Túrabeszámolók

 

Ahogy az egyesület túrakiírásait végig néztem ez volt az elsõ, amikor mind a három távra meg lett hirdetve a túra. Éppen ezért egy kicsit kíváncsian vártam, hány társam lesz a 25-ös távon. Szombat reggel szép számmal gyülekeztek a tagtársak és a vendégeink a rajtnál. Nekem is jutott öt túratárs.

Kicsit hosszas sorban állás után sikérült regisztrálnunk. Örömmel töltött el, hogy szinte mindenki nevezett a kupára is. Az itiner mellé nem kaptunk térképvázlatot. Nekekünk „tapasztalt helyieknek” nem is hiányzott, de a célban hallottunk „morgásokat” a hiánya miatt. A DDP piros jelzésén indultunk el kifelé a városból. Áthaladtunk az M7 felett nyugat felé fordulva a murvás mellékúton értünk a Békás-tó partjára. A tó hangulatos nádasa sok fotótémát adva kísért bennünket. A „megszokott” útvonalon haladva érkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz a Nádas étteremhez. A Balaton szelet elfogyasztása után kiértünk a Töreki bekötõ útra. Itt elkanyarodott tõlünk 40-es táv dél felé. Mi a tavak partján észak felé fordultunk a madármegfigyelõ toronyig. Itt nyugatra fordulva sárga+ jelzésen folytattuk utunkat. A diófás mellet jutottunk a Gyíresi dûlõre. Ez után következtek az Endrédi tavak a Bocsidai dûlõnél. Itt volt a második ellenõrzõ pont. Egy alma elfogyasztása után elbúcsúztunk a 10-es távon tovább haladóktól, és fel kapaszkodtunk a tavakat követõ gerincre. Csak kapkodtuk a fejünket! Nem tudtuk eldönteni, hogy miben gyönyörködjünk, és persze, mit fényképezzünk! A Tavaszi Hérics tengert, a tavak panorámáját, a távoli Balatont? Endréd határában a legelõn hiányoltuk a „megszokott” marhacsordát. És ismét a térkép hiányában a „megszokott” útvonalon értünk a harmadik ellenõrzõponthoz a „Finnyásnak” becézett vendéglátó egységhez. A pecsételés után magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát, no meg egy kis „folyékony kenyeret”. Balatonendrédet a piros háromszög jelzésen hagytuk el egy löszmélyúton , majd az Aliréti erdészeti út felé ereszkedtünk le a völgybe. Rátértünk az itiner szerinti „szalagozásra”, ami szinte észrevehetetlen volt. Szerencse, hogy nem elõször jártunk arra! A sztráda alatt áthaladva, kis „csalafintasággal” az aszfaltos úton értük el a SEFAG Zrt. által kiépített Borsodi pihenõt. Gyors kezelés után a tarvágás mellett, majd egy hangulatos tölgyesen keresztül haladtunk a Vaskereszt felé. Innen a sárga jelzésen, egy hangulatos pincesoron keresztül értünk be Zamárdiba. Az „emberevõ kutyák”ugatásának közepette érkeztünk a negyedik ponthoz a Kõhegyi kilátóhoz. Kis nézelõdés és a pecsételés után indultunk tovább. A Szamárkõ, a Tájház, a templom érintésével értünk a célba. Mindenki megkapta a jól megérdemelt emléklapot, és a szép kitûzõt. Akinek volt még ideje a busza vagy vonata indulásáig, szabadon apaszthatta a zsíros kenyér szeleteket, ihatta az üdítõt.