Túrabeszámolók


Bükki kilátások

kekdroidTúra éve: 20102010.03.10 19:10:21

Bükki Kilátások '10


A menetrendi mezõben 87-es számot viselõ vasútvonal 68 kilométer hosszan, a Bükk keleti és északi peremének legszebb részein átkelve köti össze Eger városát Putnokkal. Személyforgalom 2009. december 13-tól csak a vonal alsó szakaszán, Eger és Szilvásvárad állomások között, 34 km hosszan zajlik, jellemzõen Bzmot motorvonatokkal. A 87-es vonal Eger és Eger-Felnémet állomások között, 8 km hosszan villamosított, ezen a szakaszon rendszeres a teherforgalom is. A vonal jelentõsebb személyforgalmú állomásai Egervár, Szarvaskõ, Bélapátfalva, Bélapátfalvi cementgyár és Szilvásvárad-Szalajkavölgy. Utóbbi megállóhely a vonalon díjszabás szempontjából 31,5 km-nél található, idõszakosan jegypénztár is mûködik. Szilvásvárad-Szalajkavölgy megállóhely arról is nevezetes, hogy innen indul a Bükki Kilátások elnevezésû teljesítménytúra.


Amelyre idén sikerült újra eljutnunk Kerek repkénnyel.


Egész sokkal a rajtidõ és egész kicsivel Gethéék után érkezünk meg, édesanyám hathatós közremûködésével, aki gyorsan hazasiet, hogy a kedvenc filmszínészével kapcsolatos eseményekbõl egyetlen momentumról se maradjon le. (Milyen hasznos is, ha az ember szülei megtanulják az internetet használni... :)) Benevezünk gyorsan, elkallódott az elõnevezésünk, de elhiszik, hogy kaptunk visszaigazoló levélkét, gyorsan kitöltjük a papírokat. Induláskor egy igen ismerõs autóból igen ismerõs túrázók integetnek: Tibet és VadMalac érkeznek meg. Csatlakozunk az éppen induló Lükepék-Gethe-RitaB-Jámbor négyeshez egy idõre, aztán szétszakadunk, ez az a túra, ahol az elején mindenkinek érdemes a saját tempójában menni, mert a hegy erõs és csak kellõ tisztelettel szabad közeledni felé. Bekanyarodunk a Kelemen-székére vezetõ Z+ jelzésen a Bácsó-völgybe, rögtön az elején megelõz a nem sokkal utánunk rajtoló KuJoMi. Nem sokkal késõbb sétáLós bácsi lassít le mellénk egy pár szóra, akit sikerül egy kis közlekedésszakmai hírrel megörvendeztetni, efölött érzett örömében – vagy más miatt – aztán besétál a hipertérbe. Ballagunk tovább a fagyos talajon, néha egy-egy erõsebb vízfolyásnál enyhe sárfoltok fogadnak. Ébredezik az erdõ, délkelet felõl egyre több napsugár világít be a völgybe, de mi otthagyjuk a völgyet és a napsütötte tisztásokat, ahogy lassan elkezdõdik a kaptató az elsõ hegyre. A réges-régi földsánc mellett érünk ki a gerincútra, itt fogad az elsõ bükki kilátás, mellettünk fut a Horotna-völgy, balra, kelet felé másik hegyvonulat tornyosul a völgy fölé. Óriási bükkfák között kaptatunk fel a Kelemen székére, a hegytetõn lévõ tisztáson találjuk az elsõ bóját, rajta a szúróbélyegzõt. Itt kellene megemlíteni az igazolókartont: nem az itiner hátuljára kell pecséteket gyûjteni, hanem egy külön igazolólap oldalát kell sorra kilyuggatni. A lap nagy elõnye, hogy éppen elfér rajta egy vázlatos, áttekinthetõ rajz az útvonalról, amely szinte fölöslegessé is teszi a szöveges leírás használatát. Lesietünk a meredek, kissé csúszós kaptatón a Katonasírokhoz, örömmel látom, hogy szépen gondozzák, rendben tartják õket. Újabb meredek part következik, nem kapkodjuk el a mászást, szépen, az erõt jól beosztva jutunk egyre magasabbra a kanyargós mélyúton. Elhagyjuk a Bél-kõ felé törõ jelzéseket, sûrû fenyves mellett érjük el az Õr-kõ-rétet, ahol már néhányan lefelé igyekeznek a hegytetõrõl. Felsietünk a sziklás ösvényen, a tetõn szép kis tömeg gyûlt össze, az elsõ nagy mászás után jólesik egy kis pihenõ.

