|
|
Egy ideje már felhagytam az eszeveszetten eszetlen futásokkal, mostanában már csak eszetlenül futok. Ennek jó példája, hogy bár a Sötét Oldal szerves részének tekintem magam, de az utóbbi néhány túrán a saját „megfontolt” tempómban kezdek.
Ez a tempó a szombati Téli Mátrán az elsõ 100 percben kb. 2 perc hátrányt jelentett számomra, a mátraszentimrei ep-n akkor indultak tovább, mikor én odaértem.
A teljes hétvége koncepcióját úgy építettem fel, hogy szombaton nem szabad meghalni (Copyright by –balazs-) és vasárnap is jó lenne élve hazaérni. Ennek fényében érzésre lazábbra vettem a szombati túra elejét, de idõre gyorsabbak voltunk, mint tavaly. Mátraszentimréig nem volt 10-15 centinél nagyobb hó, nagyrészt az is letaposva, viszont a sok elõzés miatt jelentõs idõt töltöttem a mély hóban az út mellett. A csodálatos, havas, téli Mátráról nem nyilatkozom, sõt a Tátra tisztán látható hóborította vonulatairól sem, ezeket látni kellett volna.
Msztimréig már 7 perc elõnyünk volt a tavalyi idõnkhöz képes, bár az idén jobban futható volt a terep. Az elején még nagyon sokan voltak, itt már szerencsére ritkult a tömeg, voltak hosszú szakaszok, amikor egyedül futottam a ropogós hóban. Az idilli képet az törte meg, hogy Galyatetõ elõtt Balázs jött velem szembe (komoly vizuális környezetszennyezést okozva ezzel). Innen együtt nyomtuk Galyatetõig, ahol elõször utolértük a mozduljvelünk/BSI/futanet csapat egy részét, ákibácsit és a mindenkit folyamatosan beváró alow, FUTURE duót. Innen a Vörösmarty tházig együtt ereszkedtünk, jól futható terep volt, közben találkoztunk Imaroval, Tímeával és Philipcsigával. Itt már 10 perc elõny volt tavalyhoz képest. Itt ettem, ittam engedtem forró vizet a kulacsomba, ami a Kékesre simán megfagyott, majd mentünk tovább.
A következõ ep-ig nem volt semmi érdekes, utána azonban jött a feketeleves. Egy nem egészen 3 km-es szakasz 350 méter szintkülönbséggel, ez vitt a csúcsra. Itt aztán a kellemesnél sokkal jobban elfáradtam, a 10 perc elõnyt simán elvesztettem a csúcsig. Larzen utolért kb. 200 méterrel a csúcs elõtt, õ öntött belém lelket, 2 perc üldögélés a melegben, aztán futás le Mátrafüredre. Itt vettem csak észre, hogy mindkét lábam bokától lefelé teljesen meg van fagyva, olyan érzés volt, mintha két csonkon futnék. Ahogy haladtunk lefelé folyamatosan kiengedett mindenem, a végén 5:22-vel csaptunk be a célba, ami 2 perccel rosszabb, mint a tavalyi idõm.
Ahhoz képest, hogy nem akartam magam széthajtani szombaton, elég jó idõt sikerült menni, nem is éreztem megerõltetõnek a túrát, kivéve a Kékes északi oldalát. |
| |
