Csutortokon 0 fok koruli homerseklettel, es igazan undorito, a tel veget jelzo havasesovel bucsuzott az eszaki reggel az osloi repteren. A reggeli telvizet hatrahagyva, ket ora elteltevel landoltunk az igazi, napsutotte tavaszba. Mi tagadas, kicsit meg is utott a hirtelen valtas, de szerencsere volt 1.5 napom, hogy akklimatizlaodjak a meleghez a Teleki elott.
Lacival leegyeztettuk a logisztikat. Reggel 5:45-kor talalkoztunk a zebegenyi foteren, ahol leparkoltuk a kocsijat, a felesegem pedig elfurikazott minket a start helyszinere, Dregelypalankra. Sosem felejtem el, az elso alkalommal anno hogy megviccelt minket ez a paranyi telepules ket vasutallomasaval, azonban iden mar ugy mentunk, mint akit droton huztak.
Szerencsenkre pont a nem sokkal kesobb beerkezo piroska elott tudtunk nevezni, es 6:45 korul el is indultunk tavaszi borzsonyatkelesunkre. Az idojarasra egy rossz szavunk nem lehetett: szikrazo napsutesben ebredezett a termeszet. Igencsak latszott a hosszu tel, a novenyek meg eppen hogy ebredeztek teli almuk megprobaltatasaibol.
A Teleki eleinte konnyed terepen halad, hogy a Schaffer-kut utan vegre mutasson valami komolyabbat. A var megmaszasa hosszu emelkedovel kezdodik, ami aztan az elso ellenorzoponthoz kozeledve igencsak belehuz. A korai indulasnak koszonhetoen a pont csak par perccel elottunk ert fel, meg lihegett a pontor, amikor lepecsetelte az elso fuzeteket.
A varbol lezuztunk, es a kek jelzest elerve hosszas beszelgetesbe bonyolodtunk Penzasas fele tartva. Az aktualis (epp valtozofelben levo) politikai helyzetnek megfeleloen az egyik turazo Penzasast veletlenul Penzmosas neven illette, de egy hagyot sem lattunk a kornyeken Nokias dobozokkal flangalni, igy tovabb gyalogoltunk.
A vadaszhaz bitumenutjarol leterve rovid atvagas utan hamarosan egy dozerutra ertunk, ahonnan a gerincet elerve gyorsan megerkeztunk a kovetkezo EP-be, ami sajnos meg nem erkezett meg ottjartunkra. A Bugyihora maszva probaltam kielvezni a tavaszi nap minden egyes sugarat, sehol a kornyeken egy felso sem akadt, ami meg csak a boru remkepet is az egre meszelhette volna. Meg kell hagyni, az eszaki, atlagosnal joval szurkebb eszaki negyedev utan igencsak joleso erzes volt a hazai napfurdo.
A Bugyihot meghoditottuk, es a gerincen megtett par kilometer utan maris zuztunk le Kiralyhazara. Itt feltotottuk a tankot, tudtuk, hogy a fogerinc-maszas most sem lesz setagalopp. A Rakottyas-volgyben elvaltunk, es mindketten a sajat temponkban falatoztuk a szintvonalakat. A Nagy-Manara erve gyonyoru kilatas karpotolt az izzadsagcseppekert. A jellegzetes Magas-Borzsonyi bercet bizony nehez szivvel hagytam ott, szivesen elidoztem volna, de sajnos az esti vacsorameghivas miatt kemenyen idohoz voltunk kotve.
Az elozoekhez merten kevesse izgalmas reszeket hatrahagyva hamarosan a Magosfan voltam. Itt par perc varkaozas utan megerkezett Laci, es elindultunk a Csovanyosra. Odafont azert meg erzodott a hajnali fagyok lehellete, a talaj felso retege meg a delelott kozepen is boszen fagyott volt. A legmagasabb pontot erintve folytattuk fogerinc-turankat, es athuztunk Nagy-Hideg-hegyre. A maskor csak webkameraval, tavolrol elvezett panorama megerdemelt egy uveg sort, es egy kis pihenot:) Azt hiszem, ez volt a tura csucspontja, ragyogo napsutessel, pazar panoramaval, es egy-egy korso sorrel a kezunkben.:)
A csucsrol a szokasos modon, az Inoci-vagason ereszkedtunk le Kisinocra. Az EP utan ismet a Kalvaria fele vezetett az ut, am iden meglehetosen lelkiismeretesen kijeloltek az egyebkent gyengen jelzett sarga keresztet a rendezok. Kisinocot elhagyva a Kis-Hanta-patak volgyeben folytattuk utunkat. A Pusztatorony megmaszasa szokasahoz hiven kelloen meredek volt, a pecset gyors begyujtese utan a piros jelzesen tuztunk tovabb Torokmezore. A Torokmezoi th szokasahoz hiven vendegszereto volt (szerintem az orszag lekvendeggyulolobb helye az az intezmeny, mindent megtesznek, hogy nehogy valaki tulzottan odaszokjon, NHH inverze a letesitmeny).
A kek jelzesen tovabbhaladva szembesultunk a Vizesarok felett az erdeszet ujabb barbarizmusaval. Gyonyoruen szetkaptak az erdot, persze meg a hozza tartozo, korabban igencsak jo minosegu dozerutat is...
Egy korabbi tarvagas sanyaru emleken eletrekelo cserlyesen vezetett tovabb utunk, hogy a Panoramautat elerve ujabb barbarizmussal talalkozzunk. Igazan nem tudom megerteni, hogy az oly sok ember alatal latogatott, kornyekbeliek altal kozkedvelt erdot miert volt elengedhetetlenul fontos szetturni... Vegre elertuk a Koves-mezot, ahonnan az erdo feldultsaga is megszunt, es nyugodt szivvel haladhattam hazai lakhelyem kozvetlen kornyezeteben. Az utolso nagyobb megprobaltatas Hegyes-teto volt, de az mar annyira hazai palya, hogy ott mar lelekesedesbol megy az ember (nem mintha addig nem az vitt volna elore:)). A csucson lelkes gyerekek pecseteltek, es apjuk segitsegevel probaltak tuzet csiholni az egyre kozeledo ejszakara. Laci is felert, pecset a fuzetbe, es usgyi le. A sargan kisebb hullamvasutazas utan gyorsan leadtuk az orrunkat, hamarosan elertuk a Bodzas-pihenot, es egy utolso hullamvasut utan el is ertuk turank vegceljat, a Trianon-emlekmuvet Zebegenyben.
Koszonjuk szepen a rendezosegnek, es remelem, hogy a jovo evben is el tudok jutni erre a nagyszeru esemenyre!
Hajra Magyarok, Hajra Magyarorszag:) |
