Túrabeszámolók


Andezit

biborTúra éve: 20102010.04.20 11:14:04

Andezit 30   ( Nógrádi "50"es)


Fél 7 körül zizegõsen nyitom a kertkaput : a mai séta háztól- házig tart. A völgybe leérve a deres fû se melenget. Reggelizni nem volt idõm amit útközben pótolok, a váltottkezes meggyessüti evésben egész jó idõ/darabszámot érek el:)  Felhúzódva a gerincre már a hátamat süti a nap. Rövid találkát rendezek a S-val aztán lefelé veszem az irányt a dombok közt bujdosó Legénd faluba. A holland "Legénd Estate" egyenházai virítanak majd beérek a központba: templom, kocsma.A kakasok kukorékolva fogadnak és az italbolt kínálta opciós lehetõséggel élek; a szemközti kertben tobzódó libákkal várom a buszt. Nem kell belefáradni az 5 perces strázsálásba mert a menetrend szerinti 7:28kor érkezõ jármû már 7:20kor feltûnik a színen.Ez senkit sem lep meg, faluhelyen +/-10perc oda se..A helyieken kívül csak 2 túrázó akad: Joeyline és még vki. A pár perces út során az ablakból egy nyuszit látunk tovaugrálni a mezõn.Galgagután a kb. 100 méteres buszmegálló- vasút távolságot leküzdve nevezünk. Nagy adag pogácsával szemezek, megkérdezem hogy az melyik pont ellátmánya lesz erre mondják hogy abból lehet enni.Még  szerencse, hogy megkérdeztem:) Magam indulok, a kék szalagok vezetnek és a minimalista stílusú gutai sportstadiont mellõzve (s)örömmel sétálgatok a kissé emelkedõ földúton. Minden csupa tavasz és virágzás.Vanyarc elõtt nem próbálom ki mennyire "életveszélyes" a vezetékek érintése. Valószínûleg semennyire, a szebb napokat megélt rozsdás táblát valahonnan lophatták..vidéki fémújrahasznosítás remek példája:) Vanyarcon még utolérek pár embert, kigyönyörködöm magam a karácsonyról ottfelejtett díszkivilágításban,egy bal-jobb-bal vakk- vakk táncot ugató kutyában. Egy pirosarcú falubeli kérdezi hova megy ez a sok ember. Válaszolok,hogy Becskére. -Hát akkor nem jó irányba mennek!! - Na de körbe!:) Legyint egyet és "úgy is lehet"- hagyja rá.A Malom Sörözõ (még?) zárva van helyette a kocsi mellett pecsételnek én pedig vetkõzni kezdek,javítva a meleg/ruha arányt. Az eddig megtett 6,5 km 1:02 alatt megvolt, amin csodálkozok, hiszen olyan lazán sétálgattam, fotózgattam. Na de legyen mibõl rontani:) Közben befut Joey és együtt indulunk tovább. Egy érdekes vállakozás mellett is elmegyünk: Lõttvad átvétel, PB gázcsere és vegyesbolt egyben. Az igen..elképzelem beviszek egy vaddisznót és kapok érte 2 palack gázt meg pár rekesz sört=) Letérünk egy földútra ahonnan a Mátrát méregetjük..innen egész barátságos kis buckák:) Hamarosan bevisznek a szalagok a susnyásba és emelkedni kezd a szûk ösvényke. A tölgyfák fentebb szépen árnyékot adva szûrik a napsugarakat.  Éles jobbra és szederindás következik ahol az ágak párszor marasztalni akarnak..a Z3 feltûnik majd egy másik balra. Joey szerint a másik út lefelé visz , menjünk erre meg hát erre van egy Z3 is felfestve. Sétálgatunk aztán úgy semmi sehol. Hoppácska. Vissza már ne menjünk , így sikerül a Nagy- Hegyre olyan ménkû bozótosban felkapaszkodni..áhh.A szalagozás egyébként végig rendben volt, de hát ahhoz tudomány kell:) Egy kökénybokorból alig bírok kikeveredni a gerincre, mondhatni négykézláb jutok az andezitek közé. A ponton még kirázok magamból néhány ágdarabot; megeszem a nápolyit, nehogy megromoljon, aztán lekapom  jópár próbálkozással az egyik fekete kökörcsint. Ereszkedés után kevésbé élvezetes szakasz következik: földúton Ordaspuszta felé szántóföldek közt. A fekete felsõm fekete lyukként szívja magába a meleget.Egy patak, két patak és elõkerülnek Ordaspuszta házai. A harangláb mellett vizet és pecsétet kapunk. Kis idõtöltés után nemsokára egy meglepõen gondozott temetõ mellett húzunk el -(vajon ki tarhatja rendben, ki járhat ide ki?) Aztán Nelásdpusztát látjuk meg ami kemény 2 házból áll.

Felkapaszkodunk egy dombtetõre közben a Z+ közé egy Z is keveredik biztos lusták voltak továbbfejleszteni +é a festõmûvészek. A Zön pedig egy kéket sikerül látni, Joey szerint azért mert régen erre vezetett az OKT. Szóval olyan 30éves lehet a jel, vissza kellett volna rohannom csókolomot köszönni neki:) Nemsokára a mostani K-re érünk, a vár egyre közelebb és magasabban terpeszkedik felettünk.

Az óvatos emelkedõ az aljáig egyáltalán nem ízlik, nem akarok sokat kínlódni felfelé úgyhogy kicsit kilépek és "minél elõbb felérni"- stílusban veszem be a várat. Fent fújdogál a szél,egész hûvös van.Iszok, megeszek egy müzlit,lövök pár képet, közben felérnek a többiek is. Innen már csak le kell folydogálni Becskére. Elbúcsúzva az andezittõl a "virágok szûk ösvényére" lépünk.A virágzó bokrok között öröm lesétálni,szinte elfeledteti, hogy akad némi sár és csúszik. Ezen is túl már a faluszélét koptatjuk, aztán a kocsma elõtt célba érünk. Célpogácsa célsörrel,idõzés,néhány érkezõ, majd egyedül kékülök tovább. Még Becskén megcsodálom az Írott-kõ 710 km feliratot háát, igen., kicsit tovább tartana mint hazamenni=) Erõsen felhõsödik az ég, remélem nem fog esni, elég volt már belõle az utóbbi napokban.. ez az út-iszonyokon is látszik.. pár újabb lest építettek a K mentén, majd felkapaszkodok a Cser-hátra. Virágok, bujazöld fák majd Kétbodony elõtt iszonyatos út, ahol két quadossal nemzetközi non-verbális jelzésekkel is kommunikálva végül elférünk az õáltaluk!! szétcseszett földúton. A kétbodonyi tehenészetben épp uzsi van a józságoknak:) A falu közepén csatlakozik a S , így két jellel a nyakamban akarok szomjanhalni. A Romhány tábla szemet gyönyörködtetõ látvány,ez már a hazaérés.. még egy utca és a S elválik én pedig szigorúan a hazavezetõ kéken még egy kis szinttel felszerelkezem. Az utolsó nagyon felvidító K jelzés után pár méter jelzetlenség és a háztól- házig kör bezárul majdnem 50 km után. Ilyen nap után úgy gondolom-érzem jó itt lakni, Nógrádban...


Képek itt:


www.indafoto.hu/ejfeli/nograd_a30_04_18