Túrabeszámolók


Bartina

DpetiTúra éve: 20102010.01.18 15:03:01
Bartina Maraton

Már nagyon vártam a túrát (szokás szerint). Egyrészt, mert már kétszer voltam, egyszer a 15-ön egyszer a 30-on és nagyon tetszett. Másrészt, mert tavaly nem tudtam eljönni. Az külön öröm volt számomra, hogy indítanak egy maratoni távot!
Szóval megszerveztük az utat és elindultunk Szekszárdra. Kicsit korán érkeztünk, mert még nem volt berendezve a rajt a nevezésre. Igaz elõneveztünk, de azért ki kellett tölteni egy nevezési lapot. Ez gyorsan ment. Jó volt újra látni a folyamatosan érkezõ ismerõsöket. Egész nagy csapat gyûlt össze. A maratonra nevezõket egy busszal vitték ki a rajthelyre, ezért az indulás egy idõpontban történt. Igaz kicsit késve, a rendezõk terveihez képest, mert elég sokan voltunk. A busz meg is telt, indulhatunk. A rajt, Szekszárdtól kb. negyedórányi buszozásra volt, Várdombon. Itt leszálltunk, és nekivágtunk az útnak. Mindjárt az elején sikerült benézni az utat:) Gondolom, mindenki ismeri az úgynevezett „csorda-effektust”, amikor egy egész nagy csapat megy együtt, és az eleje a rossz irányban megy, a hátulja, pedig halál nyugodtan megy utána. Na ez most sem történt máshogy! Végül is rájöttünk, hogy nem ez a nekünk kellõ út, „újratervezés”! Megvan az eredeti, de most meg kétfelé ágazik, és sehol egy jel. A legbiztosabb, hogy a csapat egyik fele jobbra, a másik ballra. Mi ballra mentünk, természetesen a rossz irányba: ). De egész jól megúsztuk, alig hosszabbítottunk egy km-t és már meg is lett az a bizonyos zöld jelzés. Na már sínen vagyunk! A pálya kiváló, keményre fagyott. Csak néhol volt egy pici sár, de ezt ki lehetett kerülni. Lassan meg is érkezünk a elsõ ellenõrzõ pontra. A pontõr személyében egy bóját találunk, két kis harapóval. Gyors „pecsét” és megyünk tovább. A tömegrajtnak köszönhetõen viszonylag végig együtt ment az egész társaság, kb. 2 kilométeren elnyújtva. Nem sokkal késõbb elértük a második pontot, ahol szintén harapni kellett az igazoló lapot. Innen csak le kellett csurogni Szálkára, a harmadik ponthoz, ami egyben a 30-as és azt hiszem a 15-ös táv rajtja is volt. Itt láttunk igazi pontõröket is:) és kaptunk teát, ami nagyon jól esett. Kicsit nagy volt a tömeg mert pont elõttünk érkezett egy csuklós busznyi rövidtávos! Pecsételés és a tea, meg egy kis kaja elfogyasztása után továbbindultunk a 4. pontnak helyet adó Grábócra. Útközben találkoztunk vadászokkal, akik egy sikeres vadászt után mentek hazafelé a terepjárójukkal, égy gyönyörû szarvasbikával a vadrácson. Szegény állat… A pontra érve kicsit megijedtünk, mert vagy 30 méter sor állt a pecsételõ hely elõtt. Szerencsére nem kellett kivárnunk, mert a maratonisták elõny élveztek:). Kaptunk egy csokit és jött az örömhír, hogy a következõ check-ponton forraltbor vár:). Az a jó ilyen hidegben. Hamar oda is értünk! Jól is esett. A következõ pont Kakasdon volt. Itt megint csak a jó hír: a következõ ponton, Sötét-völgyben forraltbor:). Azaz a következõ utáni, mert közben megint kellett egyet harapni a tónál. Aztán jött a sötét-völgyi pont. Itt szintén összefutunk ismerõsökkel. Kapunk egy kis pálinkát is:) Már nincs messze a cél, kb. 12 km. Megint egy bójás pont, aztán a jól ismert Bükkös-erdõ ep. Itt a pontõröket egy igen jó hangulatban lévõ csapat boldogította. Innen már nem volt messze a Szekszárdi szõlõhegy. Kb. félúton még egy harapás az itinrebe és tovább a város irányába. Már szinte csak beton, meg aszfalt. Meg is húztuk egy kicsit, hogy minél elõbb beérjünk. És végül be is értünk. Kb. 8 és fél óra volt az út, ami nem is olyan rossz. Meg kaptuk a jelvényt (az utolsók között). Még egy kis forraltbor, meg kaja. Várunk még kb. egy órát. Megvárjuk a még kint lévõ társakat, akikkel most sem mentünk sokat együtt (ugye Eszter?:)) Búcsúzunk és indulunk haza.
Nagyon jó volt újra teljesíteni a Bartina túrát. Remélem a maratoni táv is megköti a gyökereit ezen rendezvény keretében! A pálya kifogástalan volt, a rendezéssel meg vagyok elégedve. Mondjuk kicsit sokalltam az ember nélküli pontokat, de ez sem egy hatalmas negatívum. A szolgáltatás jó volt, elég volt! A jelvény is gyönyörû. Egyszóval idén sem csalódtam a Bartina túrában. Remélem jövõre, ugyanekkor, ugyanennyien, ugyanitt!

Dpeti