Szerdai napon csengett a telcsi, Peti volt az, egykori osztálytársam, barátom és túratársam. Megbeszéltük, ha Szombaton valami oknál fogva nem tudjuk megoldani a disznónak a vashiányát, akkor tudok menni Mátrafüredre. Nem jött össze a disznólkodás, így hát Szombaton elmentünk Mátrafüredre, a sertés meg kapott egy hét életet.
910 méteres szintkülönbség, érintjük Magyarország legmagasabb pontját, elégnek találtuk a 20-as távot. 08:00-kor útnak indultunk, kifelé a nyugodt kisvárosból, a helyiek éppen csak ébredeztek, mi meg azon tanakodtunk milyen jó lehet itt lakni, nyugalomban távol a város zajától.
Rögtön felkapaszkodtunk a Muzsla-tetõre, nem is volt vészes. Igazából most így visszagondolva nem is emlékszem rá, hogy erõlködtem volna. Nem is idõztünk, sokat indultunk tovább a Rákóczi-forrást, majd a Bérc Hotel keresztezõdését érintve, ahol „összefutottunk” újdonsült túratársunkkal, Adrival szépen „lassan„ megérkeztünk Mátraháza parkolóba, ahol a tûzoltók már ették a frissensült lángost, pár perc múlva megérkezett a helyi szerv (rendõrök) is, és csatlakoztak a lánglovagokhoz. A parkolóban beért minket Adri kolléganõje, Ilona is, és már négyen folytattuk utunkat, egy darabig. Már vártam, hogy a Pisztrángos-tóhoz érkezzünk. Mivel még sosem jártam itt egy olyasmit képzeltem el mint Koszovóban. Nem olyan.
http://docler.hu/gallery/image/181843
A Kékesre felkapaszkodva, az étteremben megettem egy almát és ittam két pohár teát. Isteni finom volt mind a kettõ. Innen lefelé laza futásba kezdtem. A fagyott hó megtartotta csekély 85kg-mat ,de miután már a sziklás rész jött éreztem meg kéne állni, mert baj lehet, így hát megöleltem egy fát mint Micimackó a mézes csuprot. A Vályús-kúti ellenõrzõpontot majdnem sikerült kihagynom, de azért megjelentem. Innentõl már csak lefelé vezetett az út ami a hegyi patakocska mentén be is vezetett a kisvárosba. A patakocska mentén gyalogolva túlélési gyakorlat feelingem volt. Erõs késztetést éreztem, hogy megkóstoljam a hegyrõl lefelé csordogáló patakocskát, és ittam kettõ "marékkal". Pont ahogy emlékeztem az ilyen hegyi patakok ízére, a hó és a sziklák íze keveredett. Eszembe jutott a 2007-es "Négyszögletes kerekerdõ" túra, amikor a nagy nyári melegben elfogyott a vizem és kitérõt kellett tennem egy faluba vízért. Elõször mindig csak egy-két kortyot szabad inni, majd miután megtettünk a patak mentén több száz métert, és meggyõzõdtünk róla, hogy minden rendben van, akkor lehet belõle bõvebben is szürcsölni.
A célban terülj-terülj asztalkám és meleg tea fogadott.
Összegzés:
A nevezés pörgõs volt, a nevezési díj nem volt vészes, sõt.
Itiner, térkép, részletes busz és vonat menet rendel jó.
Út közbeni ellátmány szintén jó.
Ez egy igazán jó túra volt.
Az általam készített képekbõl a videóm itt látható:
