|
|
HTMV 90
Lépéshibával és Moiwával hajnalban indultunk, nem mondom, hogy nem esett volna jól többet aludni. Már a neves társaság is sejtette, ideje elkezdeni a felkészülést.
A rajt nagyon macerás és lassú volt, de legalább körülményes. Azt hiszem a mi Zolink megirigyelhetné ezt a precizitást. A gát nincs messze a rajttól, így nem kellett sokáig várni rá. Jól jöttek a távjelzések a gáton, méregettük a kilométerek perceit. Egyszer teljesen gyalog, egyszer felesben, vagy teljesen futva. A cél az volt, ne legyen a gyaloglás 6km/ó alatt és 9km/ó felett. Ez sikerült is, 45 perc pihenõidõnk volt az 5 ellenõrzõponton. 13:14 alatt csaptunk célba, a rendezõ nem fogadta el a saját mérésemet, de sebaj, nekem ez a hivatalos. Mire megettük a levest Sistergõ is beért, többször elõzgettük egymást és a célban is csak néhány perc volt közöttünk, gratulálok neki. Azt hiszem jól jött a sokéves rutin és a mentális felkészülés. Sokszor elszakadt a cérna, fõleg a Makó utáni 20 kilométeres szakaszon. A rendezés valóban elfogadható és minden pont meleg helyen van. Senkit sem beszélnék le, de még tartom a dolgot, nem kívánok visszamenni...
Azt hiszem itt is sok a mérés és az adat, én 87-88 közé tippelem. Azt hiszem, nem lett rossz az idõnk és az idõjárás is velünk volt, a köd talán segített is.
Köszönet a fuvarért Lépéshibának, Moiwának a logisztikai segítségért. Estére otthon lehettem egy ilyen hosszú viadalból. |
| |
