Túrabeszámolók


Télies Mecsek/Hó-PITE/Téli Mecsek

DpetiTúra éve: 20102010.01.10 21:13:01
Téli Mecsek 30, avagy havas-, jegesdagonya a Mecsekben némi esõvel fûszerezve!

Már nagyon vártam a túrát, a karácsonyi „csomót kajálós, semmi mozgásos” hetek után!
Kicsivel 7 után érkeztünk meg (a számomra) az év elsõ tt-jének a rajtjába, ami a pécsi Teca Mama Kisvendéglõjében volt. Találkoztunk ismerõsökkel, és magunkhoz csaptunk egy bejáratott túratársat, akivel már egy jó ideje nem találkoztam. Gyors nevezés után neki is vágtunk a Jakab-hegynek. Itt még viszonylag tûrhetõ volt a pálya. A jó bemelegítõ emelkedõ után a csúcson vártak a pontõrök érdekes, Krisna hangulatban:). Jókedv volt bõven, még a pecsételést is nekem kellett elintézni:). Kis pihi, és már ereszkedünk is Orfû felé. Itt már néhol mutatkozott egy kis sár. Érdekes arcot mutatott a havas északi és a hómentes déli lejtõk váltakozása. Viszonylag hamar leértünk Orfûre. Itt feltankolhattunk zsíros kenyérbõl meg nápolyiból. Egy pár szó a pontõrrel és megyünk tovább Büdös-kút irányába. Na itt már lehetett gyúrni a sarat. A kulcsosházhoz érve kellemes fahéj illat csapta meg az orrunkat. „Forralt bor, hmm de jól fog esni…” aztán gyorsan rá kellett jönni, hogy az nem számunkra volt készítve, hanem egy privát csoport is tartózkodott bent és õk kényeztették magukat eme nedûvel! Nekünk be kellett érni két darab cukorkával. Ami persze nagyon finomvolt. A következõ szakasz volt az igazán, hát hogy is fogalmazzak, talán vicces pálya:). Jó nagy sár latyakos hóval elegyedve. A következõ pontig, ami a csodálatos Melegmányi-völgyben volt, folyamatosan esett az esõ. A Nagy-Mély-völgybe érve megcsodálhattuk a Kánya-forrás irtózatos vízhozamát. A három, 8-10 cm átmérõjû csövön csak úgy dõlt a víz. Gyors átvergõdtünk a Melegmányi-völgybe, ahol az ázó, fagyoskodó pontõr várt a pecséttel és csokival. A mésztufa lépcsõk gyönyörûen vezették a lezúduló vizet. Mindig is csodáltam a természet ilyesféle munkáját. A vízesést elhagyva egy kis kaptató következett, amit már jól felszántottak az elõttünk haladó sorstársak. Kellett ám kapaszkodni a lábbakkal rendesen! Utána még egy-két domb, völgy és el is értük az utolsó pontot, Dömörkaput. Itt korlátlan fogyasztással kínálták a nápolyit. Jól be is laktam. Itt utolért két kaposvári „kolléga (kollegina)”. A Tubesig együtt is mentünk csak mi felmentünk a kilátóba és otthagytak minket:). Látni nem lehetett sok mindent, de a ködnek is megvan a maga szépsége! A maradék pár kilométert már ereszkedve tettünk meg. A végén egy kis aszfalt a városban és már be is értünk a célba. Átvesszük a kitûzõt meg az emléklapot. Én még megkapom a BTT díjamat. Nevezek is rögtön az ideire. Egy kis szervezkedés a hazajutáshoz, amit NAGYON-NAGYON köszönök az érintetteknek!!! Kis buszozás hazáig, ahol jöhet a várva-várt forró zuhany!
Összegezve: Nem is olyan könnyû 30 km-t „tekerni” ilyen pályán. De egy nagyon szép túra és ez kárpótol mindenért! És azért néha illik is egy kicsit elfáradni! Köszönet a rendezõknek és elismerés a pontõröknek!

Dpeti