Túrabeszámolók


Börzsönyi vulkántúra

zoli1975Túra éve: 20092010.01.05 18:26:07
Börzsöny Vulkántúra 2009

Ez eddigi elsõ túrabeszámolóm,(nézzétek el a hosszát, és esetleges túlzásba vitt személyeskedést) és ez volt egyben elsõ igazi pokoljárásom is:)
Nagyjából két éve teljesítménytúrázom rendszeresen, és ezidáig komolyabb nehézségek nélkül tudtam le 40-60 km közti távokat cirka 5-5.5-es átlagokkal.
Nos, a Börzsöny most kifogott rajtam. 20 éve sportolok rendszeresen. A Bia 25 nyomvonalának érdi szakaszától párszáz méterre lakom, így heti 2 alkalommal futok az erdõs-dimbes-dombos részen 1-1.5 órát. Soha nem jelentettek gondot az emelkedõk, sõt! Élveztem a felfelé menetelt, inkább a lefelé tartó szakaszokon szívtam a fogam a térdem nyilallása miatt. Ennek tudatában soha nem is hittem volna, hogy létezik olyan túra, ami kifoghat rajtam. Eddig nem is volt. Pedig megvolt az idei Szurdok is ,ami közel hasonló táv -és szintadatokat tud, mint a Vulkántúra.
Bevallom nem nagyon szoktam táplálkozásilag speciálisan készülni a túrákra. Aznap reggel vastagon bekrémezem a talpam, vastag zoknit húzok, kényelmes cipõt ,és rétegesen öltözködöm. A hátizsákba mindig van nálam 3 liter ásványvíz, 3-4 szendvics, 2 alma, 2banán, 2 csoki és 2 energiaital. Ez általában eddig elégnek bizonyult, nem volt jellemzõ ,hogy kihasználtam valaha is a frissítõpontok adta lehetõségeket. Ez leginkább abból adódott, hogy rengeteget túrázok privátban, ahol az ember csak azzal számolhat, amit maga visz. Ilyen állapotban a hátizsák 7 kiló szokott lenni induláskor, és egy átlagos 50 km-1300 szintes túrán minden el is szokott fogyni.
Minden beszámolóban olvastam, hogy ez a túra más, mint a többi. Igazi emberpróbáló. Ennek hatására én is változtattam a felkészülései rutinomon.
Reggel a parkolóban még a kocsiban ülve megettem 2 szendvicset ,megittam egy energiaitalt, és …mivel hideg volt, lehúztam a magammal vitt kb 1 deci házipálinkát. Na ezt nem kellett volna! Órák múlva is szédültem tõle, kavargott a gyomromban, és állandóan visszabüfögtem. Soha többet ez már biztos. Még ha Vagdalthúsék ezért el is átkoznak ezért a kijelentésért :)
(Mindig kíváncsi voltam rá ,hogy ki-kicsoda a valóságban, akikrõl-akiktõl itt olvasok J Lassan összeáll a kép. Így két évnyi túrázás távlatából sok már az arcra ismerõs túratárs. Tudom ki Vaddino, Bubu…) Ez a beszámoló után jópár embernek én is be fogok ugrani :) („ez az a srác, akinek mustáros volt a képe, és ott szenvedett felfelé minden emelkedõn :)” )
Nade a hosszú elõjáték után jöjjön a beszámoló:
Reggeli táplálkozás a kocsiban, majd irány a rajthely. Indulás elõtt szeretem picit tanulmányozni az itinert. Az útvonalleírás tökéletes,( bár ez a túra is azok közé tartozik, ahol lehetetlen eltévedni, hiszen nem emlékszem olyan szakaszra, ahol elõttem, vagy mögöttem ne láttam volna túrázókat. ) a résztávok és szintemelkedések táblázata nagyon pozitívum, mert tökéletesen követhetõ, hogy adott pillanatban hol tartunk, és mi vár ránk. A magassági diagram így ránézésre is félelmetes.Hiányoztak róla a vízszintes részek :) :) :)
