| ésTöri | Túra éve: 2010 | 2010.02.01 22:34:01 |
|
|
Téli Mátra S
Ez a túra nem volt betervezve erre a hétvégére. A férjemmel megegyeztünk abban, most nincs kedvünk korán kelni, kb. 4 órát utazni. Az élet és a véletlenek sorozata azonban mást akart. Rostás Pali és a férjem kollégája Fülöp Imi kérdezte, hogy lenne-e kedvünk csatlakozni hozzájuk. Mi pedig némi hezitálás után igent mondtunk.
Az idõjósok havazást ígértek, így 4 órakor indultunk Hódmezõrõl. Kecskemétnél már szállingózott a hó, a kedvünket azonban nem szegte semmi. Késõbb az autópályán is nehezen lehetett közlekedni. Végre megérkeztünk. Átöltözés gyors és zökkenõmentes nevezés, indulás.
A hó szó szerint szakad, szerencsére nincs hideg. Megállapítom: túlöltöztem. Rengeteg túrázó, futó kígyózó sorokban igyekszik valamelyik távon. Sokan elkerültek és még többen jártak elõttünk ugyanabban a „sávban”. Így nem volt egyszerû biztos talajt fogni a lábunk alatt. Valóságos korcsolyapálya. Nagy segítség a két túrabot. Rendületlenül megyünk elõre a hóesésben. Elérjük az elsõ ellenõrzõpontot. Megkapjuk a pecsétünket, gyönyörködünk egy pár percig a madáretetõre szálló cinegékben. Tovább felfelé és felfelé egészen a Vörösmarty Fogadóig. Közben elfogy a levegõm, legalább kétszer ki kellett állnom pihenni. Zoli pedig úgy vágtázik elõttem mintha üldöznék. Nem értem hogyan bírja. A kezemen a kesztyû elázott, elkezdett fázni. Végre elértük a gerincet, itt a fogadó. Bemehetnénk meleg levest enni, de ha most bemegyek biztosan nem csinálom tovább. Itt sokan felszállnak a buszra, mert nem bírják már. Megállunk kicsit pihenni. Jól esik a termoszból a meleg tea, elmajszolok egy csokit. A hó ömlik, fúj a szél a kezem iszonyúan fázik. Indulunk tovább a felén már túl vagyunk. Kesztyût cserélek most már sokkal jobb. „Még egy kis emelkedés, majd folyamatosan lefelé.” Ez nehezebb mint felfelé. Csúszik és csúszik és visz elõre a lendület.
Közben azon kapom magam, hogy József Attila: Mama címû versét mormolom. Ez már kóros? Nem tudom. Felnézek, elõttem egy „libasor”. Vajon mi lehet? Kötélen kapaszkodva próbálunk tovább menni, vagy inkább csúszni. Ez a túra igazi tánc-edzés. Bemutattuk a twist, cha-cha-cha, salsa, szamba csípõ- és karmozdulatait, ahogyan próbáltuk megtartani az egyensúlyunkat. Elértem a patak völgyét. A látvány nem mindennapi. A patak csobog, itt-ott csipkésre fagyott a víz felszíne és a kövek tetejét vastag hósipka fedi. Rácsodálkozom és megyek tovább. A nagy sietségben a lábam megcsúszik és bemutatok egy oldalra fekvõ angyalkát. Na ezzel is megvolnék. Minden rendben. Újabb ellenõrzõpont, újabb pecsét. Itt verõdik újból össze kis csapatunk. Zoli meséli, hogy õ angyalka helyett egy meteor becsapódását produkálta. Innen együtt menetelünk, közben eszünkbe jut, hogy vajon Pali beért-e már az XL-rõl, természetesen futva. Jön a „sétaút”, itt a megfáradt vándorokat padok csábítják. Elõbukkannak a házak, nincs messze a cél. Majdnem beérünk csak a fiúk még elõbb kitolnak egy lecsúszott autót. Célban vagyunk. A gyors adminisztráció után megkapjuk az oklevelet és a kitûzõt. Hurrá megcsináltuk!!
Lekabátolok ekkor veszem észre, hogy jégcsapok lógnak a cipzárakon, a kabátom ujja jéggé fagyott. Közben Pali is elõkerül, elõttünk ért be kb.15-20 perccel. Gratulálunk neki, fantasztikus teljesítmény.
Már csak annyi a dolgunk, hogy kiássuk az autót a hóból és feltoljuk az emelkedõ tetejére. Elindulunk, az autópályától már sima az út. Rendben hazaértünk.
Vasárnap este az eredményeket nézve veregetjük meg egymás vállát. Sikerült szintidõn belül teljesíteni! Ez egészen mostanáig eszünkbe sem jutott.
Még elindulásnál mondta valaki, hogy: a Téli Mátra a Teljesítménytúrák Királynõje!
Elõször nem értettem miért. Most már tudom. Egyrészt fantasztikus, hogy ennyi embert sikerült kimozdítania a meleg szobából. Márrészt pedig megmutatta királynõi szépségét és alázatot, tiszteletet parancsoló tekintélyét.
Köszönet a szervezésért. Köszönet a türelemért mindazoknak akik elõl esetleg nem tudtunk idõben kitérni.
Köszönet a férjemnek, aki nem hagyott magamra, pedig most sokkal gyorsabb tudott volna lenni mint én. Nagszerû nap volt, egyszeri és megismételhetetlen.
Zoli és Teri Hódmezõvásárhelyrõl
|
| |
