Buda Bércein 25
Az elõzetes ttervek szerint az 50-es távra készültem, de kisebb kimerülés, kialvatlanság és talán egy lappangó betegség hatására, a nagy napon nem volt kedvem 5:00-kor felkelni, így csak a 25-ös távot vettem célba, azt is csak azért mert "kötelezõ"
Egy kiadós alvás után csak a 10-es rajtidõt céloztam meg, és csupén a szerencse kérdése, hogy sikerült elindulni, 9:50-kor. A rajtban már ott vár anyum, akinek csak pár perccel korábban derült ki hogy nem az 50-es táv teljesítõi közül fogok felbukkani, hanem a 22-es buszról :) Az õ "korán" érkezésének köszönhetõen, kettõnknek jutott egy menetlap. Miközben nekivágtunk a túrának hallgattam a beszámolóját, hogy már 9 óra körül fegytán volt, majd el is fogyott az itiner, és 1 órás tanakodás után jutott eszükbe elmenni fénymásolni. Természetesen nem a busszal mentek le, hanem külön taxit hívtak... no comment :)) Azért az érdekes volt hogy sport szeletbõl készültek, mert az volt bõven, ellenben itinerbõl az elsõ fél órában kifogytak. Én ezt nem értettem, hogy mért vesz vki pl 500 csokit ha csak 200 nevezési lapom van. ???
Mindenesetre mi közös papírral gazdálkodtunk, és a leírást sem nézegettük, hiszen már rutinosan ismertük a terepet, és a budai hegységet. Mindig csak a következõ pontot olvastuk le és már mentünk is. Makkosmárián gyors pecsételés, egy csoki és egy kis víz után, a kényelmes anyás tempóban folytattuk utunkat a Z+on felfelé. Normafánál a székelykapu elõtti asztalnál kaptuk a pecsétet, és elviccelõdtünk azon, hogy a frissítõ biztos a kutat jelenti, amibõl szabadon engedhet magának az ember vizet :) A jól bevált Kkörút jelzésen majd a P- jelzéssel már fent is voltunk a kilátónál, igaz útközben annyit csaltunk hogy a járdán mentünk fel és nem a lépcsõkön. Nem akartuk hogy miattunk tovább kopjon vagy romoljon a lépcsõk állapota.   Egy gyors ereszkedés után már újra szépjuhásznénál voltunk. Útközben udvariasan leelõztük Jávor kollégát is. A Kaán kilátóhoz felfelé egy népes gyerekcsoportot is utolértünk, akiket én felfelé cikkázva elõzgettem. A kilátónál egy leányzó pecsételt, majd két pecsételés között nyugodtan kötögetett tovább. Hûvösvölgyig már vitt a lendület, és hagytuk hadd gyõzzön a gravitáció. Útközben mi is belefutottunk a korábbi beszámoló(k)ban említett, nagy dologba...... Csak remélni tudom hogy aki ott hagyta jár még arra és arccal elõre fog beleesni.
Az aszfaltúton átkelve mi sem tudtunk ellenállni a csábításnak hogy 1-1 lángos erejéig megálljunk, így egy sajtos tejfölös fokhagymás ízélménnyel gazdagodtam. Ez kicsit meg is ülte minkettõnk pociját, mert a vadasparki, amúgy kényelmes emelkedõn, csak komótosan sétálva tudtunk felmenni. A lapon jelzetteknek megfelelõen a vadaskerti emlékmûnél tényleg nem volt pontõr, így robogtunk tovább immáron a K- jelzésen. Árpád kilátóig az egyetlen izgalmat az szolgáltatta, hogy belefutottunk egy kígyóba, vagy siklóba.... sajnos szerény ismereteim nem elegendõek a pontos azonosításhoz, de szép sárgásbarna kinézete arra ösztökélt, hogy kikerüljük, és csak távolabbról szemléljük, ahogy tovasiklik a túristaúton. A kilátónál aztán mi is megtaláltuk a tisztes korú pontõrt, aki élettapasztalatához mérten megfontolt lassúsággal beszélt, és kívánt nekünk további jó utat. Idén a pontos utat is megtaláltuk fenyõgyöngyére, nem úgy mint tavaly. A hosszú kényelmes emelkedõ HHH tetejére már-már unalmas is tudna lenni, ha az ember nem várná már a végén azt a meredek kis kaptatót. Mivel csak a 25-s távon voltam már vágytam egy kis kihívásra, így az aljában begyújtottam a hajtómûveket, és felrobogtam a pontig, ahol a pecsételést követõen a kilátásban gyönyörködtem unalomûzésként, amíg a kényelmes tempójú turisták is felérnek a hegy tetejére :) Innen együtt hullámvasutaztunk a HH oldalában, majd ereszkedtünk le a vihar hegy elõtt, hogy utána felkapaszkodjunk rá. A túloldalon már Virágosnyereg várt ránk, és pár - már említett - A/4-es papírlap, igaz mi ezek nélkül is tudtuk a dolgunkat, így térdizületeket nem kimélve ereszkedtünk le az aszfaltútra, hogy 2 perccel késõbb már a jól megérdemelt szörpöt, és ásványvizet fogyasszuk el.
A célban meglepõdve tapasztaltam, hogy kicsit átrendezték a menedékház elõterét, de ez most kimondottan szipatikus volt mert kényelmesen belesüppedtem a kanapéba, és csak 1 liter folyadék elfogyasztása után keltem fel. Sajnos a hûvösvölgyi lángos megtette a hatását, mert nem voltunk éhesek, így a meleg kajáról nem tudok vélemény alkotni, de biztos finom volt, mert a vizuállis inger az 5*.
A rendezõk felé azt a kérdést nem feszegetném hogy az 1000 forintos nevezési díjért mit kapunk, vagy mit nem, hiszen pl a menedékházat is fenn kell tartani valamibõl, DE másodszor voltam ezen a túrán és másodszor volt fejetlenség a rendezés. Tavaly a rajtnál 1 órát késtek, idén nem volt itiner stb. stb.
Én jól éreztem magam a túrán hiszen ismerõs hegyekben ismerõs útvonalon voltam, és a természet is lenyûgözött, hogy 1 hét alatt mennyit zöldült, változott, de akinek ez volt mondjuk az elsõ teljesítménytúrája, az nem biztos hogy emiatt a túra miatt fogja megszeretni a dolgot.
További kellemes túrázást kívánok mindenkinek, a rendezõknek pedig sikeres(ebb) rendezést. Köszönöm a lehetõséget, és a túrát. |
