Túrabeszámolók


Mizse teljesítménytúrák

santaozTúra éve: 20102010.02.04 17:51:14
Kedves Érdeklõdõk!

Lajosmizsén tavaly rendeztük az elsõ teljesítménytúrát, és elsõ alkalom lévén, nem vertük nagy dobra. A bejárás együttesen történt, nagyon sok élményt és tapasztalatot szereztünk ahhoz, hogy idén meg merjük hirdetni a Számotokra is.

Ha ellátogattok hozzánk, mindent el fogunk követni, hogy jól érezzétek magatokat, jó szívvel térjetek vissza esetleg a következõ években.

Kedvcsinálónak a mi, tavalyi bejárásunk leírását olvashatjátok:

2010. június 6. krónikája

"Akinek errõl a napról más jut eszébe, más benyomásai vannak, mint nekem, akkor küldje el, felrakjuk ide. Az én élményeim szerint egy fárasztó, szervezéssel, egyeztetéssel teli hét után, szombat reggel 5.15-kor indultunk neki 21-en, még félhomályban, szemerkélõ esõben, borult ég alatt a 44 kilométernek. Borika lába csõdöt akart jelenteni, de gazdája nem hagyta, fájdalmak között, becsülettel végigment a távon. A Koli-tónál András javallatára pálinkás jó reggelünk lett, bár az esõ még mindig áztatott, és nem is nézett ki úgy, hogy valaha eláll, de tapasztalatból tudtuk, lesz még ma melegünk. Így is lett. A Tanyamúzeumot csak oldalról érintettük, Ircsike a cipõit levetve, cipõt váltva ment tovább, mi pedig örültünk, hogy nem esik, hanem fújdogálni kezdett a szél.

A Telepi út vége felé haladva, a gyerekek jelezték, hogy egy fehér pólós valaki, közülünk, nagyon le van maradva. Nem ugrott be, hogy ki lehet, egy ismeretlen személy homályos kontúrja kezdett egyre élesedni. Dömötör Zsolt, kecskeméti teljesítménytúrázó volt, aki a környék útjait járja és méri fel GPS-szel. Hat óra után indult a Kollégiumtól, és eddigre, 13 km után ért utol minket. Nagy várakozással tekintettünk az elsõ kiépített ellenõrzõpont milyenségére. Ervin családja nagyon kitett magáért: zsíros kenyér, csörögefánk, tea, pálinka, kávé, pogácsa. Akkora terüljasztalkám, hogy alig bírtuk felszámolni a rajta lévõ sok enni-innivalót. Túlzásba vittük egy kissé a dõzsölést, mert Felsõlajosig alig vánszorogtunk el, kivéve Sanyiékat és Zsoltot, akik erõs saját tempót diktálva szinte végigszáguldottak a 44 kilométeren, legalább is hozzánk képest száguldottak.

Felsõlajosra, sajnos, jó óra csúszással érkeztünk, alaposan próbára téve a 20-asok türelmét, akik már alig várták, hogy indulhassanak. Nem is sokat t...eketóriáztak, úgy otthagytak minket, mint Szent Pál az oláhokat. Az egész út során nem találkoztunk velük, igaz, mi nehezebben és lassabban haladtunk, ahogy közeledett a vége. Mert egyre több volt a gyötrelem, vízhólyagok, folyadékhiány, az egyre melegedõ idõ, a párás, nehéz levegõ, árnyék nélküli súlyos tíz kilométerek. A Pap-boltnál egy második, nem kevésbé bõséges asztal várt minket, Kata és Pisti szervezésében és szívélyességének köszönhetõen. Zsíros kenyér, ásványvíz, meggyes pite. Nem õk tehetnek róla, hogy csak ímmel-ámmal fogyasztottunk, mert nem akartuk magunkat lehetetlen helyzetbe hozni, vagyis hogy ott aludjunk el a padokon, feladva mindent, amiért addig küzdöttünk.

Végül aztán emberfeletti, sírásokkal tarkított 13 kilométer következett, egyre lassuló tempóban, a Gerébinél nem hogy frissítõ, de még csak ivóvíz sem volt, szóval ami nehézség adódhatott a végére, az összejött. A Gerébi-kereszt körül pedig már szinte önkívületi állapotban haladtunk. A felüljáróra utolsó erõnket összeszedve másztunk fel. Ha pedig a Ceglédi úton nincsenek mûködõ nyomós kutak, nem tudunk frissíteni, akkor talán össze is esünk. És akkor nem beszéltünk Hriáról, aki 39 fokos lázzal ment végig a túrán, aztán még a beígért babgulyás kapcsán is sok tennivalója akadt, ráadásul még frissítõt is hozott nekünk a pusztába.

Az iskola udvarán aztán minden sikeres teljesítõt üdvrivalgás és taps köszöntött, azt is, aki sántikált, azt is, akit sírva hoztak be, háton. A levest megettük, a jelvényeket kiosztottuk, jó hangulatban ücsörögtünk, totyogtunk, aztán szétszóródtunk, mindenki hazament.

KÖSZÖNJÜK A SEGÍTÕK ÁLDOZATKÉSZ MUNKÁJÁT, A RÉSZTVEVÕK EMBERFELETTI SPORTEMBERI KÜZDELMÉT, MERT VELÜK EGYÜTT VALAMI OLYAT VITTÜNK VÉGHEZ, AMIT EGYHAMAR NEM FELEJTÜNK EL, ÉS AMI NEMCSAK VALÓDI KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY, NEMCSAK HATALMAS SPORTTELJESÍTMÉNY VOLT, HANEM VALAMI OLYAN DOLOG, AMI AZ ÉLET LEGCSODÁLATOSABB PILLANATAI KÖZÉ TARTOZIK.ILYEN EMBEREKÉRT TENNI MINDEN ÁLDOZATOT MEGÉR, ILYEN ÉLMÉNYEKET MEGÉLNI PEDIG MAGA A CSODA."

A nagy meleg miatt koratavaszra tettük a túra idõpontját, megváltoztattuk a bejárás irányát, és kivettünk az útvonalból majdnem 10 km aszfaltot.

Találkozunk Lajosmizsén!

Természetbarát üdvözlettel: Balog Csaba Sántaõz - Járóföld TE