Õrség 50
2010.05.15.
Minden Modova György Õrségrõl,az õrségi emberekrõl,falvakról,tavakról szóló írásaival kezdõdött.Olyan szemléletesen,olyan átéléssel olyan "szerelemmel" írt errõl a gyönyörû vidékrõl,ahol õt "gyüttmentet"a jó helyiek befogadták,hogy mielõtt elõször eljutottam ide,valamiféle misztikus helyként élt bennem,valami olyanként ahol mindig is lenni szerettem volna.Aztán jópár éve volt szerencsém eltölteni pár napot egy- az e vidék kapujában levõ- törpefalu még törpébb részén Felsõ-Csödén,amit több ilyen alkalom is követett,volt hogy õriszentpéteri "bázissal".Ezen "nyaralások"alkalmával autóval(kisebb részét biciklivel) bejártuk az Õrség összes faluját,és a Vendvidék magyar részét is,Zalalövõtõl egészen Kétvölgyig.Minden egyes alkalommal lenyûgözött a vidék nyugalma,érintetlensége.A tájegység szeretete tehát nem mai keletû,e kis bevezetõ után talán nem kell túlzottan ragoznom mennyire vártam már május 15.napját:)
Négyesben,a Béli-házaspárral és új ismerõsünkkel Ferivel suhantunk le hajnalok hajnalán az ország dél-nyugati csücskébe.Õriben(a helyiek így hívják)aztán meglepõdtem,hogy az általam rajtként gondolt általános iskolánál túl nagy a csend.Néztük innen,néztük onnan,sehol senki.Lacibácsinak rémlett,hogy valahol a Bognár étterem után kellett régen lekanyarodni,azt meg én tudtam,hogy a rajt a Kovácsszeren van.Rövidesen aztán ráleltünk egy "Kovácsszer" feliratú nyíl alakú táblára és így a rajthelyre is,el nem tudtam volna képzelni hogy egy ekkora településen két általános iskola is van.
Nem siettük el a rajtolást,Mészáros"Túrázz a Cuha-völgyi vasútért"Andrással volt még egy találkozóm,így kb. 7 óra lehetett amikor nekilódultunk Ferivel,Lacibácsiék a 30-ra mentek.Természetesen a legfõbb kérdés már ekkor az volt,vajon mennyit úszunk meg esõ nélkül,annyira 100%-ra mondta minden hírportál a csapadékot,hogy mi is elfogadtuk elõre:ma elázunk és kész.Na persze ez az én kedvembõl mit sem vett el,minél több idõt szerettem volna eltölteni itt(persze a szintidõn belül:),így eszem ágában sem volt mondjuk csak azért a 30-on indulni,mert hátha elázom a végén.
Alig hagytuk el Õriszentpétert,jött a telefon a csajoktól(Réka és Niki),befutott a buszuk,merre járunk?A rajtolási ceremóniával együtt úgy fél órára saccoltam az elõnyünket,így megbeszéltük hogy õk majd szedik a lábukat,mi meg egy kicsit nyugdíjasra vesszük a tempót.Templomszer ep. így is hamar elérkezett,mivel csak 2,3km a rajttól.Körülnéztünk,Feri csinált néhány fotót,elbúcsúztunk a pontõröktõl és indultunk tovább.Eddig aszfalton haladtunk,amit nem is bántunk túlzottan,legalább a reggeli harmatos fû nem áztatott el bennünket térdig.A keserûszeri elágazónál aztán elhagytuk a kék sávot a kék kereszt kedvéért.Áthaladva ezen a "szeren"hamarosan egy patak völgyében találtuk magunkat.Egy fahídnál késõn vettük észre,hogy a jelzés átvisz a túlpartra,de pont akkor értük utol Renátát aki egy elõrébb levõ átkelõnél épp visszatért "erre" az oldalra.Én a "kispistázók"legfõbb verbális ellenlábasa ezt a levágást nem tudtam lekileg feldolgozni,így visszatértünk a leágazóhoz és átkeltünk a fahídon:)Amit nem is tettünk rosszul,mert kiderült hogy nem kell visszajönni az eddig használt oldalra,a jelzés a patak bal partján visz tovább.(Folyással szembe haladtunk)Amint egyre jobban belevetettük magunkat a völgybe egyszer csak tudatosult bennem,hogy ez a "patak"bizony a Zala "folyó":)A víz sajnos épp hogy csak csordogált,és a lassú folyásnak köszönhetõen a meder nagyon hordalékos,sötét színû volt.Emellett néhol gázolajfoltok úsztak a tetején,melyek nélkül sem mostam volna meg benne még a kezemet sem,ezek után meg fõleg nem:((Mivel nekem a víz a gyengém,a látvány eléggé lelombozó volt.
