Túrabeszámolók


Terep Százas (2009-től ) és résztávok

biborTúra éve: 20102010.05.17 13:08:14

T100 (75) "..azért a víz az úr"


A rajtban a nagy nyüzsi közepette úgy éreztem magam a sok futó között mint aki eltévesztette a házszámot. A szintidõ kicentizésével beérésre gondoltam, ami nekem nagyon jó lenne figyelembe véve hogy csak sétálgatni szoktam. Visszaszámlálás és meglódul a nép,óvatosan kezdek, nehogy elfáradjak már Pesthidegkúton:) Az idõ tökéletes és a Remete- szurdok meglepõen jó , alig van sár. Ha ez így maradna még esélyem is lenne.. jön az elsõ pont, a Remete- hegyen 7 perc elõny ami Zsíros- hegynél tovább nõ, közben vannak akiket leelõzök mindenféle futás nélkül. Mindez meghozza a harci kedvem:) Zsíros-hegyen a Budai 50nek is pontja van, az õrök lesifotóznak közben bíztatnak, hogy csináljak úgy mint aki fut:) A kajaponton duplakóla duplabanánnal majd egy rövid idõre egy B50ezõ személyében társaságom akad ám a Nagy- Szénás elõtt elválnak útjaink: nekik tovább K, nekem meg P. Csodálkozok erõsen, hogy létezhet olyan, hogy egy hegy alatt csak úgy eloldalazhatunk és nem kell rá felmenni? Még egy ilyen és panaszt kell benyújtanom, túl emberbaráti az útvonal:) Késõbb aztán kiderül, hogy elkapkodtam a véleményformálást ez ügyben.. A K elágnál a nyilakból apró foltocska maradt, a mezõny széttaposta elõttem. De nem rohanok, ráérek tájékozódni. Piliscsabán nyugtázom remekül állok az idõvel, fél órával a 6os elõtt indulhatok tovább. Persze némi csipegetés után, enni- inni van bõven, már csak a kajapontok miatt is érdemes ide eljönni , lehet gasztrotúrázni:)) A reggeli "esélyem sincs szintidõn belül beérni"-t felváltja a talán mégiscsak sikerülni fog, e.p.-onként percre pontosan számolom az átlagot és igyekszem magam ahhoz tartani és további plusz perceket szerezni.100 kilcsi nem motivál egyben; viszont az, hogy max 12:24re Klastrompusztán legyek igen.Piliscséven jópofa megoldás a téglára festett nyíl, majd ázott homokút marasztalna virágillattal megspékelve.A rajt környéki napsütést felváltja a ború és a felhõk nem akarnak mozdulni. Klastrompusztán vagy 34 perc plusz és már az esõ hull a nyakamba. A Pilis- nyeregtõl olyan jó volt a S-n lejönni 2 hete, most vissza felfelé kevésbé élvezhetõ. Kibukkanva az egyenesre egy csoport gyerek pihen a padoknál, a tanárra feltûnõen nem figyelve:) A Z+ nél nem látni semmit a földön, ahol avar nélküli sárra lett festve abból nekem mutatóba se maradt nyilacska. Újabb embert érek utol aki némi pihenõt engedélyezett magának egy fatörzsön.Dobogókõig nem sok szint maradt,odaérve kereshetem hol lehet vizespólós versenyre nevezni:) Felveszem a hosszú felsõt mindegy hol ázik, legalább nem kell cipelni. A ponton kóla,banán, csoki és jutalomút Dömösig. A sok felfelé után megérdemelt lekocc a Duna szintjéig, hogy majd izgibb legyen felmenni ismét a magasba. A temetõnél - ez vmi elõjel volt?:) - újabb pont, feltankolok vízzel és akkor jöjjön a legszívósabb rész. A kápolnáig vezetõ aszfalton sikerül minden centi száraz helyet megszüntetni magamon. Az a jó ebben, hogy ha az ember egyszer tökig elázik onnantól mindegy, vizesebb már nem lesz.Ezzel a hozzáállással lerendeztem magamban az esik az esõt innentõl fel se tûnik, hogy végig csepereg. A zergéknek felfestett P3ön nekivágok a Prédinek. Elvis énekel, Isten csuklik, a part nem kopik. A Vadállóköveknél szétnézek: tömény köd és esõ mindenütt. A Prédire felkullogva még mindig marad 12 perc a 6osig. Ennek örömére iszok, ázzon a torkom belülrõl is. Kisrigóig ismét lazulás, több T50es van körülöttem a lelkes mondataikat miszerint mindjárt itt a cél igyekszek elengedni a fülem mellett. A pocsolyák száma hatványozottan nõ, a cipõm cuppogva hálálja meg. A vendéglõben nem szórakozok a levessel gyorsan betápolok pár falat mogyit és 16:18kor elindulok Visegrádra. Közben érkeznek a gyorslábúak akik már megcsinálták a 25 kilcsis hurkot. Nem semmik... A piroson senki sehol, az 50esek beértek és örülnek a többi 100as pedig biztos 7határon túl jár. Nem baj, a kedvem dalolósan jó, az örökbecsû