Túrabeszámolók


Zöld túrák (Budai-hg)

biborTúra éve: 20102010.02.28 22:00:11
Zöld 45

Reggel 6:17, Moszkva tér:még éppen látom ahogyan a villamos becsukja az ajtaját és távolodó lámpáival gyönyörködtet. 20 perc bemelegítõ szél- és esõállósági gyakorlat a következõig..A végállomás-rajtnál beszélgetés, nevezés majd 7:10kor útnak eredek. Az itinert szemrevételezés után a térképvázlatos részhez hajtom, a novellázást úgy döntök ma kihagyom kicsit sok a részletes szöveg és nyûgös is vagyok=) Furamód lefelé kezdõdik a mai séta, lesz ennek még böjtje:) A Törökbálinti úton utolérem az egyik elõttem indulót, Petit; majd pár száz méter múlva balra át és rövid kapaszkodás az Ördög-oromhoz. A köves emelkedõ pont "lábraáll"; jó ez a rész a város közepén. A gerincúton kellemetlen a fülembe süvítõ szél, kapucnit a fejemre csapom,úgyse árt a pityergõ esõben. A pontõr megmutatja a szemben lévõ tetõn a tornyot, hogy oda kell eljutnunk. Persze körben a Z3ön. Magam maradok a széllel, egy kicsi emelkedõ után ismét házak, majd vissza a zöldbe, aztán ki.. a város és a természet sûrûn váltogatja egymást. Utolér tortúrás ismerõsöm, R. I. , majd egy útfel-leágazásban kicsit bizonytalankodunk, ám hamar ráakadunk a helyes irányra. Egy keskeny vashídon át kell kelni, ennek az egyik széle pár centire felfelé áll, élesnek tûnik..Kezdõdik a szerpentin a Széchényi - hegyre ahol már fel -felbukkannak az elõttünk indulók. A tv-torony környékén durva szél van és locsi- pocsi sár. A Gyermekvasútnál újabb pecsét. Átkelés az utcán és hamarosan Normafánál vagyunk. Itt nem kell a hosszabb távosoknak bélyegezni. Erre még tél van. hó, jég. A tükörjégen akkorát esek...=) Na szép még egy órája se megyünk és már földhözvágom magam..Utána óvatosabban megyek a jeges részek szélén, inkább a sár mint a pofára esés. Ereszkedés, ismerõs utca, ismerõs szikla. Tavaly év elején fotóztunk itt teljesen a tetejére mászva:) Most nem kell felmenni odáig, a tövénél kapok pecsétet. A gyakori pontoknak köszönhetõen elég vizes az itiner, pedig a zsebemben és zacskóban tartom..Kis csúszka lefelé aztán áthaladunk a Libegõ alatt. Pistikéknek esélye sincs hacsak nem tudnak vagy 5 méter magasra felugrani:) Hamarosan jön a megszokott rész a Budakeszi úttal majd a lépcsõkkel. Felérve a Szerb Antal utcába sietõsebbre vesszük, alig bírunk megállni a telefonfülke mellett, ahol egy fülhallgatós srác személyében újabb pont van. Itt áll a túrának névadó Fekete István emlékház, bemenni nem lehet, hát folytatjuk a szalagozáson. A szalagozás más útvonalon éri el a volt56/61es villamos hídját ami pont a fejünk felett húz el. Battai lépcsõk, a cipõm már sokadszor megkötöm- jó lenne egyszer normálisan is..A többiek kicsit bizonytalankodnak fent,én nem olvastam a szöveget csak azt h az Apáthy - sziklához kell menni majd az Árpád kilátóhoz úgyhogy balra át. A szikla után I. elmegy geoládát keresni, én pedig folytatom a zöldülést méltón az egész heti zöldség- gyümölcsözéshez. Egy TTB-s kapásból rosszul lenne tõle:D A Görgényi út után felkanyarodok a kilátóhoz. Pecsét és mindenki megkérdezi a csokikra nézve hogy milyen ízûek?? Az õrök türelmesen egyenként elmondják, hogy sportszeletízûek vagyis rumos- csokisak. 