Indulás még sötétben, fejlámpával, monoton, enyhe emelkedõ a Taxi-nyiladékban. Elsõ meredekebb emelkedõ a Kárpát híd- , és az elsõ ellenõrzõ pont után- és innen tovább egyfolytában a Nagy –Hideg hegyi turistaházig. Itt már egynéhány centis havat tapostunk, majd következett a Csóványos. Ha itt vagyok, mindig felmászok a kilátóba. Ennyit megéri bukni a szintidõn. Lemászás, majd gyors kajálás, aminek mustárnyomai a képemen maradtak ,amire egy túratársam megjegyezte, hogy jól áll :) (Õk még visszatérõ szereplõk lesznek a túra folyamán)
Viszonylag gyorsan megvolt a 3. ep
Jó hosszan lefelé tartó szakasz következett, ahol az ember önkéntelenül is bele-bele kocogott a távba. Ez egyébként nem szokásom, de itt mókás volt látni, hogy szinte mindenki ezt tette. Valahogy ezt váltotta ki a szakasz, és a csordaszellem az emberekbõl :) Meg is volt a böjtje! Kétszer is sikerült fenékre ülnöm ahogy a falevelek megcsúsztak a sáron. Itt ugyanis már újra lejöttünk a fagyhatár alá, és kellemes hótaposás után sártaposás következett. A patakon szerintem könnyedén át lehetett kelni száraz lábbal, de legnagyobb csodálkozásomra volt olyan, aki egyenesen átgyalogolt rajta.
A panzióban újabb pont, és a leírás alapján frissítõ kellett volna következzen. Sok túrázó felháborodását váltotta ki, hogy a frissítõ az bizony elmaradt. Én nem éreztem annyira gáznak, mert volt még bõven a hátizsákban, úgyhogy fogyasztottam.
Eddig úgy éreztem tökéletes a tempó, és az erõnlét is, bár a házipálinka minduntalan visszakívánkozott, és ez kissé zavaró volt.
A panziót elhagyva megkezdõdött az újbóli igen meredek emelkedés. Itt lehagytam Bubuékat, majd párszáz méter után történt valami. Elõször annyit éreztem, hogy kezdenek hirtelen elgyengülni a lábaim, majd pár perc múlva néhány lépésenként kezdõdtek a görcsök. Eleinte nem minden lépésnél, de néhányszáz méter után meg kellett állnom nyújtani. Gyorsan lenyomtam fél liter vizet, 2 banánt, meg egy energiaitalt. Közben az addig leelõzött emberek elkezdtek elmenni mellettem. Hollókõre már alig bírtam felvánszorogni. Addigra már minden egyes lépésnél begörcsölt mindkét combfeszítõm. Átnéztem a „gödör” felett vissza a Csóványosra, és Nagyhideg-hegyre, és rendesen görcsberándult a gyomrom, hogy ebben az állapotban még odáig vissza kell jutnom. Salgóvár tövében meg kellett állnom, és akkor gondoltam elõször a feladásra. Iszonyat ciki volt, hisz kb fél távnál jártam, de mivel a közelben nem volt település, sok választásom nem volt. Újból ettem-ittam (elnézést a parkerdõ üzemeltetõitõl, de itt állt egy pad, amire amikor rátettem a hátizsákom, a súlyától összedõlt:) ) Egy igazi kínszenvedés volt feljutni a meredek kaptatón. Két-három lépés után mindig meg kellett állnom. Itt már többen furcsa pillantásokkal néztek rám, gondolom szépen nézhettem ki:) Salgóvár ep. Egy felüdülés volt a lefelé tartó szakasz. Máskor kimondottan utálom, mert a térdeim már tropák, és komolyan megszenvedik a lejtmeneteket, de most imádtam.
