Túrabeszámolók


Kitörés

csibaTúra éve: 20102010.02.09 20:30:00
Egy elkapott rendõri beszélgetés péntek estérõl:

K. ezredes: T. százados hozzám!
T. százados: Ezredes úr, jelentkezem!
K. ezredes: Idefigyeljen! Tudomásunkra jutott, hogy szombat késõ délután lesz egy rendezvény, ami a Várból indul és Szomoron végzõdik. Informátoraink szerint jelentõs neonáci, újfasiszta, radikális és fajgyûlölõ is részt vesz, vehet az eseményen. Kövessék nyomon a történéseket, vigyenek kamerás mikrobuszokat is, és ne riadjanak vissza a legmodernebb álcázási technológiák használatától sem! Pl. lapátoljanak havat, mint a jó hómunkások, az Erzsébet kilátó mellett. Ez parancs!
T. százados: Értettem! Parancsot végrehajtjuk!
K. ezredes: Távozhat!



Kitörés 60 – Dicsõség a Hõsöknek!

Már hetekkel korábban tudtam, hogy menni kell erre a túrára. Ha másért nem, legalább emlékezni. Persze más is van azért, az ismerõsök, a táj, a tiszta levegõ… A túra elõtti napokban látva az idõjárás jelentéseket, már dörzsöltem a tenyeremet, hiszen havazást jósoltak. Sajnos ez nem lett akkora, mint amire számítottam, de azért kellemes volt.

Egyedül indulok, a fórumon próbálok társat szerezni, Tincáék jelzik is, hogy ott lesznek. A rajtba kiérek még fél hat elõtt, de már szép számmal vannak indulók, és a rendezõk is javában dolgoznak. Meglepõdöm a jelenlévõ rendõri létszámon, de ezen már csak mosolyogni tudok. Fõleg mikor meglátom a távolból leskelõdõ kamerás autót is. Ez már a szánalom határát súrolja. Utunk során is többször okoztak mosolygós pillanatokat, de a legjobb a János-hegyen volt. Ott szakadni tudtam volna a röhögéstõl. Szóval Kareszra várok a rajtba, mert jön õ is, igaz csak a 25km-es távon, de legalább így már nem lesz magányos az elsõ fele. Elütöm az idõt, míg megérkezik. Közben sikerül pár ismerõssel is összefutnom. Nézem az indulókat, akik közül egy jó 20-30 fõs csoporton akad meg a szemem, akik Gárdisták voltak fõként. Indulásukat egy hangos „Szebb jövõt!” kiáltással kezdték. Szegény rendõrök… Majd 18:20-kor mi is nekivágunk a távnak.