 


Körülnézek, alattam az egész Bükk, elõttünk messze a Várhegy tömbje, azon túl a sort záró Nagy-Eged, azon is túl az Ostorosi-tó és talán a Tisza-tó tükre csillan meg a láthatár szélén? Kelet felé a Pes-kõ emelkedik majdnem velünk egyforma magasra, nyugaton pedig a Mátra kék tömbje zárja a látnivalók sorát. Visszatérve is nagyszerû látvány. Felér Kerékgyártó Peti, köszönünk egymásnak, igazol, aztán lesuhan a hegyrõl. Mi is elindulunk Repkénnyel, szépen lassan, mert erõsen csúszik az út, amely visszavisz a rétre. Szembejön Jámbor, újabb találkozásunk örömére precízen koreografált hanyattesést mutatok be, a nagyobb hatás kedvéért kétszer is. RitaB azonban már hiába készíti a fotógépet, ott már nem sikerül elesni, viszont a lejtõ alján Repkénynek kell megfognia, akinek fejlettebb egyensúlyérzéke révén könnyebben mennek a hegyrõl lekapaszkodós bûvészmutatványok. Irány a Kék jelzés, most Bánkút felé vesszük az irányt a tábla szerint. Leereszkedünk a Pes-kõ-kapunál, elhaladunk a Pes-kõ mellett, óriási bükkösben követünk egy sporttársat, így igen szépen eltévedünk, és majdnem visszakapaszkodunk Pes-kõre. Ejnye. Ilyenkor nem sikerül mindig olyan higgadtnak lenni, amilyennek szívesen álcázom magam, ezért aztán jól nem szólok semmit, amíg Repkény fel nem vidít azzal, hogy megpillant egy terepszínû nadrágos úriembert, aki szintén nem a jó úton van, de legalább a jó irányban. Leérve oda – ahol õ már nincs ott, mert megtalálta közben a helyes utat – elindulunk megint rosszfelé, de legalább nem vagyunk egyedül, mert jónéhányan fordulunk vissza immár a teljesen helyes ösvényre. Repkény szerint a Körbe-körbe a Pes-kõ körül címû mozgalmat teljesítettük, ezzel feloldja az én morcosságomat is.


Bandrás61 újra megelõz, mivel õ is megnézte, hogy milyen érdekes a Pes-kõ alja, nem sokkal késõbb pedig megérkezünk végre a Cserepeskõ-barlangnál lévõ újabb ellenõrzõpontra. Igen finom almával és ropival kínálnak, amíg Repkény az igazolólapokkal bajlódik, én gyorsan pecsételek egyet a Bükk Szirtjei füzetbe, ezt a mozgalmat is jó lenne idén (újra) megcsinálni. Elhagyjuk a pontot és barátságos õreit, átsétálunk a hegyoldalon, ahonnét újabb látványos kilátás lassítja a bámészkodásra hajlamos túrázókat. Eme bámészkodás közben elõz meg Csanya, aki bemutat Futóbogárnak, majd elporoszkálnak, ahogy ez a futóknak általában szokása. Menetelünk tovább, nézelõdve, nem elkapkodva a lejtõket és az emelkedõket sem – az Õserdõhöz érve pihenõt iktatunk be, iszunk pár kortyot. Maga az erdõ most kopár és csendes, hiányzik egy kicsit az a légkör, amit itt megszoktam, talán a tél miatt van ez. Felkaptatunk a következõ hegyre, jó meredeken kell a kerítés mentén feljutni a következõ bójához, ahol újra rendeltetésének megfelelõen alkalmazzuk a szúróbélyegzõt. Megint lejtõ, aztán az elsõ szakasz utolsó emelkedõje: Tar-kõ. Itt érjük utol a meglepett Gethééket, akik nem teljesen értik, hogyan is kerültünk mögéjük, aztán megmagyarázzuk a rejtélyt. Felérünk Tar-kõre, a Nap néhány sugara átverekszi magát a felhõk közötti réseken és megvilágít egy-egy foltot az alttunk elterülõ hegyek oldalán. RitaB megkínál egy kis csúcs-csokival, megint szúróbélyegzünk, majd irány a síház. Lükepék figyelmeztet, hogy nem egész négy óra alatt sikerült a túra nem egész egyharmadát megtennünk, ez minden, csak nem túl nagy sebesség. Sebaj, innen lehet jól feljönni, mint a talajvíz.