Magyar völgy újabb ep, és frissítés. Teában lenyomtam 2 db CaMg pezsgõtablettát, 1 banánt, és két csokit.
A következõ szakasz lassú, monoton emelkedõje egy picit pihentetett, de a vadászház után már megint kezdõdtek a görcsök. Pedig tényleg enyhe volt az emelkedõ. Újra kezdett minden lépésnél behúzni a görcs, és amikor egy fiatal-fás részbe értem, már a hajlítók is összerándultak, szal nem volt egy kellemes érzés
:) Nem is tudtam mit csináljak. Ha nyújtottam a feszítõket, rögtön behúzta a görcs a hajlítókat. Amikor kiegyenesítettem a lábam, hogy nyúljanak a hajlítók, egybõl görcsöltek a feszítõim.
A Hanák-rét után, Nagyhideg hegy elõtt felnéztem, és elborzadtam. Próbáltam felkészülni, újból ettem-ittam, majd megindultam felfelé.
Egy igazi kínszenvedés volt. Csak úgy tudtam lépkedni felfelé, hogy a kezeimmel minden egyes lépésnél megtámaszkodtam a combjaimon. Kb 2 percenként megálltam, és próbáltam pihentetni a lábaim. Majd egyszercsak úgy éreztem képtelen vagyok tovább menni, és leültem egy kidõlt fára. Ott ültem már jópár perce, amikor egy túratárs odaért, és megjegyezte, hogy a kapucnimban, ahogy lógó fejjel ott ülök, úgy nézek ki, mint Anonymus :) Aztán ahogy felnéztem rá, és meglátta az elgyötört arcom, rögtön megkérdezte, hogy segíthet e, majd ki is segített egy adag Mg porral, amit ezúton is szeretnék megköszönni Neki. Lassan feltápászkodtam, és megpróbáltam tovább menni. Fél perc múlva újabb görcsök kezdõdtek, és ha nem lett volna cinkes, tuti ledõlök az út szélére:) Kinéztem egy újabb kidõlt fát, és fogvicsorgatva elvánszorogtam odáig, majd leültem. Néhány perc után megjelent az a pár, akik a „mustáros képemre” figyelmeztettek, majd amikor meglátták a lestrapált kinézetem, rögtön kisegítettek 2 db Mg tablettával. Nekik is köszönet! Pár percig még pihentem, majd addigra lassan kezdett felszívódni az a rengeteg Mg és Ca, amit beszedtem, és egy lépés-egy pihenõ kombinációval felvánszorogtam a túristaházig.
A lejtmenet már nem tartogatott sok nehézséget. Érdekes módon a térdeim sem szúrtak közben, és a görcsök sem jelentkeztek. Még szürkületben leértem, a fejlámpát már nem kellett elõvennem.
Elõzetesen max 9 órányi túraidõt terveztem, 10 óra 20 perc lett belõle. Kb 4-es átlag.
Maga a túra útvonala tökéletes. Bevallom, a Taxi-nyiladékot nem nagyon kedvelem, mert még soha nem sikerült sár nélkül megúsznom, meg monoton is kissé, de valahogy fel kell jutni a kráter peremére :)
A szervezés tökéletes volt. Nem voltak sorbanállások, nekem az ellátmány is bõven elég volt.
Külön köszönet a segítõkész túratársaknak is! :)
Nem tudom, hogy hol, és mivel szúrtam el, de levontam a tanulságot. Legközelebb már a túrák elõtt napokkal elkezdem feltölteni a Ca és Mg tartalékaimat banánnal, paradicsomlével, és pezsgõtablettákkal. Az alkoholt messze el fogom kerülni, legyen akár milyen hideg a túra folyamán. Úgy látszik 35 éves fejjel már nem lehet hûbelebalázs módjára nekiállni a túráknak.:)
Jövõre revans a Vulkánnak! :)
A következõ túra a Téli Mátra XL.
Rákészülve! :)