Túrabeszámolók


Tavaszi/Téli/Őszi Kab-hegy

bence2000Túra éve: 20052006.01.08 21:39:38
Nem vagyok megszállott, de minden évben elmegyek 5-6 TT-re és a legutóbbi a Téli Kabhegy 30-as volt.
Az idei túrán nem volt nagy tolongás, nem tudom, hogy mi a korábbi évek tapasztalata, de gondolom Óbudavár sem a világ közepe...
Minden alkalommal, amikor túrázni megyek, legyen az TT, vagy csak hétvégi, kisgyermekes könnyített menet, igyekszem megnyerni egy-egy olyan ismerõsömet, barátomat, aki nem szokott túrázni járni. Ez most is így volt.
A túra reggelén kissé csípõs idõvel kezdtünk, de hála a Vilmos Ház után elfogyasztott kicsinyke vilmoskörtének, hamar bemelegedtünk. A túra, szerintem legjellegzetesebb vonása rögtön az elején nyilvánvalóvá vált számunkra: az útvonal jellemzõen túrista utakon kívül, azaz jelzetlen utakon halad. Ennek ellenére a mellékelt leírás olyannyira részletes, hogy nem lehet túl könnyen eltévedni. Persze érdemes idõnként a térképvázlatot és a túristatérképet összevetni. A túra eleje könnyed volt, Nagyvázsonyig csak az idõnként felbukkanó hóval kellett kicsit bírkóznunk. A segítségként kitett szalagokkal jól lehetett tájékozódni. Egyedül a Temetõ után mentünk neki a pataknak, mert nem jöttünk rá, hogy jobbra kell fordulni. Ide esetleg jövõre érdemes szalagot lenni, mert nem mi voltunk az egyedüliek, akik így jártunk. Nagyvázsony után, volt egy kis rész (a szennyvíz derítõ elõtt és után), ahol óvatosabban kellett haladnunk az erõs jegesedés miatt. Ezután hamar elértük a Kab hegy lábát és innen az utunk kellemes téli erdei sétával folytatódott. A viccesebb rész a Kab hegy csúcsa elõtt várt ránk, egy kb. 200 m-es meredek havas kaptató formájában. Szó se róla, ezután jól esett a tea az ellenõrzõ ponton... Tettünk még egy rövid kitérõt, hogy szétpillantsunk a kilátóból és már mentünk is vissza.
A második 16 km elejét könnyen vettük. A megpróbáltatások Nagyvázsony elõtt kezdõdtek, akkorra ugyanis enyhült az idõ és a fagyott talaj elkezdett felolvadni... Ettõl függetlenül kevés sárral terhelten, de eljutottunk Kinizsi váráig. A Kocsmában, micsoda ötlet :-) pecsételtünk és haladtunk tovább. A tsz majornál megküzdöttünk a villanypásztorokkal majd átvágtunk a réten és lelkesen vetettük bele magunkat a felázott szántóföld nyújtotta örömökbe... Szegény cimborámmal elég nehezen tudtam megértetni (meg magammal is), hogy épp ez a jó az ilyen túrákban, az elemek leküzdése... Mindenesetre kellemesen elfáradva, nyakig sárosan, de boldogan érkeztünk vissza a Vilmos házhoz.
ps. csak mikor visszamentünk az autóhoz, vettük észre, hogy otthon felejtettük a váltócipõinket..