Túrabeszámolók


Váci Csata /Lakóterületi SE Vízparti kerékpártúrák

biborTúra éve: 20102010.04.10 19:00:34

Váci Csata 30


Feketerigók, virágba borult fák, enyhe szél, felhõs égbolt a Duna felett. Azonban vízparti romantikázás helyett a Zenepavilonhoz igyekszek. A kis kupolás építménybe nem a nótám akarom elhúzni hanem most rajthelyként szolgál :) A rövidnadrág elég merésznek tûnik, nincs gatyarohasztó meleg.. Nem szoktam elõre tervezgetni de most részben buszelérési – project miatt és részben mert mindkét nap nem hosszú, kevés szintes túra van 4 óra körüli idõre és nem rohanós lazsálásra vágytam- a 2 mondjuk pont üti egymást.. no meglátjuk-os hozzáállással számolgatom az elején, hogy a 4 órához 7 felett kellene menni. A hûvös idõ jót tesz az átlagnak remélem: ) A kezdeti kerékpárutat nemsokára felváltja a Gombás- patak hídja majd a tóparti földút két horgásszal. Innen csak egy köpésre van a Honvéd emlékmû, ahol korhû katonai ruhákba öltözött pontõrök pecsételnek. Kicsit beszélgetünk és megkérnek , hogy majd integessek a hegyrõl: ) Ezek után hátra arc és gyorsan kiböngészek pár szót a leírásból: Földváry tér, Csányi körút, Honvéd utca: ennyi elég a köv. pontig. Átmegyek a hídon, a kõszobrok hála a letakarásnak átvészelték egészben a telet. Az autószünetet kihasználva átkelek a másik oldalra a Földváry téren és folytatom a járdán. A szembejövõk zizegõsen összehúzzák magukat a kabátban, néhány csodálkozó pillantást kapok.. a Honvéd utcában a buszmegbe akkor érek amikor a helyi járat s P. aki bringával elhúz mellettem meg is jegyzi miért nem busszal mentem úgy gyorsabb lenne.. hát kicsit lassabb vagyok, bár nekem nincs is 2 kerekem..de 4 se =)


A Kálváriánál újabb pecsét, idõt itt se nézek hiszen még nagyon az eleje. Ezek után kitérõ a mellékutcákba, itt olvasgatok hol merre, nézegetem a Naszályt balról, s az elõttem menõk akcióit: a felüljáróról rálátni az alul menõkre, van akiket ez arra csábít hogy toronyiránt lemenjenek a meredek – gazos- bozótoson. Érdekes mutatvány, de sztem több erõbe kerül mint megtenni a kb. 200 méteres kanyart addig. Egyszerre érünk a földútra ám én megúszom a nadrág és cipõ gazmentesítést: ) Az úton egy csepp sár sincs, majdnem porzik: ) Jobbra fordulok a P+-en amibõl összesen 1et látok a következõ 500 méteren. Majd a környék legnagyobb PN-e következik és kellemes erdõs rész. A cselõtepusztai kh.-nál kenyérrel, pálinkával kínálják az érkezõket. 9,9 km/ 1:07. Pár perc pihi után partocska a fenyvesben amibõl kiérve azt hisszük már a T- elágazásban vagyunk pedig nem..néhány méter múlva azonban valóban ott vagyunk újdonsült útitársammal ahol a 2 táv szétválik. Mi jobbra fordulunk és mire észbe kapnánk már Kosdon vagyunk. Kellemesen lefelé haladva feltûnik, hogy néhány oszlopon feketével lefestették a jelzéseket de azért eltévedni nem lehet. Egy nagyon szépen faragott fakapus kerítést jól megbámulva még 1-2 kanyar és a Pálma Presszóba érünk. A pultos pecsétel és azonnal indulunk tovább nem követve néhány védõitalát fogyasztó túratárs példáját.


A falut elhagyva kisvártatva a Bányász – emlékmû következik. Még utolérünk 2 embert aztán jó darabig senki sincs a láthatáron. A S+re váltva határozottan emelkedik, nem durván de folyamatosan. A Pódimentom- kõ után továbbkanyarogva hamarosan szép kilátás nyílik a városra, a csíknyi Dunára és a túlpartra. Ahol a ZC felhúz a Naszály csúcsára persze eszembe jut itt is estem egyet. Hogy nekem majdnem mindenhonnan van ilyen emlékem..=) A vaditató tó elõtt õsrégi erdészeti jármû szorít le az út szélére, majd észreveszek egy rafináltan az út közepére nõtt sárga virágot: jól csinálta az autók kerekei nem tapossák össze. A K3ön néhány apróbb bucka és a Látó – hegyre érkeztünk. A reggel távolról csodált kereszt végre közvetlen közelbe kerül. Látnivaló akad bõven, pár percig nézelõdök; közben felírom a kódot és iszok, ideje már.. pontban 11:11-kor nézem az idõt : hátravan egy tizes. A 4 órás beérkezésig van még 1 órám és 24 percem, annyira nem reménytelen eset. Hamarosan vészesen lejteni kezd a kövekkel tarkított SC ösvénye s próbálok direkt nem félõsen lemenni s eloszlatni azt a gondolatot h nagyot fogok zúgni lassabban, lassabban.. többé- kevésbé összejön a nem betojva lemenés. A széles földút kivezet a S-ba. Innentõl a 20as távja újfent csatlakozik, ismét vannak emberek. A keresztnél pecsételés aztán irány az M2 alul-felüljáró! Látványra addig itt-ott emelkedik, itiner szerint 10 métert de észreveszem hol: )) A felüljáró elõtt önkiszolgálós e.p., aztán elolvasom merre írja az utat a pavilonig ezalatt gyorsan sétálgatva fárasztóbb haladni mint baromi lassan de kényelmesen koccanva. Akkor maradunk annál. Tovább a S-n a buszmegig, elhaladunk a legelsõ felfestett jel mellett, a Széchényi utcánál a lámpa nem mûködik úgy kell partizánakciózni az autósok között, szerencsénk van megállnak nekünk és átengednek. A Márc. 15. tér után már csak néhány száz méter s a Bazilikánál lehúzunk a célba ahová 12:10kor érünk. 29,2 km/700 m /3:35 / 8,1 átlag és a babhúzáson- mert ilyen is volt ám! - sötétet húzok ami nyerõ: ) Nekem tetszett az útvonal, az idõre se lehet panaszunk ja és csomó idõm maradt a buszig : )) Köszönjük a szervezést!