Túrabeszámolók


Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúra

biborTúra éve: 20102010.02.15 22:19:51
Börzsöny Éjszakai alias Dögöjj(ünk)meg!

A Börzsönyt egyszerûen imádom. A havat meg gyûlölöm. Reméltem a kettõ kiegyenlíti egymást..A rajtidõ végén indulok, 3/4 hét körül a Kõrózsából. Alighogy letér a zöld a mûútról máris egy alternatív taposott úttal lehetett találkozni, ami fentebb csatlakozott a Z-höz. A sötétben nem látni, de jön a sokatmondó majdnem feketére sikeredett jelzés utáni V- kanyar és hamarosan elkezdõdik a felmenetel Godóvárhoz. Kidõlt fák és túrázók között lépdelek nyugisan nem elkapkodva,hiszen az út Magosfáig csak elõétel a ránk váró finomságokból. Hirtelen sátor és Csanya pecsétel. Hoppá, máris? Érzésre még csak a Dosnya- nyeregnél járhatok, ez nem lehet a Magosfa. Vagy ennyire elbambultam? 1:50 alatt érek oda, iszok pár kortyot és irány tovább.Nem kérdeztem, de hamar rájövök, hogy jó volt a tippem és valóban lejjebb volt a pont. A Tátralátónál tûz és sátrazók odaköszönök nekik ahogy még vagy százan tehették, biztos örültek neki:) A pirosra váltva mélyül a hó és a Sasfészek-bércbõl majdnem Sajgó - bércet csinálok:a meredeken le a hó alatt vmi fa - kõ lehetett megbotlok benne és pofával a fûbe izé hóba harapok. Kiterülve teljesen, ötpontos esés=) A lábam beleütöm valamibe de azonnal le is van jegelve a hó által.. A Nagy- Mána gerincére való kiérés elõtt búcsút intek a száraz cipõnek . A gerincen holdtalan éj fogad az azúrkék eges- rózsaszín naplementés gyönyörû színes kilátás helyett. Átpillantva a gerincre vannak akik már Pogányvárnál tartanak. Irigykedve nézem õket, jó lenne már ott lennem.. Elõzök, egyébként meg kell jegyeznem hogy kivétel nélkül mindenki akivel találkoztam nagyon rendes volt, félreállt ha elhaladtam mellette. Na nem mintha nagyon száguldoztam volna…=) A Börzsöny Csúcsai mozgalom ide vonatkozó kérdésére mindig elfelejtem megnézni a választ, most direkt nézelõdök melyik oldalon van az elsõ jelzés amibõl az lesz, hogy seggencsúszva teszem meg a lejtõt a nem láb elé nézés miatt:) A Tóh Péter emlékmû szintén százszor járt hely, itt az alsó réz részen kéne a feliratot megnézni ami épp ki se látszik. Nem hoztam hólapátot hogy körbeássam lemondok a válaszról. Majd egyszer ha az ojjektumok is látszani fognak megnézem.. A Rakottyás völgy elõtt még összejön pár seggelés, eltanultam az elõttem menõktõl:) A ponton kereken 22kor vagyok. Itt valaki mutatta a pontõröknek hogy mosópor is van nála.. Az vajon mire kellett?:D A válasz nem derül ki mert elvonta a figyelmem egy érkezõ aki némi leukoplasztot szeretne szerezni mivel szétjött a cipõje és kilógott a lábujja a hóba. Ettõl a hideg futkosott a hátamon , jesszus!Remélem megúszta a kalandot az illetõ amputáció nélkül.. Ennyi furcsaság után továbbállok. Jön az elsõ mumus-rész számomra. Kettõ szakasz volt amitõl elõre tartottam: egyik a Bodosházi-kút- Pogányvár , másik a Hanák réttõl a Hideg hegyi th. -hoz vezetõ dózerútig. A Phsz. szintben menõ patakot kerülgetõ- átkelõs részén sikerül megmerítkeznem a Rózsás- patakban:gyorsabb botozó mögöttem, félreállok és bele a patakba. Aztán a másik lábbal is..A hûvös vize nyáron nagyon kellemes lenne..