Túrabeszámolók


Bia 25

ZETúra éve: 20102010.03.21 21:53:28

Negyedszer indultam el ezen a túrán, részben azért, mert Bubu megemlítette a teljesítménytúra topicban, hogy elsõ kézbõl származó infó alapján nem elírás a túranaptárban a jelvény a Bia 25 mellett, részben meg azért, hogy az ominózus követ immáron harmadízben rituális megtiprásban részesítsem :) (elõzmény 2007-bõl) No persze maga a túra is szép, relative :) kellemesen eloszló szintekkel, és ilyenkor bizony már "nagyon tavasz" szokott lenni.

Reggel kissé kevés alvás után kevéssel nyolc elõtt parkolok le Biatorbágyon, majd pikk-pakk nevezek: A nev. lapot többen osztogatják, 3-4 autónál lehet nevezni, sor csak az elsõ kocsinál van :)

rajtszám 427., pontos idõ 8:10.

Mondhatni szokás szerint megkocogtam az aszfaltot, aztán a magánterület elkerülésénél utólértem Nagyondinnyét és Jámbort, úgyhogy lõttek az "antiszociálisan befordulok és tolom, ahogy a csövön kifér" túrának - persze ez cseppet sem okozott gondot, sõt.

Az elsõ emelkedõn egy szuszra tolom fel magamat, tempóbeli különbségbõl adódóan picit ráverek Dinnyére, aki szabadkozik - nem kell, nálam van némi súlybeli elõny :)

Innen csak eg macskaugrás a túra egyik fénypontja következik: a Kõ-orr, ahol Vagdalthús hozzá illõ :) frissítéssel fogad, a poharakat kötsögfa-jelleggel :-) egy bokor ágaira rakja ki. A frissítés elsõ osztályú, bár csak módjával kóstolok, hiszen kell a józanság - legalábbis a túra utánra :-)

Az ominózus követ meglelem, kap egy-két apró rúgást - minthogy ez a harmadik volt, így megbocsátást is.

A lefelé menetben elõzök, beleakad a cipõmbe egy nagyobbacska ág - bottal vagyok, sikerül elkerülni a pofára esést, bár picit visszafogom magam.

Lejtõ után emelkedõ jön, tartja az örök igazság, itt sincs másként - ismét  a gradiens-túrázást (esésvonalon fölfelé) élvezhetjük - picit talán durvább végzõdéssel, mint a Kõ-orr elõtt.

Innen aztán barátságos erdei séta, majd egy balos (emberbaráti okból, hiszen elõttünk újabb meredély látszik, bár ami késik, közeledik...), utána jobbra tartunk, és ismét emelkedünk picit - Dobogó-hegy, EP. 9:12. Konstatálom, hogy 5.72km/62 perc, ergo jól jövök/jövünk. Dinnyéék öt perccel elõttem indultak, úgyhogy nekik is baráti eddig az átlaguk - teljesen enjoy módban gyalogolva.

Alig lépünk kettõt-hármat a beszélgetés közben, már ki is érünk Sóskút fölött az erdõ szélére - repül az idõ, bár inkább a kilométerek, hiszen a csokis-ásványvizes pontra, Sóskút déli csücskére 10:10-re érünk, ami nekem pont két óra (11.27km).

A frissítést elfogyasztjuk, majd indulunk tovább. Átvágunk Sóskúton, felmegyünk a kálváriára, pecsételés, én leveszem a pulcsit, pakolászok, majd Dinnyéék után eredek.

A lejtõ után utúlérem Jávor Zolit, váltunk pár mondatot, aztán a Benta elsõ hídja elõtt közösen csodálkozunk rá azokra, akik jobbra átmennek a hídon, mikor balra ott fityeg a szalag, szemben ott virít a jelzés...

Dinnyéék itt várnak, együtt indulnánk tovább, azonban én a lovas centrum bejáratát megörökítem, úgyhogy ismét lemaradok.

Rafterhez csatlakozom (itt tudjuk meg hogy õ Rafter, én meg ZE...), csevegés közben ismét csak gyorsan peregnek a kilik - már az erdészház mellett járunk :) Ismét fotómegállást tartok, aztán fölfelé a völgy oldalában a "pont jó" emelkedõn tolom, ahogy a csövön kifér a többiek után.

A Nyakas-kõ EP-nél (11:35 van) Dinnye szõlõvel kínál minket - le van szépen szedve a fürtrõl, úgyhogy csak markolni kell :) 2-9 szemet betermelek, majd a bélyegzés után elég szerencsétlen idõpontban indulunk Jámbor után egy nem túl gyors csoport közepén. Szánom-bánom, egy vízmosta ösvényen ismét esésvonal-menti gyaloglással elõzök, de legalább hamar letudom ezt a nagyjából (de csak nagyjából!) utolsó szintet.

Fönt, a szirt tetején a kilátás a szokásos (vagyis pazar), Páran találgatják, hogy mi az a település jobbra lent :) Igen, az Bia - elég megnézni az itiner belsõ oldalán lévõ színes térképet...

Némi szintet még kapunk, késõbb az Iharos oldalában lévõ ereszkedésben kapunk hozzá egy kevés sarat is.

Innen a Szily-kápolna egy nagyobabcska ugrás, 12:20, itt mûzliszeletet kapunk a bélyegzés mellé. Az órára nézve kényelmesen tartható a terv, azaz öt órán belül teljesíteni a túrát, hiszen innentõl van egy kicsi lefelé, majd jön a lõtér,  megkerüljük a focipályát...

Utána viszont egy méretes béka keresztezi az utunkat már az aszfalton - fotózok, és megvárom, míg átugrál, illetve mászik  a túloldalra, ahova indult - kár lenne, ha egy autó kivasalná szegényt. Ezzel persze megy az idõ, úgyhogy kocogva eredek a túratársaim nyomába.

Gyalogos híd, ki a fõútra, majd jobbra vissza a célba - 12:40 kerül a lapra érkezési idõként, azaz 4:30 lett a vége.


A díjazásról.


nem szoktam kiemelni, de itt most kivételt kell tennem. Ha egy szóval kell jellemeznem, akkor csodálatos. Az emléklapot már korábbról is ismerheti az, aki járt már ezen a túrán, a jelvény viszont az év egyik legszebb jelvénye - megkockáztatom, hogy a legszebb.


Szedelõzködés után Dinnyével és Jámborral beülünk az autóba, és irány Budapest, ahol az egyik utcai hõmérõn 21°C-t látott Jámbor - teljesen hihetõ, hiszen a reggeli randa felhõs-borult ég után napközben pólós-rövidnadrágos idõ lett. De mi lesz így nyáron...?


(Túrablog)