Túrabeszámolók


Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18

biborTúra éve: 20102010.01.10 18:44:42
Wass Albert emléktúra 44 km

"Úttalan utakon,bozótokon és szakadékokon,árkokon és vízmosásokon törtetünk láthatatlan cél felé.Úttalan utakon,imádkozva vagy szitkozódva,békés szívvel vagy lázadozva,de menni kell..." (W.A.)

Menni kell, hiszen ismét eljött a szombat,egy túra.. reggel 8-kor Verõcérõl szép számmal vesszük célba a Borbély- hegyet. Nálunk két napja folyamatosan esõs idõ volt, de itt úgy tûnik most megússzuk az égi áldást. Jó ez az emelkedõs kezdés, szokni kell. Gyors pecsét után irány Magyarkút, ahol zsebrevágok egy müzlit. Itt esik le kb. hogy vizet nem hoztam,ám térképet igen ami persze nem kellett.
A "nosztalgikus" K-ezés jön Nógrádig. A terepviszonyok itt már alakulnak, s mivel úgy gondoltam esni fog és csupa víz lesz minden bakancsba jöttem. Ami víz ellen tényleg jó de az olvadozó havon kegyetlenül csúszik. Utóbbi tulajdonságával alaposan próbára teszi az idegeim a nap során.A Nagy- Kõ hegyig lévõ két partocskán meg kell szenvedni mert alig bírok haladni, mindig visszacsúszok. Ezen felhúzva magam az e.p. után sietõsebbre veszem Nógrádig.Itt újabb pecsét, majd tovább a kéken. A patak igencsak megáradt nem merek rajta keresztülgázolni. Alkalmas helyet keresve úszás nélkül átkecmergek a kellemesen saras földútra. Az erdõsávba érve a természet pont a "legcsúnyább" arcát mutatja: tél utáni, hóolvadozósat, kopottas színekkel, csupaszon meredõ ágakkal.
Letérés a zöldre és alig várom már Királyrétet, nagyon szomjas vagyok.A Fatornyos fogadóban vagy fél óra teázás, leves- levezés mivel húsos volt. De a leve azért fincsi:) A szomjanhalást megúszva ballagunk tovább a faluközpontba aztán csúszkálás mortyogás után a Király-rétre. A Darabos- hegy kimarad az útvonalból, ám néhány patakátkelés színesíti utunkat Kisinócig. Annyi elõnyöm van, hogy simán átgázolok akármilyen tócsán- vízen nem kell kerülgetnem mint a többieknek:) A vízmélység változó az alig cuppanóstól a majdnem bokáig érõig. A turistaháztól most különösen jólesõ aszfaltozgatás a Börzsöny Szíve kocsmáig.A sörömet iszogatva olvasom, hogy 2 km-es kemény menet jön a K+-en. Semmi jóra nem számítva nekivágok, ide illene a túra névadójától pár sor:"...de nekivágok a meredeknek! ..ha két lábam térdig kopik:de feljutok a csúcsokig! " Többen lehagynak felfelé ami nem sûrûn fordul elõ, ma nem nagyon megy ez..Feljutván átbújok egy sorompó alatt, aztán szinte egy patakban ereszkedek le Szokolyáig továbbra is a K+en. Folyik a víz alattam, majd a mezõ szélére érve fentrõl is csurogni kezd. Olyan gordiuszi csomót kötöttem a felsõmre, hogy a kocsmáig se bogozom ki. Itt kis pihi után nekivágok a megmaradt 8 kilcsinek. A Társa-mezõ jellemzése három szóban kimerül: pocsolya,sár, ló*ar. Mindháromból bõven kijutott a Csattogón lévõ utolsó e.p.-ig.Innen avar-sár keverékkel gazdagon borított ösvény vezetett a cél felé. Gyorsan rájövök, hogy ebben baromi jól tudok haladni, hm bárcsak egész végig ilyen lett volna..Verõcére érve még egy kis felfelé a templomig, majd séta a célig. Itt mondják h a templomtól még el kellett volna kanyarodni balra az emlékparkig s onnan a célba, de én nem vettem észre a szalagot, s a leírást se olvastam a végérõl. Szóval vagy 200 métert kihagytam a végén,hát nem direkt volt. Még világosban érek be, s nem is estem el ezek nagyon pozitív dolgok ám:) A rendezés - szervezés olyan "Vagdalthúsos" volt: vagyis jól szalagozott- táblázott, jó kajás, jó sáros,szép okleveles-kitûzõs:) Röviden összefoglalva a túrát: nagyon jó volt:)