Egy jelzésekkel bõven ellátott helyen újra átkeltünk a Zalán és kikapaszkodtunk a völgyébõl.Szépen kisütött a Nap is,így mikor a második ell.pontra értünk levetettem egy réteget magamról és egy aláöltözet póló plusz pulóver verzióban folytattam a túrát.A pontõr sráccal elmerengtünk a határok átjárhatóságának varázsán,ami a fiatalabbaknak már magától értetõdõ,nekünk viszont szerintem életünk végéig egy furcsán jó érzés lesz a nyírfasáv ily módon történõ megközelítése,átlépése.Ezen a ponton is körülnéztünk kicsit,szépen karbantartott pihenõhely volt,gondoltam ha ez Gyõrben lenne mondjuk a Püspök-erdõben....hát nem tudom két hétig bírná-e szétverés nélkül.
Egy kilométer megtétele után már Szalafõ utcáját koptattuk,a faluba egy jól megteremett ,májusfa alatt léptünk be,amit a viharos szél már elég rendesen megdöntött.Szépen jöttek elõ a korábbi emlékeim errõl a vidékrõl.Bár az élet itt lassan folyik,azért néhány új építményt is felfedeztem,ami mindenképp bíztató a környék jövõjére és ezzel együtt a majdan itt pihenni vágyókra nézve.Átgyalogoltunk a falun,a farkasfai kanyarnál tovább egyenesen Pityerszer felé.Itt megint rá kellett jönnöm,mennyire megcsalja az emlékezete néha az embert.Pityerszert én a leágazó után pár száz méterre vártam,és az oda vezetõ emelkedõ sem rémlett.Hiába autóval azért más:)
"Felkaptattunk"tehát a skanzenhez ahol én úgy döntöttem megvárom Nikiéket.Kényelmesen megreggeliztem majd kisétáltam a domb szélére,emlékeztem rá hogy itt nagyon szép a kilátás Felsõszer irányába.Az egyre jobban feltámadó szél azonban visszairányított a hátizsákomhoz,amit áttúrva meg kellett állapítanom,hogy a széldzsekimet csak azt hittem hogy elhoztam.Bosszankodtam egy sort,hiszen most nagyon jól jött volna,nem volt mit tenni felvettem az esõdzsekimet,és visszamentem gyönyörködni.Feri közben elindult Renivel.A várakozás percei tehát nem teltek unalmasan,befutott két ismerõs túratárs is,András és Boglárka,( Kékdroid és Kerek repkény),majd pár perc múlva feltûntek a lányok is az emelkedõn.Miközben õk pecsételtek,én is összecihelõdtem és innentõl hármasban folytattuk a túrát.Szlovénia felé kanyarodva elõször gyönyörû réteken haladtunk,az út ezen szakasza a nézelõdésen kívül a múltkori túra(Káli60) emlékeinek kitárgyalásával telt.Az erdõbe való bejutást a mezõn elhelyezett szalagok mellett az elõttünk elhaladók által kitaposott ösvény is segítette.A határon levõ hídhoz egy nem túl megerõltetõ emelkedõ leküzdése árán juthattunk fel,ami még jól is esett ezen a "szintszegény" túrán.Átértünk tehát Szlovéniába,egy kilométer után meg is érkeztünk a 4. ell.pontra ami egy ifjúsági szálláshely kapujában lett felállítva.Ezután két kilométer murva következett,máskor ennek nem örülnék,most a szép vidék miatt nem zavart.Hodos falunak épp hogy csak a szélét csíptük meg, hamarosan már a tó gátján haladhattunk.A vízleeresztõ mûtárgyat jobbban szemügyre vettem,majd a tavat is hátrahagyva elkezdtünk emelkedni az erdõben.Itt ideiglenesen kihelyezett jelzések segítettek az út tartásában,mivel klasszikus turistajelzések nem voltak.A szél bele-belekapott a lombkoronába,néha kisebb ágak landoltak mellettünk,mögöttünk,eszembe is jutott az ominózus Cuha25 túra az "etalon-viharral",ahova volt aki bicajos sisakkal érkezett,és nem is feleslegesen:)Hát bíztam benne azért hogy ma idáig nem fajul a dolog:)
