CINEGE 40
Döbbentem olvasom az elõttem megnyilvánuló Tétova Hegyi-teve túratárs mondatait, miszerint „Sajna a térkép már elfogyott (pedig nem a végén indultam)”. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ezen a túrán én kifejezetten az elején indultam, szerintem az elsõ tízben, de térkép már akkor sem volt, amikor én indultam, legalábbis én nem kaptam – így talán joggal feltételezem, hogy egyáltalán nem is volt… J
Az itinerben ugyan volt egy nagyvonalúan „térképvázlat”-nak nevezett valami, de anélkül, hogy a szervezõket csesztetni szeretném, azért meg kell mondjam, hogy ez a vicc kategóriájába tartozik – szóval tökéletesen igaza volt tétova hegyi-tevének, ha a leírásában azt nem tekintette térképnek. Merthogy az inkább egy nagyon nagy tréfa, mintsem bármi más. Ha csak ilyet tudnak adni, akkor inkább ne adjanak semmit, és ezt tök komolyan mondom. Ezt a valamit bûn kézbe adni, ha csak ennyire futja, akkor inkább ne legyen semmi! A leírás úgyis jó és használható volt, annak tényleges hasznát vettük, de a „térképnek” semmit.
Egyébként a térképet felraktam a képek közé, tényleg érdemes megnézni, mert ritka becses darab!:-)
Pedig mondjuk egy normális térkép nem volna rossz, mert a környékrõl turistatérképet beszerezni igazán nem egyszerû feladat (létezik egyáltalán?), útközben pedig a jelzések azért nem olyan nagyon hibátlanok (kis költõi túlzás…), hogy csak azokat követve minden gond nélkül, lazán végig lehessen menni az útvonalon. A túra útvonala amúgy is sok helyütt jelzetlen úton –illetve néhol egyáltalán nem is úton- halad, ahol csak a szalagozást lehet követni, s bár a szalagozásra összességében rosszat nem tudok mondani, azért az edericsi kocsmában az egyik túratárs szájából hallottam a „minimálszalagozás” szakkifejezést – ez igen találó az itt tapasztaltakra.
Ez úgy értendõ, hogy tulajdonképpen minden olyan helyen, ahol szükség volt rá, meg voltak a szalagok, de nem több a feltétlenül szükségesnél. Ez tökéletes is volt így, mindannak, aki sehol nem vétette el, de aki valahol valamilyen ok miatt egy kanyart benézett (és azért legyünk õszinték, ezen a túrán kínálkozik erre néhány kósza lehetõség), az az életben vissza nem talált többet, mert úgye szalagot útközben nem nagy eséllyel talált, azok ugyanis csak a feltétlenül szükséges helyeken (értendõ kanyar) voltak, aztán több száz méteren, néha akár kilométeren keresztül semmi…
Pedig az általunk csak „megerõsítõ szalagnak” nevezett „céltalan” kis szalagfoszlányok nem csak jól esnek néha, merthogy megerõsítik az ember ama tudatát, hogy jó úton halad, hanem ha valaki eltéved, ezeknek köszönhetõen hamar rájön, hogy nem jó úton halad, mert gyanús lesz egy pár perc után, hogy nem találkozik szalagokkal. Na ez az, ami itt nem állt fent, nem is meglepõ, hogy utunk során több alkalommal találkoztunk szokatlan irányból érkezõ, a helyes út iránt érdeklõdõ túratársakkal, sõt, hogy õszinte legyek, azt hiszem, hogy a Flóra hegyrõl lefelé mi is „szokatlan” irányból érkeztünk a jabapusztai mûútra… J De igazából ezt sem tudom biztosan, mert szalagot nem láttam J
Szóval ez csak egy aprócska észrevétel a szervezõk felé, ha esetleg megfogadják, azt a jövõ évi résztvevõk nevében köszönöm – a tényszerûség kedvéért kihangsúlyozva, hogy a fontos helyeken most is mindig volt szalag!
Maga a túra olyan tipikus Balaton környéki, nagyon szolid emelkedõkkel, kellemes kis dombocskákkal, jó néhány út menti tavacskával... Ami viszont szemet szúrt, hogy a környék nem bõvelkedik olyan igazán rendes „erdõszerû” erdõkben, ami van, az viszont elég elhanyagolt benyomást kelt és ráadásul komoly tempóban irtják (ez úton is üdv az erdészetnek). Nem szép látvány. Ha ez a tempó marad, pár év múlva már nem olyan lesz ez a környék, mint amilyen most még…
|
