Mondhatnánk hogy hazai pálya lesz. Reggel 6 (mert ugye ráérek ekkor felkelni) nézem -7 fok. Mivan? Tudtam hogy hüvi lesz dehogy... na mindegy. Kocsiról jégkaparás, irány Apáti. Igen gyors átöltözés a kocsi mellett (felébreszt), majd 7.45kor rajtolás a suliból 36 km-en. (az itinerre 8.45-öt írtak --> nyári idõszámítás?? :)) Nyomni kell, mert csípõs az idõ, be kell fûteniük a cuccokanak. Útközben a Bondorói kulcsosház. Már aludtam itt egy nem sokkal melegebb novemberi éjszakán. Azt a bringajtúrát én szerveztem, tyûû:):) Sõt, meg is mértük már az épületet (csak nem földmérõ vagy?). Dörögdre érve aztán már lekerül a kesztyû. Két bringás dönget mellettem a sziklásra fagyott földes szakaszon. Bár hangyányit jobb, mintha olvadt lenne, nem is húztam kamásnit pont ezért.
Dörögdön Katica, pecsét uzsgyi tovább. A nap gyönyörûen süt, az idõ melegszik (ruhák is), jókedélyûen zúgnak a Muse számok a fülembe (egyedül megyek). Következik a Szputnyik, de elõtte az Öcsi-domb. Hányszor voltam már a tetején (szalonna, sátor, bivak, bulik, mûvészetek völgye sokszor, stb...), de innen lentrõl még sose láttam ezt az oldalát. Paraboláknál jegyzetelés, pár méter aszfalt, aztán mezõmenet Öcsig. Két futó megelõzvén rácsodálkoztak a GPS-re, talán még lesúlytóan nevettek is, nem tudom, de tény hogy szeretek a tracklogokon nyammogni (szakmai ártalom), és egyáltalán nem menõzés céljából van. Fõként hogy csukott szemmel ismerem a környéket. Murphy megint megmutatta, pár méter múlva a két futót a rossz irányból visszafelé jönni láttam. Bár lehet csak a kocsmába ugrottak be. Puláig még egy kis felújított közút, aztán földesút. Buszmegállónál pecsét.
Egy kis közút, aztán be az erdõbe. Ott csapódtam egy 68 éves móri kollegához. Zene ki, beszélgetés, menetelés, élmények, stb. az ilyenkor szokásos. Ezt is szeretem ebben a túrázásban. Kinizsi forrásnál irogatás, hóvirágszántó, aztán felfelé a szép erdõben. A tetejétõl hosszú, kicsit sáros monoton szakasz vezetett Vigántpetendre. Amit ott láttunk, az nem volt semmi. Mint valami karácsonyi forgatag. Mindenhol pihenõ, eszegetõ, iszogató emberkék, bennt folyamatos utánpótlás. Nagyon jó kis frissítõpont volt, bár hamar továbbálltunk.
Vigántpetendrõl fel a bazaltos részhez, lightos menet, sok túrázó, jó hangulat. Aztán egyszer csak egy balkanyar. De még milyen. Sitty sutty falmászóvá kellett változnunk. Az a pár méter szintdobbantás nagyon jól esett, a monotonságra beállt térdeimnek, derekamnak, kezeimnek is szélesebb körben kellett mozogniuk. Tényleg jó volt és nagyon tetszett. Felérve pár méter és pecsét. (ami mellett majdnem eljöttünk)
Egy szép szurdokban leereszkedtünk a bazaltfal aljába, onnan pedig be Kapolcsra. Egy kis falunézés, majd jobbra fel. Az utolsó hegymenet. Fennt nagyon szép volt az a fennsík, érintetlen beütést keltett. Fennt újra jegyzet, majd hosszõ lejtmenet ki egy szép szõlõkkel teli rétre. Már nincs sok hátra. Szembe Hegyesd és a Szent-György hegy. Szépek a kis huplik mint mindig.
Beérve Apátiba, keresztül a falun, templombál kanyar és célegyenes. Gyors adminisztráció, majd kõkemény túratársamat elvittem a buszmegállóba, mert már jött a héviz-fõvárosi gyorsjárat.
Én meg egy rövid kocsikázás után már otthon ettem a hortobágyi husost a célsörrel.
Jó volt, szép kék szalagokkal. :)
Képek a szokott helyen:
http://share.ovi.com/users/czuczaitamas
(már 4500 fölötti képnézés) |