Erdei szakasz után Dolányba mûúton érkeztünk.Mint már említette valaki a rendezettség,a tisztaság ami egybõl szembeötlõ itt,de az is megállapítható szerintem,hogy a tájegység magyarországi részére ez ugyanúgy elmondható szerencsére.A fõutcán elhaladtunk egy "Zaba Bar"nevû egység mellett,mindjárt megfejtve a "zabál,zabálás"szavaink eredetét:)Dolány amúgy gazdag falunak tûnt,a házak többsége nem csak nagy hanem nagyon takaros is.A templomnál értük utol Feriéket,majd az átfagyott pontõröktõl begyûjtve a pecsétet el is kerültük õket.Lefutva a teplom dombjáról átvágtunk egy mezõn,majd rövid erdei szakasszal folytattuk utunkat.Kiérve az erdõbõl még mindíg az ideiglenes jelzéseket követve haladtunk tovább egy település szélét érintve egy patak partján,fejmagasságban repkedõ fecskék között.Elérve a mûutat jobbra kanyarodva átkeltünk egy hídon,majd egy balossal két kilométer erejéig társunkká fogadtuk ezen említett utat.Réka itt kezdett nyûgös lenni,próbáltam belé lelket önteni,hogy a kilátásssal próbálja feledtetni a kemény talaj okozta gondjait-nem sok sikerrel:)Pedig a látkép több volt mint szép,lényegében egy domb gerincén haladtunk és az alattunk elterülõ völgy nagyon lélekemelõ látványt nyújtott.Magyar oldalon talán Apátistvánfalva, Kétvölgy környéke hasonló amit sajnos a túra nem érint.Épp ezért kellett örülni ennek itt!
Áthaladtunk egy helyi "szeren"majd a mûút balra fordult,vele együtt mi is.Jobbról a befutó nyírfasáv jelezte,hogy közeleg a határátlépés.Az aszfaltról letérve vetettünk egy utolsó pillantást a völgyre,majd egy kövekkel tarkított erdei úton hamarosan visszatértünk Magyarországra.Itt szalagozás segítette a haladást egészen a piros sáv befutásáig.A Sûrû-erdõben felállított ell.pont a 25. kilométer elérkezését is jelentette egyben.A pontõrök épp tûzrakással ügyeskedtek,hát igaz,hogy esõre állt az idõ de azért elég bátor cselekedetnek véltük a kiszáradt avarral borított erdõ közepén ezt a mutatványt.Na,mindegy,ez nem a mi dolgunk,kisebb szerelvényigazítás után haladtunk tovább néhol jól szétgyúrt erdõgazdasági utakon.Itt értek utol bennünket Reniék,ötfõsre bõvült tehát a csapat.Orfalu mellett csak elhaladtunk majd átkelve az "õt" Apátistvánfalvávalval összekötõ mûúton a Kis-patak dûlõn haladtunk.Ez a szakasz nem túl látványos,izgalmat csak a redkívüli mértékben szétgyúrt úton való egyensúlyozás hozott számunkra.Na meg egy durván 3 méteres magasságban egy ágasról lelógó 120literes hordó,az alján valami kütyüvel,alatta a földön meg kukoricaszemekkel.Az lejött,hogy ez egy vadetetõ,csak azt nem tudtam elképzelni,hogy hogy adagolja a takarmányt.Egy segítségemre sietõ erdei emberke szerint ez a szarvasoknak van kitéve,mert azok felérik,megkocogtatják a "kütyüt",és elkezd hullani a tengeri.Hát én ebben a verzióban nem igen hittem,úgyhogy utánanéztem itthon és már világos a dolog.Ha valakit érdekel: www.vadeteto.hu