Az elején már sikerül is kavarnunk, mert a fogaskerekû végállomásáig nem a kijelölt úton megyünk, sõt utána sem a helyes úton mászunk fölfelé. Elég kemény a tempó, futunk, ahogy és ahol tudunk. Sõt közben a hó is egyre szebben esik. Végre megérkezik a Z jelzés és innen már jelzett út van alattunk. Elsõ ponthoz hamar elérünk, jó nagy csoport van itt. Nem idõzünk sokat, innen is kocogós kb. Normafáig. A hó csak esik, nagyon hangulatos, ahogy a kis pelyhek megcsillannak a lámpa fényében. Lefelé most már biztosan tudom, hogy melyik vágáson visz a Z+, pár hete még jól elkavartam másfelé. Az elsõ katonasíron már szépen égnek a gyertyák. Messzirõl azt hittem, hogy az ellenõrzõpont az, és a fény meg tábortûz, annyi gyertya volt már rajta. Hamarosan már tényleg a ponton vagyunk, ahol kakaós keksszel távozunk tovább az S jelzésen. A terep nagyon kellemes a nagy hó ellenére is, kifejezetten kellemes benne a lefelé kocogás, gyaloglás. Ahogy elérjük a S P közös szakaszát egy szánkós csúszik velünk szemben kutyával az élen. Felfelé meg csak mennek a szentjánosbogarak az éjszaka sötétjében. Egy – két futó lehagy, de nincs semmi kisebbségi érzés bennem, bár Karesz futna, ha tudna. Mi is szépen hagyjuk le az embereket, sokan acélbetétes bakancsban vannak. No, rájuk kíváncsi lettem volna, hogy meddig jutottak el. A Libegõ-állomásnál lévõ pontot megszállták az oroszok, de rendesek voltak, mert csokival is megkínáltak :) Nagyon tetszett a korhû ruhájuk és fegyverük. Fölkúszunk a kilátóig, ahol egy rendõr egymagában lapátolja a havat a kilátó körül. Biztos ez volt az álca. Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Úgy látszik nincs más feladatuk. Itt lecsúszik az elsõ fasírt is, érzem már, hogy kezdek kajás lenni, nem jó dolog eléhezni. Lefelé meg persze megint futás van. Csodás ilyen hóban lefelé szaladni. Szépjuhásznénál átkelünk az úton, majd jön a mászás Nagy-Hárs-hegyig. Itt a pontõr katonáktól szõlõcukrot is kapunk, majd ismét lefelé, és akkor persze futás megint. Hûvösvölgyig hamar elszáll az idõ, ahonnan a S megint emelkedni kezd. Határ-nyeregig egy újabb katonasírt hagyunk magunk mögött, majd egy rövid kaptatóval megérkezünk a Szépvölgyi út végére. Karesz itt már kicsit érzi a lábát, így innen már csak gyaloglás lesz a célig. Õszintén szólva én örülök is ennek egy kicsit, mert elég gyors volt az eddigi tempó. Újlaki-hegy elõtt lehagyunk egy sítalpas embert is, majd az újabb pecsét birtokában elsétálunk a Boróka büféig. Szerencsére nincs bent akkora tömeg, elég sok indulót sikerült lehagynunk. Karesznek ez volt a cél, nekem meg még van jó 35km-em. Legurul egy sör meg egy fasírt is, és egy jó 20 perces pihenõ után indulok tovább. Jó lenne utolérni Tincáékat, akik egy jó 10-15 perccel elõttem elindultak, mert egyedül nem szeretnék menni, fõleg a végén nem. Soha nem jártam még erre, kavarás meg egyedül garantált lett volna. De megbosszulta magát most az elsõ gyors kb. 25 km. Ráadásul itt a terep is alig van kitaposva, nem sokan lehetnek elõttem. Inkább beállok vonatozni mások mögé, addig is pihenek kicsit. Alsó-Jegenye-völgyig szinte végig vonatozom, csak az utolsó lejtõs részen kezdek el ismét futni lefelé. Az ellenõrzõpont itt volt a leghangulatosabb, bár a Malom földeken lévõ sem volt semmi. Tangóharmonikázó német katona fogadja az érkezõket énekelve. Solymárig kikocogok, majd igénybe veszem a térerõ adta lehetõségeket. Közben utolér két futkorászó túrázó, én meg rájuk tapadom. Yoyoék voltak. Fölfelé egész gyorsan elröpülnek a kilométerek, ráadásul Nagykovácsi szélén még dizsi is van. A Zsíros-hegyi pontnál nagyon jól esik a meleg gulyás, és finom is volt. Az egyik pontõrtõl megtudom, hogy 5-en vannak elõttünk, amit a nyomokból is nagyjából látni lehetett. Az elõre haladás itt már sokkal nehezebb sok helyen, mint Virágos-nyereg elõtt volt, de sokszor a tájékozódást is megkönnyítette, hiszen láttuk merre mentek az elõttünk lévõk. Nagy-Szénáson meglepõen szélcsendes az idõ, de kilátás semmi. A felhõk és a havazás szinte mindent eltakarnak. Lefelé ismét futunk, legalább is yoyoék futnak, én meg nem akarok leszakadni, így nincs más választásom. Fehér útnál csak úgy a semmibõl elõtûnnek a pontõrök, akik kb. szájtátva kérdezik, hogy mi most tényleg futunk? :) És ha még azt tudták volna, hogy innen mennyit kellett futni lefelé. Itt már sokszor igen leszakadom yoyoéktól, és csak a hosszabb egyenesekben látom a távolban a lámpafényüket. Szerencsére a síkon nem repesztenek annyira, így sikerül õket befognom a kerítésmászás elõtt. Õk jól elszórakoznak a létrával, én meg inkább átbújok a termetes méretû lyukon. A szántón haladni valami gyötrelem volt, de a távolban feltûnnek már az elõttünk lévõk fényei, akik Tincáék voltak. A ponton már nagyjából meg is vannak. Meleg teával frissítünk, a lövészárokban meg katonák beszélgetnek egy kályha melege mellett. Már amennyire a szabadban az meleget adott. Nagyon hangulatos pont. De sajnos tovább kell állnunk. Még egy ideig szenvedünk a földek között, majd szinte megváltás az aszfaltút Perbálra. Yoyoék itt elszakadnak tõlem, én már nem tudok futni. Tincáékra folyamatosan zárkózom fel, innentõl megelégszem az õ társaságukkal a késõbbiekben. Bálint vezet minket, mint egy élõ térkép és iránytû. Én meg áldom a sorsot, hogy nem mentem yoyoékkal, mert szépen elkavartak, és a gombaüzem felé már jócskán mögöttünk vannak. Anyácsapusztáig szenvedek rendesen, elõttünk kb. senki sem járt ezen a részen. A két fõ, akik Tincáék elõtt voltak is elkavartak valamerre Perbál után, így mi tapossuk az utat. 3-4 katonával összefutunk még a pont elõtt, útbaigazítanak minket, hogy merre tovább. És megvan az utolsó pont is egy romos épületben. Igazi hangulatos, túrához illõ ház, mintha a háborúban jártunk volna erre. Innen egy jó ideig az aszfalt úton megyünk, majd a derékszögû jobbos kanyar után kb.1 km-rel Bálint után toronyiránt átmegyünk a mezõn. Sajnos szalagokkal és jelzésekkel itt nem találkoztunk, csak miután sikerült átkelni a kis patakon. Itt már tényleg kint vannak a S4 táblák, és szépen vezetnek a Kakukk-hegy felé. Rövid, de velõs emelkedõ után felmászunk a csúcsig, majd lefelé kocogva pár perc alatt már bent vagyunk Szomoron. Rövid aszfaltozás és benyitunk a célba. Megkapjuk a díjazást, ami nagyon tetszik, különösen a felvarró. Jól esik leülni a melegbe, bár kicsit a cigarettafüst marja a torkomat. A helyiek gondoskodtak arról, hogy fél 6 körül már jól be legyen füstölve a helyiség. Virsli, tea, sör, sült hús és jó 1 óra után Bálinttal elindulunk a buszmegállóig. Közben jó páran érkeznek a célba, de a buszon még bõven akad hely.

Összességében egy nagyon kellemes túra volt, kemény terepen, fõleg így ekkora hóban. Jövõre a szalagozásra nagyobb hangsúlyt kéne fektetni. Lehetne pl. fényvisszaverõ szalagokat kitenni, ami éjszaka igen hasznos.

Köszönöm a társaságot Karesznak, yoyoéknak, Tincáéknak! Egyedül biztos kavartam volna. Már csak 9x kell visszajönnöm, és megvan a kereszt!


Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):

-táv: 56,994km
-szint: 1926m