Túrabeszámolók


Nyergesi Emléktúra

dnvzoliTúra éve: 20102010.04.29 23:09:15

Nyerges 40


2010.április 24.


A túraterv összeírásakor erre a napra még egy tihanyi kiruccanás volt betervezve,de rátaláltam a kiírásban erre a már Nyerges 40-20 néven futó rendezvényre és úgy döntöttem inkább ezt választom.Nem elhanyagolható a 340 ft-os benzinárak világában az sem persze,hogy az odaút majdnem csak a fele,na meg bõvül a teljesített túrák listája is általa.Az autókázás kicsit tovább tartott mint gondoltam,nem vettem figyelembe ugyanis,hogy Almásfüzitõ után szinte egy összefüggõ településfolyamon kell áthaladnom,és még emellett az amúgy is lassú haladást sebességkorlátozó táblaerdõ is nehezíti.Hamar rá kellett azonban ébrednem,hogy itt a táblák nem viccbõl vannak kint,az 1-es út is rossz minõségû néhol,de a 10-es az egyenesen katasztrófális állapotban van.Az összeépült falvak miatt csak a " Nyergesújfalu vége"táblánál érzékeltem hogy megérkeztem,sõt már túl is futottam,így dobtam egy visszafordulót,majd felvettem egy túrázót aki ráadásul nagyjából tudta hol a rajt.A tévedésbõl a 20-as útvonalon meginduló tatabányai különítménytõl már csak egy utolsó útbaigazítást kellett beszereznem,és már meg is érkeztünk a Tó Büféhez.


A rajtnál felállított színpadon egy fiatal helyi lemezlovas által mûködtetett zenekészülékbõl épp" a hegyekbe fel",vagy valami ilyesmi refrénnel bíró magyar ugrabugra együttes által játszott iszonyú szám szólt,de amellett,hogy iszonyú legalább stílusos volt:) A rajtoltatás nagyon flottul ment,egyik asztalnál fizettél és megkaptad a nevezési lapodat,amit kitöltve átadtál egy másik asztalnál ahol ezért kezedbe nyomták az itinered egy" Jó utat" kíséretében.Átnéztem kicsit mielõtt elindultam.Mindent tartalmazott amire szükségem lehet:szint és távadatok pontonkénti lebontásban,szintmetszet,vízvételi lehetõségek(nagyon fontos,fõleg melegben!),térképkivonat,szöveges leírás,részvételi szabályzat,elérhetõségek.Korrekt.Mivel a túra java jelzetlen részeken visz,bíztam benne,hogy megfelelõ szalagozás lesz,a szöveges leírást igazából csak végsõ kapaszkodónak szeretem használni,annak örülök általában,ha azt elõ se kell vennem.


Megindultam tehát.Az elején némi aszfaltkoptatással indítunk,de hát valahogy el kell hagynunk a falut,és ez általában nem megy másként.Közben nézelõdve megnyugodhattam,hogy a mélyszegénység ezt a vidéket is messze elkerüli.Kerékpárúton haladtam pár száz métert a Bajótra vezetõ aszfaltút mentén,majd egy lovardánál átkelve azon, murvára váltottam a talpam alatti talajt.Hétvégi házas övezet következett,többször irányt váltva haladtam az elsõ ellenõrzõ pont irányába.Élveztem a csendet amit csak a madarak fület gyönyörködtetõ kórusa tört meg.Tombolt a természet végre,minden kizöldülve,a madarak ezerrel csicseregnek......kell ennél több?Nem sokára már inkább erdei volt a környezet,de csak az a jellegzetes faluszéli,jobbára akáccal,mélyutakkal,hullámvasutazással.Az idillt,csak az az elképesztõ mennyiségû szemét törte meg!Hihetetlen helyekre képesek kitranszportálni egyesek furcsábbnál furcsább tárgyakat.A legjobban a Rábl-patak medrébe legörgetett kád "tetszett".Nem elég hogy kihozza a paraszt a lomot az erdõbe,még le is gurítja jó mélyre,hátha úgy nehezebb lesz összeszedni....


Így haladtam tehát egyrészrõl határtalan örömmel a természet kizöldelése miatt,másrészrõl bosszankodva az emberi butaság okán.Balról a látóhatárt egy nyíltszíni bánya tájsebe uralta,kerülgettük a hegységet,vártam,mikor vetjük már bele magunkat!Néha jó kis emelkedõkkel volt megtûzdelve ez a szakasz,de aztán egy erõs ereszkedéssel leértünk a Lábatlanra vezetõ mûútra,hamarosan pedig az elsõ ell.ponton találtuk magunkat.Itt egy túratárstól sós sütit kaptam a pontõrök által felkínált édes cukorka mellé,ami együtt elég bizarr ízhatást eredményezett,de hát egy helyre megy úgyis.Eddig elfogyasztott vízkészletemet is pótolni tudtam,aminek külön örültem,mivel lehetõségeimet minimálisra korlátoztam azáltal,hogy egy nagyon kicsi hátizsákot teszteltem ezen a túrán.Az eddigi 5.8km-t amúgy kevesebb mint egy óra alatt teljesítettem,ami nem rossz,igaz erre a szakaszra csak 98 méter szint jutott.


