Túrabeszámolók


Mátrahegy

Boszi72Túra éve: 20102010.03.09 11:59:27

Mátrahegy 40







Négyen indultunk el, mindannyian a 40km-es távon. Juci és Csaba elõrement, én megvártam Csabit, amíg belebújik a futó cuccba és együtt nekivágtunk mi is. Nehezen melegedtünk be. A Muzsláról valamelyik mátrai beszámolóban ijesztõ dolgokat olvastam, tartottam is tõle, mint kiderült, feleslegesen. Meglepõen kellemes talajviszonyokkal találkoztunk, visszatekintve nekem a legjobban a fagyott avaron és a vastag hóréteg megfagyott tetején való haladás adott különleges, emlékezetes élményt. Voltak felismeréseim is. A bérceket nem szeretem. Erre a Köves-bérc megmászása közben eszméltem rá, miközben megdöbbenve néztem egy srácot, aki felfutott (!) mellettem az irdatlan emelkedõn. Na, erre a szintre kellene valahogy felfejlõdni…Fent Jucit találtuk, nem túl jó bõrben. Csabi gyors terveket eszelt ki arra, ha nem tudna esetleg végig jönni a távon. Bíztunk benne, hogy rendbe jön útközben. A csoki jól jött, már kellett az utánpótlás. Sástónál kis bizonytalankodás, de szerencsére jó irányba indultunk el. A tó felülete befagyott, szép látvány volt a napsütésben. Galyatetõ aljában már megmutatta magát a hó, találkoztunk Brigivel és útközben beértük Csabát is, aki korábbi sérülés miatt Galyatetõn kiszállni kényszerült. A csúcson életmentõ banán és jéghideg innivaló várt minket az EP-n. Az utolsó pár jégkocka nem is csúszott le a torkomon, a földön landolt. Motivációként kaptuk az infót: Parádsasváron zsíros kenyér vár minket! Haladtunk hát lefelé – na, ez aztán nem az én terepem. Meredek lejtõ, tele kõvel, csak úgy húztak el mellettem az emberek. Nagyon bénáztam, el is döntöttem, hogy a jövõben tudatosan gyakorlom majd az ereszkedés technikáját. Ráadásul hirtelen megcsapott a fagyos levegõ, az arcom és a kezeim megfagytak. Kesztyûm a hátizsákban, nem bírtam ki, fel kellett vennem õket. Aha, ha mozogtak volna az ujjaim. Kis híjján Csabi után kiáltottam, hogy segítsen kipattintani a két csatot, de aztán gyõzött a túlélési ösztön: sikerült! A sasvári frissítõ ponton csudajó volt az a kenyér, függetlenül attól, mivel takarták be a tetejét. Másfél karéj ment a bendõmbe, Csabi lényegesen többet vett magához. Jött egy rövid, de kemény emelkedõ, aztán Csabit rávettem, fussunk megint. Mint késõbb kiderült, túl jól agitáltam, mert annyira belejött, hogy szép lassan leszakadtam tõle. Kellemes kis kacskaringós út volt. Az parádóhutai vendéglátó egységnél beértem Csabit, aki egy mondattal figyelmeztetett a benti helyzetre. Kiábrándító, fullasztó füst fogadott, kesztyû az orr elé, így is elviselhetetlen volt. Megvolt a pecsét, már rohantam is ki. Tovább a sárgán, majd a piros keresztnél persze hogy balra fordultam jobb helyett. Visszafordultam, és nekivágtam a hosszú, csalóka emelkedõnek. A Pisztrángos tónál csak begyûjtöttem a pecsétet és nekiiramodtam a kék kereszten a Kékesnek. Elég jó tempóban mentem felfelé, kerülgetni sem kellett sokat. Bár nem vártam el és nem is kértem, mégis nagyon kedvesen félreálltak, amikor meghallották, hogy jövök. Köszönet a figyelmességért. S immár a Kékes tetején végre látni is lehetett valamit, tiszta volt az idõ. A ponton pecsét, teaivás, alma a hátizsákba és haladtam is tovább. Az egyik lejtõn hirtelen jégpáncél fogadott, a futásból megállás lett, kissé feltartottam a mögöttem jövõt. Aztán futás. De nem, a Kékesrõl sem szeretek lejönni, ez is biztos. A hó laza és csúszott a lábam, nehéz volt haladni, s mivel sokan elmentek már elõttem, szûz megfagyott hóréteget is alig találtam. És persze lefelé lassú vagyok. A Vályús-kútnál tûz melegítette a pontõröket, fincsin szembe fújt a füst, pernye a szemembe, de hát szépre száll a füst, azt mondják.:-) Már nincs sok hátra, néhány könnyed patakátkelés, gyönyörû, mohás kövek, persze akadtnak süllyedõs területek is, de a vízálló cipõm az ilyen támadásokat azért elhárította. Megkönnyebbülve pillantottam meg Mátrafüred épületeit. A célban profi és gyors fogadtatás, valamint ellátás várt. Külön elismerés az azonnali eredménylistáért – ilyen technikai felkészültséggel túrán eddig még nem találkoztam. Szerencsére Juci is egészségben beért, így délután kellemesen elfáradva indultunk haza. Köszönet a túráért, nagyszerû volt.