Kispált dúdolgatom. Ha az életben nincs már több móka..:) A patakátkelésekkel nem izgatnak egyszerûen átgázolok, minek billegjek a köveken -újabb elõnye a vizességnek:) A nyilak kiterelnek az aszfaltra és kiderül, hogy Visegrád is hosszú település. Az e.p. után jobbkanyar és rájövök hogy szinte nyert ügyem van: csak vissza kell menni a Kisrigóig 15 km onnan pedig 25 amire legalább 5 óra marad, szupi:) A parkolóig versenyezhetnék a csigákkal..majd megint aszfalt, hogy aztán kicsit lejtezzek a K+/Ken. A Moli- pihenõ elõtt annyira csúszik a talaj az emelkedõn, hogy egyszerûen visszacsúszok. Egy faággal és fától-fáig mindenbe kapaszkodva bírok csak felmenni. Majd a tisztás után nem gondolkodva megyek tovább, mígnem pár perc múlva feltûnik hogy rég láttam kéket.Na erre se jártam még, legalább szétnéztem én marha persze hogy másik úton indultam el.. vissza a rétig ahol pedig nyilak is voltak a fûben. Betájolódván irány a susnyás ahol sokkal sötétebb van a lombok miatt.A Pap-rétrõl 19:40kor távozok és usgyi le. Illetve elõször fel. A KP emelkedõjén vaddisznó röfög az út szélén. Elkezdek magamban röhögni rajta mert eszembe jut haverom "ne pofázz!" poénja:) Hamarosan kiderül, hogy addig volt jó amíg felfelé kellett menni: alig ismerek rá az útra víz hömpölyög lefelé mindenütt.A fõfolyást azért kikerülöm annyira nem vagyok mazochista:) De így is jut bõven.. Közvetlen a falu elõtt viszont pont ott folyt össze ahol le kell menni. Csaknem térdig ér és szennyvízszaga van.. az aszfalton is bõséges a vízellátmány. Csodálkozok honnan van itt ennyi víz?! Kisrigóban 20:22kor. Hú de jó maradt idõm bõven, felszerelkezek lámpával és telón beszélek Csanyával aki elmondja merre menjek majd mert módosították az útvonalat.Már csak 25 kilcsi 2 heggyel,5 és fél óra maradt rá, féllábon is. Kilépek a kapun és még mindig gondolkodok milyen mûutat fog majd keresztezni a K+ amin maradni kell majd. Átmegyek az aszfalton és a jellegzetes  "Állj éleslövészet van/nincs" tábláról leesik: ezen kell majd maradni késõbb hiszen ez levisz Sikárosi- Dömörkapui elágazóig ahonnan tovább lehet menni Lajosforrásig.Na ennyi felvilágosulás után elindulok lefelé és ismét vízfolyásban mehetek. Még itt se sejtem, hogy kicsivel lejjebb milyen terep(v)iszonyok alakultak ki és megtudhatom mitõl terep a terep. Át a fahídon ahol csak úgy zúdul alattam a víz. Továbbra is lefelé tartva még mindig ömlik az ár csakhogy itt nincs híd: sehol egy fatörzs vagy valami..a túloldalon ott a K de hogy jutok oda?Megpróbálok átgázolni, táskáig süllyedek és hihetetlen nagy a sodrás.. visszavergõdök a partra és nem tudom mit kezdjek, itt biztos nem jutok át ha földhöz verem magam se.. állok tanácstalanul feljebb megyek keresem hátha van sekélyebb rész. Nincs.. itt van az amire nem gondoltam: azt hittem majd a szintidõvel kell küzdeni, ám idõm van és fáradtnak se érzem magam, helyette egy rohadt patak állja utam a cél felé. Nem tudok mit tenni vissza kell fordulnom és ez mindennél jobban elkeserít. A fahíd után egy szakaszon visszafelé csak négykézláb tudok felvergõdni. Az aszfalton is áll a víz..kerülõvel ezen el lehetne érni Lajosforrást és akkor tudnék továbbmenni nem kéne feladni. De az útvonal nem arra megy: nem aszfalt hanem terep100ra jöttem és pofátlanság lenne a többiekkel szemben akik lekínlódták magukat oda a patakokon. Próbálok sietni hogy még ott legyenek P.sz.lászlón az õrök. S akkor ennyi volt.. még sose adtam fel semmit és nem tudtam h ez ilyen piszok érzés. Kapok 3 száraz pólót és pokrócot s utána kezdek dideregni és fázni és még mindig nem fogom fel teljesen hogy itt vége van. Még érkeznek mások is, majd Zsotyek átvisz minket kocsival a célba ahol melegvíz és száraz ruha vár. És a sok teljesítõ.. hát én nem vagyok magamra büszke h így elbénáztam a végét.Grat minden teljesítõnek és a pontõröknek, nekik se lehetett könnyû egész nap kint állni,az ellátás nagyon jó volt, a külön felfestések az esõ áldozataivá váltak, a körülmények pedig szerintem minden rendezõ rémálmai lehetnek.Emlékezetes marad ez a T100.