Ez után jött aztán a két nagyobb szintemelkedésû szakasz közül az elsõ.Lényegében úgy 8 kilométeren át csak felfelé mentem.na,de ne szaladjunk ennyire elõre.A pont után végre megindultunk az erdõ irányába!Áthaladtunk egy-gondolom valamikor-csilléket szállító drótkötélpálya alatt,majd egy eléggé felázott szántáson jobbra fordultunk.A szemem totál becsapott itt,határozottan úgy érzékeltem,mintha a vízfolyás dombnak felfelé folyna,pedig a víz megtanulta a fizikát és nem szokott ilyet csinálni.Még bele is dobtam egy fûszálat,hogy most merre is folyik.....(fordult már velem elõ hasonló a Hargitán egy hegy platóján ahol mindig magasabbnak láttuk a mellettünk levõ "csúcsot",majd arra átsétálva meg az elõzõ tûnt magasabbnak)A szántás után lucernaföld mellett vitt utunk,felérve az erdõ határához érdemes volt visszafordulni(az itiner is felhívja rá a figyelmet)ráláthattunk szinte az egész eddigi utunkra,igaz a levegõ elég párás volt.Egy helyen még a Duna is elõbukkant a távolban.


Innentõl aztán bedurvult a túra,elég komoly kapaszkodók következtek a helyenként rendesen szétmosott utakon.Többször hihettük,hogy na most már vége,de mindíg újabb és újabb meghódítandó magasságok követték egymást.De aztán csak felértünk,jött egy kis szintbeni haladás.Egy nagyon rövid szakaszra a Közép-Dunántúli piros jelzést is igénybe vettük,de az ahogy jött balról,úgy el is ment jobbra a Duna irányába hamarosan.Kisebb vízátfolyást kereszteztünk,majd egy kb.40cm-es mélységû kerékcsapással felszerelt úton haladtunk,ahol jól látszott,hogy a nyilván terepjáró-és ez által magas építésû jármûvek fenéklemeze középen hogy gyalulta az utat.Ezt az erdei szakaszt egy nagyon meredek,és a tetejénél nagyon köves résszel zártuk,nem is kapkodtam el az ereszkedést.Balról szép sziklaalkzatok bújtak meg az erdõ sûrûjében,a Pisznice-oldalban jártunk itt egyébként,és leérve a mûútra azt is megtudhattuk hogy ez egy Szigorúan védett természetvédelmi terület,ami nem látogatható,csak engedéllyel.Remélem nekünk volt ilyen,bár a tiltás lehet hogy csak a felettünk levõ hegyoldalra vonatkozott.


Beértünk tehát a Hajós-völgybe,és keveset haladva a Bikolpuszta-Pusztamarót aszfaltuton meg is érkeztünk 2. ell. pontunkra ahol én megreggeliztem,bevittem az elsõ energiaitalt a szervezetembe,feltöltöttem vízkészletemet,majd a kapott szép almával a zsebemben pár perc után újra útrakeltem.Következett a második nagyobb falat a szintemelkedésbõl,irány a Fica-forrás!Betermeltem az almát,teljessé téve így a reggelit,és belekapaszkodtam a túrabotokba.Az út elõször szolidan emelkedett,hamarosan kereszteztük a több ágra szakadt Gerecse-patakot is.Kisebb csapatot elõzve láthattam,hogy milyen volt a két éve megszüntetett Gerecse50 jelvény.Hát nem mondok újdonságot gondolom azzal,hogy "picit"komolyabb,szebb mint a kitûzõ.Egyébként ezen a túrán többek hátizsákján lehetett látni Gerecse-jelvényeket, talán nem véletlenül:)Az út mellett egyre szaporodó gyümölcsfák sejtették,hogy elhagyott település közelében járhatunk,hamarosan falmaradványok jelezték,hogy valóban így lehetett.Az itiner Felsõ-Vadács romjaként említi a helyet.Ezután nyílt rész következett,majd egy hajtûkanyarral befordultunk a Nagy-Gerecse irányába.Itt aztán egy hangyáktól nyüzsgõ nagyon kemény szakasz következett,durván 3 kilométeren úgy 200 méter szinttel.Lehetett lihegni mire felértem a legmagasabb pontjára,ahol jobbról befutott a Tardosról érkezõ kék sáv is.A forrásig pár száz méter hullámvasutazással jutottam el a hegy oldalában.Elképesztõ mélységû völgy volt alattunk,jobbra fenn pedig a Gerecse-tetõ.A forrásnál értem utol Zolit és a tatabányai különítmény többi tagját akik épp medvehagyma-szüretet tartottak.Én inkább a forrást vettem szemügyre,ugyanis "mûködött",csordogált belõle a víz.Töltöttem is belõle mindjárt,és magamban megjegyeztem,hogy úgy látszik errefelé minden forrást hasonlóképp "foglalnak el",ugyanilyen kövezése volt a gerecse50-es amúgy akkor inaktív forrásnak is.