Neki is vágunk a Bükk-fennsíknak, hosszú, kényelmes fejezet következik, amelyet az elején néhány hóborította töbör díszít. Nemsokára elérjük a fennsíkot átszelõ mûút egyik ágát, rögtön egy erdészeti jármû ijeszt meg, mivel lopakodó üzemmódban közlekedik mögöttünk. Elengedjük, megköszönik. Ballagunk a lefagyott, néhol jeges úton, erdõk, rétek váltják egymást, nem gyõzünk nézni, közben RitaB mesél a múlt heti LeFaGySz rendezésrõl és arról, hogy a Yeti jövõre a Bükkbe látogat. Nos, arra már igazán nem lehet majd kifogás, hogy messze van... :) Elérjük a Nagy-mezõt, látjuk a bóját, amelyet majd csak visszafelé kell meglátogatni, az elágazásban a másik irány a két kút: Csipkéskút és Bánkút felé vezetne. Mi inkább elballagunk a síházig, ahol a pontõrség egyik ifjú tagja profi fotógéppel fotózza az érkezõket (lehet kapni a képbõl egy másolatot?). Odabent csupa finomság várja az éhes túrázót: meleg tea és zsíroskenyér, hegyekben, valamint hagyma, piros arany, gulyáskrém – ilyet még nem ettem, de ízlik – tökéletes az ellátás. Le is ülünk Repkénnyel az egyik asztal mögé, hogy ne legyünk túlságosan útban a fel-alá mászkáló többi túrázónak, elköltöm szerény, nyolc-tíz szelet kenyérbõl álló ebédkémet. Rövid szusszanást követõen indulunk tovább, ideje kicsit meghajtani a futómûveket, kicsit kilépünk a fennsíkról lefelé vezetõ úton, ami elõször persze emelkedik, ahogy a Kis-Kõhát alatti nyeregbe kapaszkodunk. Innen jön a túra egyik legkényelmesebb szakasza, sok a lejtõ, némi emelkedéssel megspékelve, hogy ne unjuk el nagyon magunkat a földbõl kibukkanó sziklaalakzatok bámulása közben. Rejtett pont következik, vagyis, annyira nem is rejtett, de erre nem emlékszem, hogy régen is lett volna. Pedig két évvel ezelõtt már biztos volt, megnéztem otthon. Mellettünk, párhuzamosan mûút követ minket, csak tudom, de autó most nem jár erre, nem veri fel zaj az erdõt, hacsak nem a mi lépteink, lélegzetünk zaja.


