Túrabeszámolók


Margita

tiltonTúra éve: 20102010.02.07 07:15:26
Margita 20

Igen, a hír igaz, télen, hóban is lehet teljesítménytúrázni. A túrabeszámolókat olvasva õszintén szólva eddig kétségeim voltak, de miután a több hónapos kényszerszünet miatt Gabival már erõs mehetnékünk támadt, halálmegvetõ bátorsággal beneveztünk az idei Margita 20-ra. Korábban már többször teljesítettük a 40-es távot, de akkor mindig szinte tavaszias, enyhe idõt sikerült kifognunk. A globális felmelegedés óta viszont, rendszeresen hideg, havas napokra esnek a kedvenc túráink. Eddig sem idõnk, sem bátorságunk nem volt nekivágni a téli tájnak, de most a szabadidõ és az elszánás megfelelõ foka találkozott és megpróbáltuk. A logisztikát most is Z. a fekete lovag vállalta magára. 20 km-bõl nem lehet baj, gondolta, de sajgó ízületei már a táv felénél másképp döntöttek. Ennek ellenére hûséges és lovagias kísérõnk maradt, mint ahogyan azt már megszokhattuk.
Pontban 7.00-kor rajtoltunk, és a szépen felsöpört, hótól megtisztított járdákon lesétáltunk Máriabesnyõig. Reméltük, hogy az ösvények is hasonló állapotban lesznek :-)). Persze nem, szerencsére. Csodaszép havas domboldalakon sétáltunk, csúszkáltunk, rohangáltunk a lejtõkön, mint gyerekkorunkban, izzadtunk, én kicsit morogtam a lejtõkön fölfelé. Találkoztunk barátságos szürkemarha borjúval és szigorú, komor tekintetû apukájával, gyönyörûséges lovakkal, az úton átporoszkáló délceg muflon fiúval és népes háremével. Miközben a magyar gyapotnak is nevezett selyemkóró tavalyi termését fényképeztem, meghallgattuk Z. vádbeszédét, amelybõl kiderült, hogy milyen ökológiai kártétel egy tájidegen, ismeretlen faj betelepítése és mekkora kárt okozhat az életközösség eredeti fajösszetételében a mohó terjeszkedése. Láttunk, hallottunk hollókat is, érdekes, hogy ölyveket nem, pedig azt itt mindig szoktunk. Voltak viszont picinyke cinkék és késõbb, már Gödöllõ határában egy népes fenyõrigó csapat. És persze a barátságos pontõrök, az energiapótló csoki és a mindig emlékezetes finom citromos tea, citromdarabkákkal, hozzá nápolyi.
Kellemes kis séta volt, délben már át is vehettük a szép kivitelû hóvirágos/kékcinkés/téli tájas/Margitás kitûzõnket és a szép kivitelû oklevelet.
Köszönjük a szervezést, jövünk legközelebb is.
Képek: http://picasaweb.google.hu/dobevaeva/Margita20