így télvíz idején kevésbé élvezhetõ. A kút elõtt mély lélegzet és akkor hajrá, jöjjön az elsõ mennybemenetel. Az úttörõk hatalmasakat léptek az emelkedõ elején nyakamba szedhetem a lábam..elõttem is mennek mögöttem is jönnek, nem akarok senki tempójára ráállni csak úgy menni ahogy jólesik. Egy idõ után felnézek és hullócsillagként fénylenek az elõrébb járók lámpái. Nem állok meg, néha elhaladok egy félreálló pihenõ mellett aztán ott a kaszáló. Az már jó jel. A vár elõtt sehogyse akar elfogyni a partocska és a szél is feltámad. Felhúzom a fülvédõt, szintút ez már a vár teteje. A meredek lejtõn úgy hasra borulok mint a zarándokok a Khailászán:) A szerzetesek és zarándokok a szent hegy körül minden lépésnél hasraborulnak és imát mondanak. Én hasonlóképpen hódolok a Börzsöny hegyvonulatának hasra - seggreborulva csak nem imát mondok hanem egész mást..A fenyvesben magam maradok, látóhatáron belül senki, aztán kiérek a Z-Phsz.-re ahol nemsokára utolér egy futó. Alig akarok hinni a szememnek: a Phsz. után még megfutni a Csóvit! Van ott kondi kérem.. Fent Fridmanék meglepetés kekszekkel stb.kel kényeztetik a csúcshódítókat ekkor még kint. Meghúzom jól a kólát, eszek és érzem, hogy mindjárt megfagyok.Felveszem a kesztyût is -idõben...- fejemre kapucni ám mégis borzasztóan fázva indulok tovább. A Csóviról le mindig óvatosan megy a lejtõ, most térdre borulva hajtok fejet a Börzsönynek:) Zizegõsen várom a PX letérését, úgy remegek hogy bármelyik Parkinsonos megirigyelhetne.. Mögöttem jön valaki, elõre akarom engedni ám azt mondja nem fog elõzni, menjek csak. A letérés után mélyül a hó, sokszor kilépek a nyomból besüppedve. Aztán a PO-on jön a valódi dögöjjmeg-feeling:tulajdonképpen ez pihenõs, lefelé menõ szakasz mégis kidögleszti a kalandort. A mély hóban magas térdemeléssel lehet csak haladni, a pár lábnyomból kilépve térdig hóba süllyedés. Az utat meg manökenek járhatták ki, nem lehet bal- jobb - bal módon lépni.Tornaórán csináltunk lábemelést ott még elment de itt totál kiakaszt, ezúttal is szeretnék elnézést kérni még egyszer a mögöttem haladó ismeretlentõl amiért az út javarészén betyárosan sûrû cifrázással emlegettem a havat- telet...Már az agyam - eldurrannál tartok amikor a KO-on simára taposott ösvényre érek. Igazi felüdülés, hogy csak lép egyet az ember és elõrébb van nem kell feszt a térdem nyakamba venni. A KN-en kevésbé kijárt út, majd a meredek ereszkedést több eséssel tarkítom, mondhatni beesek a pontra:) A Spari házat nem nyitották ki, kint raktak tüzet. Mellé telepszek és iszom a forró teát.Vagy húsz percig üldögélek repetázva a teából, jó meleg pogácsát eszegetve. Közben többen érkeznek még, a többség gyorsan továbbáll, hárman pedig lesétálnak Királyrétre. A pihenõ és a meleg életmentõ, felfrissülve indulok tovább. Újabb 500feletti szint de ez most laza ötszázas. Gondolkodok és kezd derengeni hogy a neheze már megvan:a Csóvira fel nem lesz nagy ügy, utána pedig csak a Nagy hidegre kell valahogy felkúszni. A Királyrétrõl érkezõ KN meglepõen jól kijárt. Kellemesen emelkedik,közben nézem a szemközti gerincen a lámpákat akik még a házhoz igyekszenek.Szeretem a KN-et mert úgy visz fel a Foltán- keresztig, hogy észre sem veszi az ember. A tea is hatott, meglepõen gyorsan a 2. útkeresztezésnél találom magam. A méhkaptároktól se kell most tartani .. a vízátfolyások- források sem okoznak gondot a hó miatt, legalább ennyi haszna van. Hamarosan a széles úton vagyok és utolérem az elõttem menõt a Foltánnál. A K kevésbé jól járt ösvényére váltok át, a lámpának nem ártana egy elemcsere, de a Csóviig kihúzza. A jelzéseket nem is nézem csak a lábam elé és újabb ember kerül látó- azaz fénytávolságba. Lépegetek felfelé, pár helyen itt is modellshow lehetett mert szûk a nyom..aztán az elõttem menõ gyanús szögben kanyarodik. Csak nem? Még egy kanyar és tényleg újra a toronynál vagyok. Az a poén, hogy feleannyi erõbe se telt feljönni ide a Sparitól mint lemenni ahhoz.. mintha ez lett volna a könnyû lejtes- lájtos pihiszakasz és a PO-KO a keményebb szintes.Fridmanék már a sátorban nyomnak, a megmaradt finomságokat némi hó lepte be. Bemutatkozunk HegiBali-val egymásnak aki mögöttem ér fel és még viccet mesélni is van kedve- ereje:) Kicserélem az elemet aztán jön pár korty megérdemelt csúcspálinka. Közben kíváncsiságból idõt nézek:hajnal 3 elmúlt, de durva biztos van aki már a NHH-n van vagy lassan beér.. Fázni kezdek, irány a Hamuház újdonsült utitársammal. A Kõkorsó sejtettem, hogy érdekes mûsor lesz.. jobb lett volna ha hozok egy darab nejlont és egyszerûen lecsúszok. Az eredmény majdnem ugyanaz: direkt számolom öt esés- keléssel csinálom ezt a szakaszt.A K+ is eljön, tûrhetõ nyomokkal. A K+ a régi kisvasút és a Fekete- patak mentén halad, jó idõben a roppant szép és érdekes útvonalát érdemes végigjárni. Megérkezünk a Speró- Kabóca páros mögé. A jelzés kis kitérõt tesz, át a patakon. Értelmes átkelési lehetõség nincs, újabb lábszárig merülés mindkét lábbal. Nagyon hideg a jeges víz, kell egy kis idõ mire megszokom. Bár nem változtatott semmin, eddig is vizes- jeges voltam, ugyan mindegy már..A postás kulcsosház mellett elhaladunk, utána még néhány talpfás -vasúti hidas átkelés. Szegény Kabócának ezeken a helyeken nagyon nehéz dolga volt mert a talpfák között jókora rések tátongtak alatta pedig a "mély" és a patak. Csanya pont a megboldogult kisvasút megállójában a síneken vert sátrat. Nem kellett félnie hogy elüti a vonat...=) A csokit csak zsebre vágom és jöjjön az utolsó szintes rész.A Szimandliig visszaköszön a mélyhavas- térdemeléses -fura nyomos mutatvány..HegiBali itt elõremegy én felérve megállok, megiszom a maradék kólám az utolsó cseppig és remélem a házig kibírom szomjanhalás nélkül. A P+re rátérek, ez egy fokkal jobban áll hóügyileg, itt legalább nem modellek tapodtak össze-vissza utat:) A Kis- Hideg hegyre felfelé találkozok pár emberrel, majd elhagyván õket azt veszem észre, hogy egyre világosabb van. A Hanák rét elõtt le is kapcsolom a lámpát, rám virradt..Felnézek és nagyon hátrahajtott fejjel látni lehet a hegy tetejét ahogy a köd felszáll róla. K.magasanvan!=) Nekiállok az utolsó emelkedõnek, olyan 2es átlagom lehet jó esetben:D Tipegek, tipegek fel, szomjas vagyok és már némi havat kapok be jobb híján. Utolér ismét HegiBali akit valahol útközben leelõzhettem. A gyökös tempó miatt hosszabbnak tûnik az út, elvitték a yetik a házat vagy mi? Egy harmadik ember nem sokkal elõttem megáll és kérdezi merre tovább?Hú de jó biztos akkor kiért az útra. Örömmel mondom hogy csak felfelé!:) Nemsokára én is kiérek és a simára túrt úton vagyok. Egy kis levezetõ kanyar és topogás. Bent nagyon jó meleg fogad,Rhiannon pecsétel,idõt nézek 7:10. Csak? Azt hittem lassan delet harangoznak, olyan lassan kúsztam fel a házhoz..Majd félórás ráérõs reggelizés- pihenés - melegedés következik. Innen csak le kell battyogni Királyrétre, azaz nyert ügyünk van. Újult erõvel állok neki az utolsó résznek. Kint vacogok és a síútnál még bemutatok egy utolsó esést. Érdekes módon izomláz és egyéb fájás - nyavalyák nélkül megúsztam a túrát, csak a lábaim voltak úgy térdig tömbbe fagyva. A villanyoszlopok mentén beszélgetve gyorsan telik az idõ és már a sorompót nézzük. Az utat csúszósan fényesre túrták maradok a szélén. HegiBali a sorompót véli látni a távolban de még nem az, csak déli reggelibáb. Odaérve vesszük csak észre hogy azért nem látszott mert félre volt húzva. Aszfalt, néhány járókelõ és belépünk a Célba 9kor. A kandalló remek ötlet volt! Nekidõlök csak úgy gõzölög rajtam minden, becsukom a szemem és lassan olvadozok- melegszek s örülök, hogy sikerült egy számomra tényleg kihívást jelentõ túrán beérni. Gratulálok minden teljesítõnek- indulónak,köszönet a szervezõknek ja és jövõre csinálhatnának egy I Love Börzsöny feliratos pólót a túlélõknek:D