A kapott csokit elfogyasztva aztán tovább indultunk a kéken,és hamarosan már az egyházi üdülõt láthattuk jobb oldalon.Ekkor esett le,hogy a Fica-forrás nem csak hasonlít a Gerecse50-es forráshoz,hanem egyenesen õ az.Mivel most jártam itt életemben másodszor,nem ismertem fel a környéket,ezután viszont már tudtam,hogy kõtengeres rész következik-és valóban.Annyi változott egy hét alatt,hogy mindent elborított a medvehagyma,és bár erõsen korlátozott volt a tárolókapacitásom követve a többieket én is szedtem egy csokorral.(ami még most is megvan,én eszegetem néha,a gyerekek szerint "csíp",az anyjuknak meg nem keltette fel az érdeklõdését:)


A közös piros-kék szakaszon aztán beértünk Pusztamarótra,ahol nézelõdtünk kicsit az elhagyott temetõben,körbejártuk a török-idõkben itt lezajlott számunkra elég sajnálatos véget ért csata emlékmûvét,majd ki-ki ment a maga útjára.Zoliék sörözni,én meg tovább a kéken.A Vaskapu nevû helyre érve keleti irányban szép hegyvonulatok tûntek fel,sajnos nem tudom melyikek.Vaskapu után egy nyíl egyenes nyiladékon elõször lefelé ereszkedve,majd felfelé kaptatva haladtunk,villanypóznák alatt.A póznák vízszintes vas tartóelemeit mûanyag borítással látták el meggátolva ezzel a madarak áramütését.Több helyen lehetett ilyet látni,nagyon dícséretes hozzáállás.Kiérve az erdõbõl pár méter erejéig a Bajót-Bajna országúton talpaltunk,majd jobbra le is tértünk róla.Fiatal páros állt szembe a jó hosszú és kellõképp meredek írtással,és csak annyit mondtak:na,ne!A lányka már láthatólag eléggé kivolt,de azért nekiindultunk.Mit mondjak,én sem örültem a tûzõ napon a várható emelkedésnek,megkönnyebbülésemre aztán a szemem sarkából megláttam azt a kék sávot ami beterelt minket balra az erdõbe!Ugyanúg fel kellett kapaszkodni,de a fák között azért nagyságrendekkel kellemesebb volt!Felérve megittam a második energiaitalomat is,majd tovább indultam.


Újabb ereje fogytán levõ túratársat hagytam magam mögött,szegény tõlem kérdezte,hogy vajon hol járhatunk,és még mennyi lehet hátra?Úgy 12 km-re saccoltam a hátra levõ távot,nem láttam az arcán,hogy ennek hallatára nagyon megkönnyebbült volna:)Kiérve az erdõbõl mezõgazdasági terület bal oldalán közeledtem a Bajót-Péliföldszentkereszt mûúthoz,majd azon jobbra fordulva megindultam Szentkereszt felé.Míg én a képzeletbeli 3szög két befogóját gyalogoltam,addig az elõbb elhagyott kimerült túratársak az átfogót gyalogolva(átvágva a veteményen) épp hogy csak meg nem elõztek:)Beszólásomra,hogy ezt nem illik egy zavart vállrándítás volt a válasz.Szegény srác alig élt,igazából nem is tudtam rá neheztelni.


Péliföldszentkereszten az etetõpont a mostanság egy szerzetesrend által üzemeltetett rend-és zarándokházat,kegytemplomot is magába foglaló épületegyüttes udvarán levõ fedett teraszon volt berendezve.Ettem némi zsíroskenyeret,vizet pótoltam,majd elindultam felfelé a dombra.A Lourdes-i barlang mellett újabb forrásra bukkantam,így a már felmelegedett Fica-forrás vizemet jó hideg Szent-kút-forrás vízre cseréltem.Micsoda bõség:)A most felújítás alatt álló szabadtéri misézõhely kõkerítésén méretes kékfejû gyík napozott,gondolom a Tihanyi-félszigeten lehetett látni belõle idén is néhány százat.Elhagyva a zarándokhelyet bekerített nagyon szépen rendben tartott birtok mellett haladtunk.Volt ott minden:tó,gyönyörû rétek,vendégházak.Még nem sikerült kiderítenem milyen birtok volt,talán a szerzetesek üzemeltetik azt is....