5öt lehet venni, megeszem majd ráhúzok a répalevembõl. Elõször hozok túrára répát inni, gondoltam kipróbálom milyen útközben:) A sétaúton ereszkedve nagyon csúszik, a fákba kapaszkodva úszom meg az esést. Idõközben I. ismét beér, majd a kényelmes szintúton beszélgetve mintha a nap is kezdene kisütni, legalábbis az esõ már nem csepeg.. Pár túratársat elõzünk, egyikõjük kérdésére válaszolva: direkt megnéztem,nem mert 13:30-8.25 az nálam 5:05 akárhogy matekozok:)) A Virágos nyeregben kis szünet, lehúzom a maradék sárgát és csak vizet töltök, mással nem merek próbálkozni rá.. A büfé után már valóban süt a nap, nagy örömömre:) Földút, erdõ, ahol két terepmocizó húz el, inkább félreállok nem akarom hogy nyakig beterítsenek sárral. A szántáshoz érve merülõs- marasztalós-agyagos sár. Szarkavárban -talán nem véletlenül- ma tartják a várnak a várak-os rendezvényt. Minket ugyan várhat, az aszfaltra érve megkönnyebbülten áztatom le a pocsolyában a cipõm, mert a szántás óta vagy fél kiló sarat felszedtem. A Kocsma Galériában már a 7. pont. 24 km, átlagot nem számolok annyira nem vagyok nagy fejszámoló:) Mátéékkal kiegészülve többé- kevésbé négyesben hagyjuk el Solymárt. Latyakos sárban emelkedõ, hagy fogyjon a szint. Nagykovácsiban közös rész a múlt heti Trappról a pirossal, és a plébánián tea- sokféle lekváros- vajas akármis kenyér. Jó erõs, nem cukros a tea, így szeretem, duplázok belõle:) Itt eltöltünk némi idõt,12:20kor értünk ide, 7:10kor indultam,magyarán 6oson kívül..ma nem lesz meg, mindegy nekivágunk a megmaradt 13 km-nek. A Kossuth utcán haladva rémlik mennyire rohantam itt tavaly októberben a házszámokat nézve, hogy meglegyen a kerek 6 óra:) A falu szélén kanyar a keresztnél majd egyenesen tovább sehova nem letérve. A jelzések tényleg csak jelzésértékûek,nyomokban van 1-2 a Z3ig.Az elsõ Z3 jól látszik, derékszögben rátérünk. Egy darabig le is tudták ezzel a jelzésfestést, nem sokkal késõbb több lábnyom felfelé a szélesebb úton. De nem arra kell menni, hanem tovább a szûk, bokros ösvényen. Beérünk az erdõbe és lényegében az utolsó észrevehetõ emelkedõt pusztítjuk. Mögöttünk senki, elõttünk sincsenek. Valami húzósabb partocskára emlékeztem de viszonylag könnyedén ott vagyunk ahol a sok papír fakad: a szervezõk alaposan kijelezték a pontot A4es lapokkal: Nagy Kopasz, 9. e.p. még 250 méter, 150 méter.. nem lehet nem észrevenni:) 3 hölgy pecsétel és csokival kínál, mivel az eleje vagyunk még vízzel is. A finom csokiból nem kell kérni repetát, maguktól kínálják vegyünk csak még, én pedig édesszájúként erre természetesen nem mondok nemet:) Maradt bõ 9 kilcsi,még egy kis csokit majszolva megtesszük a kilátónál a kunkort aztán ráveszem I.-t, hogy használjuk ki a lejtõt. A tavaszt idézõ napfényben lazán lefutkorászunk a sármentes szerpentines úton. Ez tetszett az egész túrában a legjobban, a napsütés,kis szellõ, jól haladás jókedvûvé tesz. Átmegyünk a forgalmas úton, a lovardánál egy nagybundás kutya ugat,szerencsére kerítésen belülrõl. Jobbos, létrázás és nemsokára szalagozás. Stílusosabb lett volna zöld színûvel, ám fehér színû, kék feliratos szalagok vezetnek. Próbálom elolvasni mi van ráírva de az elsõ páron csak a néhány betû van: út rt. Pár száz méter és: Betonút-tá egészül ki:) Néhány ember tûnik fel, majd a 10. pont. Az õr gratulálokot mondd nekünk, én iszok még egy kis vizet. Már csak 3,1 km/26 van hátra,tehát kis semmiség. Továbbra is szalagozás mentén haladunk. A földút néhol saras, néhol olvadt havas. Kerítésmászás újból és csakhamar feltûnnek Budakeszi házai. Az erdõ szélén vmi farakást látok és házfalat remélem nem vmi hátsó udvarba vezetnek minket:) Aszfaltra érve jobbra, I. viszontlátja reggel leparkolt autóját, majd a szemünk elé tárul a Fülcsi sörözõ, ami most a célt jelenti. Csak heten értek be addig,nincs tömeg, lehet a sokfélét pecsételtetni.14:43, vagyis nekem 7:33, olyan 5,7 a "szenthatos" helyett. Nagyon jó tavaszidézõ volt ez, a többi 3 színen se legyen rosszabb idõ:) Jót tett nekem a kis séta, a reggeli álmos-szomorkás idõjárás és én helyett vidámabb-naposabb lett a végére.Ráadásul csak 100 méter és a 22es abban a pillanatban áll be. Helyes, reggel a villamos pont elment ez meg pont jön. BKV-én, egye fene legyen döntetlen :) Köszönöm I.-nak az útitársaságot!