elvacakolok azzal, hogy kiszívjam a Camelback-bõl a levegõt, 50 méterrel lemaradok, majd a pontnál - Mammutfenyõk (21,4 km 750 m szint, 2:05:36) - vacakolnak kb. 20 másodpercet, pont elég arra, hogy kifussanak a látóterembõl, így a következõ nem egyértelmû keresztezõdésben elbizonytalanodok, minden irányból jönnek emberek (õk még csak most indultak a 21B távon), senki nem tudja merre kell menni. Kb. 2 perc tanakodás után rábukkanok az ösvényre, kiabálok a túrázóknak és rákapcsolok.
Itt kezd el kegyetlenül szakadni, ha rajtam van a szemüveg azért nem látok mert vizes és párás, ha nincs rajtam, akkor minden homályos. Csak arra gondolok, hogy gyorsan utol kell érni õket, mert akkor legalább a jeleket nem kell keresgélnem, csak a lábam elé figyelni.
Egy hosszú emelkedõ végén a Hosszúhajtási kõbányánál érem õket utol (25,5 km 870 m szint, 2:28:18) érem utol õket, jó egy kicsit szusszanni. Itt tudom meg, hogy a a trió már az árokbafekvésemre gondolt és kezdett eltemetni :-) Innen sokáig kellemesen futható a terep, és az utolsó komoly emelkedõ következik (Nagykovácsiban az aszfaltosat nem számolom, azt majdnem minden hétvégén megfutjuk :-) a Fekete-hegyekre (30,5 km 1040 m szint, 2:57:54). A meredek kezdete elõtt egy széles földúton futunk, a két kitaposott keréknyomban zúdul lefelé a víz, alow igazi gyerek módjára kezd benne tapicskolni, a már úgyis csurom vizes pólóm most sáros vízzel keveredik, nyakig felcsapja a vizet. Én is adok neki, de õ bírja tovább, inkább lemaradok egy kicsit.
A hegytetõ elõtt nem sokkal kezd alábbhagyni az esõ, fent annyira párás, ködös a levegõ, hogy alig látni valamit. A pontnál leülök, egy kicsit meg kell igazgatni a csuromvizes zoknimat és újrakötni a cipõt, pechemre itt látom utoljára a többieket. 2:08 percet töltök itt, fontos lesz még a végén!
Elindulok felfelé, a zöld háromszög-piros háromszög jelváltást könnyen megtalálom, bár még mindig alig látok valamit, viszont hamar elvesztem a piros háromszöget. Mint utóbb kiderült, ez egy 100%-os eltévedési hely, ha az ember nem ismeri pontosan a letérést. Ez már a negyedik Meteor50-em, de nem ismerem a letérést, így bemegyek a sûrûbe. Szép széles út, csak sokára veszem észre, hogy rossz úton járok, persze végig lefelé mentem, nem akarok visszafordulni. Mivel felhõs az ég és esik az esõ, a nap alapján sem tudom belõni, hogy merre lehet észak, a térkép meg tele van ezen a környéken erdészeti utakkal. Mikor már végképp kétségbe esnék, egy fán meglátok egy neonzöld nyilat. Ez a jel ismerõs, Nagykovácsi elõtt a piros jelzésrõl való letérést mutat valakinek. Reménykedem benne, hogy ha követem a zöld nyilakat, elõbb-utóbb a piros háromszögre, vagy a piros sávra jutok. Úgy érzem, hogy az irányom nagyjából jó (persze nem jófelé mentem, kb. 1,5 km-t tettem bele pluszban). Magabiztosan követem a nyilakat, egyszer csak látok két embert. Nekik van tájolójuk, és helyismeretük, nekem térképem. Nagyjából belõjük a keresztezõdést, ahol vagyok, de másik utat javasolnak, nem a zöld nyilasat. Elindulok arra, de az útnak 200 méter múlva vége. Vissza a keresztezõdéshez, tovább a nyílon és hamarosan megvan a piros háromszög. A sárban nézem a nyomokat, úgy látom kevesen jártak még elõttem, talán nem buktam túl sokat.
Innen már ismerem az utat végig, kicsit odalépek, be kéne hozni a lemaradást.
Nagykovácsiban meg sem állok, az emelkedõ azért kifog rajtam, 2-3-szor is bele kell gyalogolnom. A Zsíroshegyi th ellenõrzõpontja az esõ elõl beköltözött a Muflon itatóba (39,7 km, 1160 m szint, 4:05:24). Úgy számoltam, hogy 4 óra menetidõvel kell ideérni, hogy 5 órán belül mehessek, egy kicsit elkeseredek, mert látom, hogy kevésen fog múlni. Az itiner szerint innen még pont 10 km, valójában egy kicsit kevesebb, de így csak 54 percem van rá, és a Remete-szurdokba való leereszkedés legalább 5 percet igénybe vesz, távban meg kb. 200 méter. Azért nem adom fel, de ha eddig semmi bajom nincs, a végén már nem készítem ki magam teljesen. Könnyen futható a terep a kéken, kis emelkedõk, kis lejtõk, könnyen követhetõ útvonal. Itt látom az egyetlen „vadállatot” a nap folyamán, egy kis mókus szalad át elõttem pont ott, ahol a sárga és a kék elválik.
Remete-szurdok (44,8 km 1300 m szint, 4:37:33), egyre kevesebb az esély, de a vég már aszfalt, ott lehet szaggatni.
Máriaremetei templom (46,6 km 1320 m szint, 4:46:39), itt adom fel az 5 órát, pedig ha a Zsíroshegyi utat 4 percben futnám, akkor még sikerülhetne :-)
Az 5 óra kb. 400 méterre a céltól ér, hangosan belekáromkodok az erdõbe és nyugodtan bekocogok a Gyermekvasút megállójában levõ célba. A többiek már itt vannak, a nagyok 4:40-et mentek, _macsa bõven a tervén belül 4:50-nel ért be (látszik, hogy az útvonal végét már ismerte Andris és kilépett :-) nekem pedig 5:02:29.
Nagyjából annyival csúsztam ki, mint a cipõkötözésem. Bár igazából nem azon múlt, hanem az eltévedésen. Kicsit bosszantó, hiszen az 5 óra egy nagy határ egy 50-es túránál, és az idén ez már a második, amikor kevesebb, mint 5 perccel csúsztam ki. Így már biztos, hogy jövõre is jönni kell.
|