Kis erdõs szakasz után egy kerítések által határolt mezõ szélén vitt a jelzés és a szalagok.Ennek ellenére többeknek itt is a mezõn való átvágás volt szimpatikusabb.Õk tudják...


Beérve az erdõbe,az egyre rosszabbul festõ srácnak felajánlottam némi szõlõcukrot,de kiderült hogy méretes vízhólyagok gyötrik,ez a fancsali ábrázatának oka,nem az erõ elfogyása.Gondolom legnagyobb bánatára újabb hegymenet következett,és nemsokára meg is érkeztünk az 5. ell.pontra az Öreg-kõ pihenõhöz.A hegyen sziklamászók gyakorlatoztak,hát megvallom õszintén nem szívesen lógnék egy 100 méteres sziklafalon,bízva abba hogy a bevert szegek benn is maradnak:)Balra kék barlang-jelzés sejtetett megnézni való barlangot,meg is indultam befelé,de aztán meglátva a végtelen lépcsõsort úgy döntöttem,hogy majd legközelebb:)Tovább indultam tehát a barlang-jelzés Bajótra tartó szakaszán.Nagyfokú szintvesztésben lehetett részem,így értem be Bajótra,aminek a Fõ utcáján megint csak találtam egy forrást,ahol jól megmosakodtam.Helyes kis falu ez a Bajót mesebeli környezetben a hegyek ölelésében.A falut egy eléggé szegényes részen hagytam el,felkapaszkodva a Magyar-hegyre ahol az utolsó ell.pont üzemelt.Visszanézve újra csak megállapíthattam,hogy szép helyeken járok,jobbra a távolban pedig feltûnt Eszterom is.A hegyrõl a Német-völgyön keresztül vitt le az utam ahol takaros présházakat lehetett látni.A völgyet egy székelykapu zárta,aminek felirata tudatta az arra járókkal,hogy:"Isten segedelmivel építette e kaput Ács András 2002 augusztusában"


A völgy után néhány legelészõ szarvasmarha mellett-között vitt az út.Városi gyerek vagyok,és a nálamnál jóval nagyobb testû állatoktól-mivel nem ismerem viselkedésüket-tartok kicsit,így a lehetõ legnagyobb oldaltávolságot tartva tettem meg ezt a rövid szakaszt.Kiérve a reggel már megismert kerékpárútra örömmel konstatáltam,hogy nem ugyanazon az úton kell begyalogolni a büféhez,amin reggel kijöttünk.Így itt a bal helyett jobbra vittek a szalagok,majd az útról balra-be a Bajóti-patak völgyébe.


Közeledve a célhoz újabb hétvégi házas övezeten haladtunk keresztül,ez azonban már közel sem volt olyan szép mint az elõzõ Német-völgy,jobbára szegényes telkeken öreg nénik-bácsik kapálgatták szerény veteményesüket,miközben az egyik "birtokon"fiatal társaság óriási hangfalakból áradó iszonyú gagyi zenére múlatta az idõt.Szegény öregek,biztos másra sem vágytak........


Hamarosan aztán elértem a tavakhoz,majd pár méter után a célba is.A 42 km-t 7:40-es idõvel teljesítettem.(1079szinttel)Átvettem az oklevelemet és a kitûzõmet,majd élõ mulatós zenei körítéssel elfogyasztottam a kapott egyébként szerintem nagyon finom pár virslimet.Amellett,hogy nem vagyok feltétlen híve ennek a zenei irányzatnak,kimondottan hangulatosabbá tette a virslizést.Erre pont jó,na.


Második találkozásom a Gerecsével szép élménnyel gazdagított.A Nyergesújfalui Négy Égtáj Túra-és Szabadidõ Egyesület nagyon kitett magáért.Mint említettem a túra nagy része jelzetlen szakaszokon vezetett,ennek ellenére lehetetlen volt eltévedni,olyan korrekt volt a szalagozás.A szalagot sem sajnálták a fiúk(és lányok,gondolom)néhol méteres darabok mutatták az utat.Ezzel együtt az út nem volt "agyonjelezve"ott volt szalag ahol kellett.Az ellátás a"kemény 400ft-os" nevezési díjhoz képest bõséges:minden ponton vízvételi lehetõség(korlátlanul)1 alma,1 csoki,nápolyi,cukorka,ropi,a végén egy pár finom virsli kenyérrel,etetõponton zsíros kenyér.Mindenhol lelkes-kedves pontõrök akik pl.kérés nélkül írják a beérkezési idõket..Az Oklevél egyszerûségében szép, színes és jól szerkesztett,nekem tetszik,akárcsak a kitûzõ.Szép táj,kiváló túrázó idõ.Ha akarnék sem tudnék semmi negatívumot megemlíteni.Gratulálok a szervezõknek!


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli