VTM
Március eleji lerobbanásom óta folyamatosan javulnak az eredményeim, és a közérzetem, így kíváncsian bár kétségek közt vártam a vasárnapot.
Kétségeim voltak, mert nem fekszenek a pörgõs nem túl technikás terepek. Nehéz dió lesz a tavalyi 4 óra tartása, kismértékû (5-10perces) javítása.
Reggel kissé hûvösebb az idõ az elmúlt napokhoz képest, de ez nekem nem baj, a hirtelen beköszöntõ tavaszi melegben jó eséllyel állok fejre. Úgy döntök, hogy kipróbálom a zsák nélküli futást, a dzsekim zsebébe mindössze egy müzliszeletet rejtek.
10 perces csúszással indulunk neki a kissé szembeszeles aszfaltnak. Balázs, és Gergõ egyenletes tempóban távolodnak néhány emberrel a nyomukban. Én mindig lassan kezdek, idõ kell a bemelegedéshez. A falu végétõl lassan aztán beérem legtöbbjüket. Az erdõben elhagyom Kabócát is, bíztatjuk egymást, és hamarosan itt van Körtvélyes emelkedõje. Türhetõen megy az emelkedõ.
A torony letérõje jó alkalom a mezõnyben elfoglalt pozíciónk felmérésére. Balázs, és Gergõ vágtázik az élen. Én még nem kelhetek versenyre velük, de egyébként is magamat kell legyõznöm.
Innen egy Ultrabalatonos felsõben futó sráccal kezdjük el kerülgetni egymást úgy Várgesztesig. Az emelkedõ, és a keréknyomos-sáros részek nekem jobban mennek, a jól futható sík részeken viszont mindig beér.
Kék kereszten sikerül továbbmenni a hegyen, és csak a dózerúton kanyarodunk le a Csákányosi pont felé. Ide jó lett volna valamilyen plusz jelzés a kanyarba. Mária-szakadékban, nem kell belegyalogolni, ez mindenképp elõrelépés tavalyhoz képest.
Már úgy tûnt, hogy beáll a mezõny, amikor is a vár elõtt lépteket hallok a hátam mögül. Hátranézek, és meglátom a két éllovast, akik szintén továbbmentek a kék kereszt letérésén, csak jobban. A meredeken gyorsan elhagynak, én az ilyen morzsalékos lejtõn egyébként is gyáva vagyok. Lent látom, ahogy Gergõ gyaloglásra vált, amit nem értek. A következõ pillanatban csatolja le a kulacstartó övét és ledobja az út mellé. Már látom, hogy sántít is. Nagyon sajnáltam, mert láthatóan élvezte a futást, és könnyedén haladt… Mielõbbi gyógyulást!
A pont után Balázs hátát még követem egy darabig, csak lassan távolodik.
Megyek a magam tempójában, a korábban említett sráccal, akitõl Várgesztes elõtt lépek el. Még a Zsigmond-kõ elõtt volt egy trükkösebb éles balkanyar, ami a farakások miatt benézhetõ volt.
Jó a frissítõpontok kiosztása, nem hiányzik menet közben az ivás sem, a falubéli ponton felajánlott palackot sem fogadom el.
A sárga sávon megállapítom ismét, hogy a talaj nedvességtartalma pont megfelelõ. Nem süllyedek el a homokban, de nem is leszek sáros. Gyorsan elérem az emlékmûvet.
Tavaly némi gondot okozott a zöld sáv és zöld kereszt elágazása, idén viszont szépen megújult ez a szakasz is, és irányítótáblák is elhelyezésre kerültek. A combjaim már kissé fáradnak az emelkedõn. 2:55 körül érem el Kapberek-pusztát.
Arra nem emlékszem, hogy innen idõben mennyi kellett tavaly a célig, csak azt tudom, hogy lehet döngetni. Igyekszem is felpörögni, de nem érzem elég gyorsnak magam. Hallgató-völgy elõtt ismét lépéseket hallok, hátranézek, és meglátom Szabó Gábort, aki nagyon lazán nyomja. Kérdezi, hogy hányan vannak elõttem, és mennyivel. Arra tippelek, hogy Balázs kb. 10 percre lehet tõlem, így úgy dönt, hogy marad. Beszélgetünk pár mondatot, és sikerül mellette egy kissé feltornászni a sebességem is. Lupushoz pár másodperccel elõbb ér be, de még itt van Balázs is. 3:42 a vége ami Gergõ balszerencséje miatt ma a harmadik helyre elég.
Sikerült tavalyi eredményemen 18 percet javítani, aminek örülök, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy bátyám elsõ terepfutásos próbálkozását mindjárt siker koronázta, és a hét eleji betegsége ellenére 5:17-el ért be!
Úgy gondolom jót tett a versenynek az idõpont módosítás, a Margita-Téli Mátra, és a Mátrabérc közötti nagy volt az ûr. Köszönöm Lupusnak, Csanyának, és az összes szervezésben résztvevõnek ezt a remek napot! |
