Túrabeszámolók


Budai Trapp

larzenTúra éve: 20052005.12.13 11:51:37
Ultrafutóval vágtunk neki a Budai Trappnak. Autót a célhely közelében hagyva átbuszoztunk a Piliscsabára. Szerencsére csak 3-4 percet kellett várni a buszra, mikörben a nem éppen szélvédett megállóban metszõ hideg szél fújt, mi pedig már játszós ruhában voltunk. A buszvezetõ is furcsállhatta a látványt, alig akart megállni. Cserébe viszont roppant kedvezõ (mondhatni diszont) áron jutottunk el a Piliscsabára, közben Ultrafutó a finnországi élményeit mesélte.

Valószínûleg nem épp légvonalban közelítettük meg a vasútállomást, mert a buszról leszálló pár gyalogossal egy idõben értünk oda. Sebaj, járt utat a járatlanért nem adunk fel. Kivéve, ha arra megy a jelzés...

Arra alapoztam, hogy erre a túrára majd mindenki vonattal jön, úgyhogy ha mii busszal megyünk, akkor nagy valószínûséggel elkerüljük a sorban állást. Ez nem teljesen igazolódott be, kicsit azért várnunk kellett. Elõttünk épp a mozduljvelünk szintén kissé foghíjas csapata álldogált, úgyhogy jól elütöttük az idõt.

Kilenc körül indultunk. Ultrafutó nagyjából 4:30-as tempóban kezdett a betonúton, akkor kicsit megijedtem. Alig értünk ki a faluból, épp megállapítottuk, hogy a traktorok által keményre taposott hó alatt jég van, amikor Ultrafutó nagyon esett, pont a térdére, ami miatt neki valószínûleg nem lesz túl szép emlékû a túra eleje. Aztán szép lassan beálltunk tempóba. Nekem viszonylag kényelmes volt, de úgy vettem észre, Ultrafutó kicsit kevésbé acélos, mint a Börzsönyben volt, de megtaláltuk a közös tempót.

A hó elég nagy volt, konkrétan néhol Téli Mátra érzésem volt, de mostanra már megszoktam. Több ismerõssel is találkoztunk, többek közt Hámori Pistával, aki idén újra rendszeresen indul túrákon. Az elsõ pontra pont egy óra futás utás érkeztünk meg, aminél jobb idõt is el tudtam volna képzelni magamnak, viszont azt is tudtam, hogy sokat futottam a héten és nincs értelme gyorsan menni, mert a végére ez biztosan visszaütne.

A Nagy-szénáson orkánerejû szél, sarkvidéki hideg és viszonylag szép kilátás fogadott. Nem is idõztünk sokat, kocogtunk lefele Nagykovácsiba. Az aszfaltot elérve Ultrafutó megint elkezdett 4:30-ban futni, szerencsére most sem sokáig. A fõutat keresztezve betértünk egy kis frissítésre a kocsmában, ami alatt pont elhagyott minket egy futó. Én már csak a hátát láttam egy pillanatra eltûnni a kanyarban az emelkedõ tetején. Tudni akartam, hogy ki az, úgyhogy az emelkedõt megnyomtuk és a kerítés melletti szakaszon be is értük. Beszélgetni kezdtünk és kiderült, hogy Macsa egy kollégája. Beszélgetve, kisebb csoportokat kerülgetve haladtunk a Vörös-pocsolyánál levõ második ellenõrzõpontig. Innen Ultrafutó kényelmesebb tempóban folytatta, míg mi elõrekocogtunk.

Következõ ellenõrzõponton, a Fekete-fejen láttam, hogy Sanyinak nincs kulacsa, úgyhogy megkínáltam a sajátomból. Hát ennek a távnak már semmiképp nem vágnék neki kulacs nélkül. A Hárs-hegyi körút ep. után egyedül maradtam, mert kissé elhúztam a többiektõl. Innen már nagyon ismerõs a terep, kicsit untam is az útvonalat, úgyhogy minél elõbb be akartam érni, bár az Újlaki-hegy emelkedõjén már éreztem, hogy igencsak jól tettem, hogy nem módszerünk szerint kezdem a túrát, mert akkor itt feküdhettem is volna le pihenni, mint Tapír Õrbottyánnál. Még szerencse, hogy innen már szinte csak lefele kellett menni, így 3:24-es idõvel be is értem a célba. Maku Laci addigra már el is indult haza, így nem tudom, õ mennyit ment, de õ nem a végén indult. A tavalyi 3:02 nem tudom hogy jött össze, semmire nem emlékszem a túrából, csak arra, hogy a Kék Villámmal mentünk és nem tudtunk felmenni a Virágosnyergi úton olyan havas-jeges volt. Arra még emlékszem, hogy autóval mentünk Piliscsabára, de utána filmszakadás. Mondjuk amennyivel jobban kellett nyomni a 3:02-ért, nem is csodálom. :)

Mindenesetre jó kis hetem volt, három huszas kocogás 5:10 - 5:30 körüli tempóban és ez a harmincas hétvége.
Most jön még egy százas körüli hét, de a legfõbb cél most is csak a kilométergyûjtögetés, és a sérülés nélküli teljesítés.

Kicsit kényelmetlenül érzem magam, hogy Ultrafutó azért tévedt el a céltól pár száz méterre, mert magára hagytam. :-( Már épp arra gondoltam, hogy felmegyek a nyeregbe, amikor megláttam érkezni.