Túrabeszámolók


IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-Bükkben

Pap GáborTúra éve: 20102010.04.19 23:03:54

 IV. Béla Tf


 


Ismeretlen vidék, amirõl azt tudom, hogy javarész homokkõbõl áll. Egy hetes esõ, amirõl azt tudom, hogy sarat csinál. Következõ szombaton Mátrabérc, amirõl azt tudom, hogy ha nem adom meg a neki járó tiszteletet, eltapos.

Mi legyen így?

Útvonal és térkép böngészés futás elõtt, visszafogott tempó, a sár meg nem lényeg.

Puszta adatokat nézve elsõ gondolatom az, hogy ez egy Vértesi Terepmaraton erõsségû rendezvény, de a valóság kicsit árnyaltabb ennél. Az emelkedõk-lejtõk meredeksége, és eloszlása, illetve az utak minõsége miatt ez valamivel lassabb, de ne szaladjunk ennyire elõre:

Pontban kilenckor rajtolunk, és Danival egybõl az élre álunk. Rövidesen elhagyjuk a falu házait, és a hangulatos Gyepes-völgy aszfaltútját koptatjuk. Eleinte legelõk, majd bükkösök szegélyezik utunkat, néha egy-egy réttel megszakítva. 40 perc után elérem Remete-kutat, a völgy, és az aszfaltos szakasz végét. Egy meredekebb úton felmászunk a gerincre, és jobbra fordulva hullámzunk egy darabig a piros sávon. Néha rátérünk az itt kanyargó dózerútra, de fõként kevésbé kijárt ösvényeken haladunk. Palinapusztára lefelé találkozom elõször sárral, de nem vészes, homoktalaj gyorsan szikkad.

Finom házi sütemények várnak a ponton, aminek nem lehet ellenállni. Beszélgetek kicsit a fõszervezõvel, és SZLA-val, hamarosan befut Dani is. Együtt vágunk neki a sárga emelkedõjének, de én gyorsabb vagyok, és újra magamra maradok. Visszatérünk a gerincre egészen a Tálas-Bükkig. Ez a legszebb szakasza a túrának: meleg tavaszi napsütés, kilátás a Karancs-Medvesre, és helyenként lábnyom szélességû gerinc.

A csúcson pontra figyelmeztetõ tábla van, de õrrel nem találkozom. Pár pillanatig tanakodunk Bálintékkal, Dani épp befut, mikor föltûnik Joe.

Villám szakasz Szalajkaházig, a völgyben futó útig meredeken, majd finoman lejtõ úttal. A régi kéken ismét feltûnik a sár, de mértéke ingerküszöböm nem éri el.

A pontnál áttérünk a patak bal partjára, a kék új nyomvonalára. Idõnként rápillantok patak túlpartjára, hogy ki jön utánam, de nem látok senkit.

Érzem, hogy kicsit elszomjaztam, de nem merek túl sokat inni a táskámban lapulóból. Elfelejtettem berakni az izóporomat a táskámba, így más nem lévén nálam, egy Ca és egy Mg pezsgõtablettát dobtam a vízbe. Korábbi tapasztalataim szerint hosszú távon ez nem tesz jót gyomromnak. A széldzsekit azért levehettem volna, de már mindegy, szûk húszas van hátra.

Hirtelen letérünk a dózerrõl, és egy kevéssé járt meredek ösvényen átvágunk a Vaskapu nyergén. Azt hittem, hogy ez már az Ökör-hegy lesz, de az még kicsit odébb van, elõbb Vállóspuszta jön.

Kihasználva a frissítõpontot bedobok 3 pohár üccsit, és egy kis kenyeret. Így mindjárt más. Most már tényleg jöhet az Ökör-hegy meredélye. Visszaesik az átlagtempóm, ami eddig stabil 12 volt. Erõs emelkedõ után nagyjából szintben haladó úton közelítjük meg a csúcsot. Harmadszorra is elhagyok több rövidtávost, majd fölkaptatok a csúcsra. Az erdõirtást követõen jó kilátás nyílik a környezõ tájra.

Gyakorlatilag már csak lejtõ van a célig, meg 10 km, de nem akarom nyomni neki, meg a völgy kissé saras útja sem támogatná az ötletet, így kényelmesen tempóban érkezem Körtvölgye forráshoz. Iszok kólát, meg forrásvizet, aztán fogyjon a maradék táv. Megvannak a szalagok, Borsodnádasdon is, gondolkozás nélkül vágok át, a fõút keresztezésénél még polgárõrök is segítenek.

Járdánháza szélén a IV. Béla emlékmûnél népes asszonysereg fogad, tócsnival kínálnak, mire én megígérem, hogy célba érés után visszajövök kóstolóért. Végül erre nem kerül sor, mert az iskolába is bõven jut a csemegékbõl. A faluban még versenyt futok két helybéli sráccal, aztán 4:15-el érek célba. Nem egy eget rengetõ idõ, de a talán a Mátra sem nyújtja be a számlát kamatostul.

Jól éreztem magam eddig is, de most jön a kulináris rész :) Mindenféle finomság vár minket a célban! A tócsniból figyelemre méltó mennyiséget fogyasztok, bár Dani nyomába nem érhetek :)

Igazi tavaszi hangulat az erdõben, jó szervezés, jó szalagozás, és különbusz Pestrõl, ami pofon egyszerûvé tette logisztikámat.

Köszönöm!