Túrabeszámolók


Budai Trapp

larzenTúra éve: 20032005.12.13 11:58:15
kiváló vonatozgatás után egyedül indultam, ákibácsi most aszfaltos edzést tartott. utoljára három hete futottam egy jót, akkor szereztem is kisebb sérüléseket, amik nagyjából mostanra jöttek rendbe. sajnos a sok kihagyásnak meg is lett az eredménye, úgy a menetidõben, mint az izomlázban.

9 órakor indultam. a terv az volt, hogy mindent bele. ennek megfelelõen 150-170es tartományra állítottam be a puzlusmérõt, de az elsõ felében még így is állandóan csipogott, hogy átléptem a felsõ határt. a fekete-fej tetejéig (-20 méter) sikerült eljutni úgy, hogy egyetlen gyalogló lépést sem kellett tennem, igaz onnantól igencsak felejthetõ volt a teljesítményem.

58 perc alatt értem az elsõ ep-hez. érzésem szerint az a táv 7,5-8 kilométer lehetett, de nem lepõdnék meg a 7 kilométeren sem. a következõ szakasz sem volt 7,4km, mert 45 percen belül ott voltam. nyáron le fogom mérni, most már tuti. már csak azért is, mert jövõre is szeretnék indulni.

helyenként igazán kellemes küzdés volt az elsõ ep-ig. aztán jött a különdíj: a kilátás a nagy-szénásról (bár nem volt igazán tiszta idõ), majd trapp le nagykovácsiba. ryant értem utol, köszönöm neki, hogy megitatott. úgy számoltam, hogy egy kulacs ital kevés lesz, de nem akartam megállni, minden perc fontos volt.

kissé szomorúan hagytam el a kocsmát. gondoltam, találnék ott ismerõst :), de máris jött az a szép aszfaltút, amivel ismét meg lehetett küzdeni. vörös-pocsolyáig altvizsláékkal találkoztam, akit messzirõl fel lehetett ismerni örökzöld nadrágjáról. :) kicsit késõbb csanyilaci is elõkerült egy nagyobb csapat közepébõl, bár õszintén szólva, a többieket megnézni sem volt idõm, nem tudom, kik voltak még ott.

a pont után a fekete-fejig ismerõs volt az út. az útvonalon kívül hámori sporttárs is a piros 85-re emlékeztetett, akivel azóta nem találkoztam. a csúcson megkérdeztem a pontõrt az útvonalról. igazság szerint nem szeretek futás közben térképezni, meg leírást olvasni. ráadásul, ha jelzésváltásra is figyelni kell, akkor tuti elfelejtem, vagy csak idegesít, hogy el fogom felejteni, szóval stresszes ez így nekem. a budai-hg-t meg nem szeretem, legalábbis e közeli részét, így nem is ismerem az úthálózatát, mivel viszonylag keveset járok rajta. a pontõr azt mondta, hogy szépjuhásznéig piros. oké gondoltam, addig ismerem, ott majd olvasok. elmentem tehát szépjuhásznéig, sõt, át a budakeszi úton (volt a szövegben valami olyasmi, hogy keresztezzük a szépjuhászné utat - na ezt is félreértettem) és már a P-, S- elágazásánál voltam, amikor visszafordultam. felmentem a sárgán hárs-hegyre, mert reméltem, hogy ez az a sárga, ami engem levisz hûvösvölgyre. térkép alapján 2 kilométeres kitérõt tettem, idõben kb. 15-20 percet vesztettem.

ezek után a pontnál egy csomó ismerõs túrázót leltem, akiket már régebben lehagytam. innen elmúlt a lelkesedés, nagyon leültem, többször 150 alá ment a pulzusom, éreztem, hogy fáradok, sokat belegyalogoltam.

a végére a vizem is elfogyott, a virágos-nyereg elõtt ettem két marék havat, egész jó volt, csak le kellett szedni a tetejérõl a megfagyott réteget. :) a pontig lefele utat már ismertem a beacról, ott toltuk felfele a bringákat tavaly. :) az egész túrán megúsztam a nagyobb cipõbeázásokat, de most bepótoltam mindent. 3:47 lett a vége. még van hova fejlõdni (ld. miki34 3:01), de a sok kihagyás után felhozó túrának jó volt.

a tea kifejezetten finom volt, az adminsztráció elég pepecselõs, a tömegközlekedés meg jó messze a céltól, de nem baj, azért jó volt, jövõre is jövök.