Megérkezünk a pazsagi elágazáshoz, ahol a lányok nem hagyják, hogy a zöld sáv felé vigyem õket rozsdálló emlékezetemmel, elvégre a Bükki Kék jelzést kell követni, amely egy kis ideig a mûutat követi. Rövidesen elérjük Pazsagot, két emu, mint õshonos bükki madár figyeli kíváncsian, ahogy odasétálunk egy fura, narancssárga-fehér jószághoz és papírral etetjük, de nem ízlik neki és inkább visszaadja. Rövidke emelkedõn gyaloglunk tovább, a kék-sárga fonódott jelzés sörösdobozra festve pislog vissza ránk egy fán, ha van eredeti módja a jelzések felfestésének, ez mindenképpen különdíjas köztük. Leereszkedünk a Hosszú-völgybe egy hosszú, benõtt lejtõn, ezt az utat nyáron lehet, hogy nem választanám, fõleg nem rövidnadrágban, így is kissé vendégmarasztaló. Odalent egykor jobb állapotú kocsiút fogad, gyalogolni azonban tökéletesen jó, ez vezet le a Hór-völgybe, amelyen egy régi térkép tanúsága szerint egykor rendszeres buszjárat közlekedett. (Ez az a szöveg, amelyet sok beszámolóban el lehet sütni, nem kerestem vissza, de biztosan írtam már. :)) A két völgy összefutásánál a Hór-patak fogad, a változatosság kedvéért az úton, mivel az árkot a törmelék betömte és a vizet felduzzasztotta. Próbaképpen keresek egy elég hosszú botot és leengedem az árok mellett, majd' másfél méternyit kell nyomni, amíg eléri az ideiglenes tó fenekét. Kicselezzük a patakot egy jól irányzott ugrással, aztán nézzük a parton álló, függõ különös jégalakzatokat, amelyek idáig megúszták az általános olvadást. Nemsokára megérkezünk az Ódorvárra vezetõ emelkedõ alatti pontra, ez a vége a kényelmes etapnak, innentõl a célig újabb adag szint örvendezteti meg a hosszú lejtmenetben megfáradt túrázót. Elindulunk, majd rövidesen szét is esik a társaság, Kerek repkény is és RitaB is és én is a saját tempónkban próbálunk felérni az egyre meredekebbé váló parton. Végül kibukkanunk a dózerúton, nagyszerû, innentõl már nincs messze a forrás, a házikó, majd a hegytetõ, ahová tökéletesen beillik a vár romja. Elképzelem, ahogy a marcona rablók annak idején hosszú leereszkedés után kifoszthatták a Miskolc felé igyekvõ kereskedõket, majd egy jó kis hegymászás után visszatérhettek a várba. Nekik sem lehetett egyszerû dolguk. A tetõn engedélyezünk magunknak még egy pihenõt, újabb adag csokival kínálnak minket, eszünk, iszunk, továbbmegyünk. Természetesen fölfelé, miért is ne, egy hegyrõl egy másik hegyre a legjobb felmenni – persze, nem megyünk fel a hegyig, csak egy nyeregbe, onnan pedig hosszú lejtmenet következik majdnem egészen Völgyfõig.


Itt a szokásos szíveslátás fogad, lelkesítõ szavak, meleg tea, nápolyi, ropi, banánkarikák, miegyéb. Perfekt. Irány az utolsó fejezete a túrának, a Török út, az idegölõ. Pedig ennek is megvan a maga szépsége és így, hogy elbeszélgetjük a távot, nem is olyan veszedelmes – fõleg, hogy errõl az útról is sok látnivaló vár, ha nem menetelünk el mellette, és a kilátás a Bükk Köveire csak egy ezek közül a látnivalók közül. A Vasbánya-tetõ alatti elágazás után a túra utolsó emelkedõjén kell már csak felérni, még éppen, hogy világos van, nincs még szükség a lámpáinkra, mégis, jó érzés, hogy ott vannak a táskában. A Kövesdi-kilátóról már a közvilágítás fényében fürdõzõ Bükkzsérc, Noszvaj és a távolabbi falvak terülnek el alattunk, elõttünk. Az utolsó lejtõn még lekocogunk, majd a turistaházban kedves szavak fogadnak, Imaroék gratulálnak, megkapjuk a szép, igényes oklevelet és a hasonló mintájú kitûzõt. Leülünk, eszünk egy-egy tányér meleg levest, aztán elbúcsúzunk mindenkitõl, irány az országút, levezetõ kis séta a sötétben, a csillagos ég alatt. Köszönöm mindenkinek a társaságot, Kerek repkénynek, RitaB-nek, Lükepéknek, Gethének, Jámbornak és nagyon köszönöm a rendezést az Egri Spartacus SE-nek, kiváló túrát kaptunk tõlük, a Bükkben pedig láthattuk, hogy gyönyörû tájak rejtõznek hazánkban.


-Kékdroid-


Képek, utólagosan