Mivel tudtam,hogy Farkasfát helyi viszonylatban véve méretes dombok veszik körül,fel voltam rá készülve,hogy a túra legszintesebb része jön most.Niki szólt,hogy hagyjam el õket nyugodtan,nem fognak megsértõdni,de jól éreztem magam velük(remélem õk is valamennyire:),és egy kis belassulásért nem akartam elválni tõlük.Így,szép lassan átkelve a huplin amit Nagy-dombnak kereszteltek el valamikor be is értünk a falu egyik szélsõ utcájába.Jó sokat kellett menni,mire odaértünk a falu másik szélén levõ kocsmába az etetõpontra.Az ellátmány gyors összekapkodása után kiültem a teraszra,általában is utálom a dohányfüstöt,kaja közben meg kiváltképp nem viselem el.Mivel csak síma zsíros vagy vajas kenyér volt,elõvettem az almámat és azzal dobtam fel az ebédet.A kapott bónra meg kértem egy kólát.Közben még ismerkedésre is futotta az idõbõl,összehaverkodtam Attilával egy vidáman tökrészeg fiatalemberrel,aki bemutatkozott majd valamiért azonnal elnézést kért tõlem:)Mivel semmit sem vétett ellenem,nagylelkûen megbocsátottam neki:))Távozásakor még visszakiabálta,hogy "Az élet a hídon túl van"vagy valami hasonlót majd átkelve az említett mûtárgyon eltûnt a szemünk elõl.Mire aztán a táplálkozással végeztem megjelentek a lányok is nyüglõdve,hogy menjünk már,mert õk fáznak,meg amúgy is" menjünk már":)))Különösen Réka volt maga alatt,már it azt tudakolta,hogy mennyi van még hátra:))) Á,épp csak egy húszas:) Nem fogott ki valami jó napot,de hát mindenkinek lehet ilyen.....
Nekilódultunk tehát,a következõ ell.pontig durván 120 méter emelkedés várt ránk,ennek jó részét Farkasfa után el is használtuk.Felérve a dombra együttérzésemrõl biztosítottam Nikit,nekem is megfájdult kis idõre a fejem,ami a túra során sajnos többször meg is ismétlõdött emelkedésnél.Folytatva utunkat egy apró házcsoporton haladtunk át majd egy újabb emelkedõs rész vért ránk szép erdei környezetben.Fenyõerdõ lévén puha tüskeszõnyegen lépdelhettünk,a távolban még egy szarvascsordát is megfigyelhettünk pár másodperc erejéig.Nemsokára egy szép nagy rétre értünk a kapott térkép Hosszú-rétként említi.A réten az út követését megint csak az elõttünk elhaladók csapása segítette,egy fák,bokrok nélküli területen nehéz is jelzéseket képezni,a domb tetején aztán a vadlesen már voltak kihelyzve szalagok.A rét elhagyásának helyét aztán az általam eddig látott legnagyobb piros sáv jelzés tette egyértelmûvé.A cél nyilván a minél messzebbrõl való észrevehetõség,ennek megfelelõen egy kb.35cm átmérõjû fára felfestettek egy kb.50-60cm magasságú(hosszúságú)piros sávot:)E giga jelzés mellett elhaladva egy mélyen keréknyomos faluszéli úton értünk be Kondorfára,ahol az ell.pont elõtt visszakiabáltuk a közben minket leelõzõ két utitársunkat a piros sáv jobbra kanyarodó szakaszáról az italbolthoz pecsételni.Innen ugyanis a kéken mentünk tovább,egyenesen át a falun.Kondorfa nem egy gazdag falu ez látszott,elég sok a leromlott állapotú ház.Úgy látszik ide valahogy a turisták sem jönnek,talán csak a falu végén volt egy pihenõház,amúgy meg nagyon sok ingatlanon ott volt az "eladó" felirat.Az esõ itt már elég jól szemerkélt,de a szél és a testhõ miatt még nem kellett az esõkabátot bevetni.Viszont itt a csapatot elérte egy holtpont,a táj sem volt túl érdekes,az ösvény is bokatörõre sikeredett,szó nélkül raktuk az egyik lábunkat a másik után.A zöldre való letérés után átkeltünk a Lugos-patakon,majd kikapaszkodva annak völgyébõl egy erdei murvás úton folytattuk.Kis ideig az Ivánc-Õriszentpéter úton talpaltunk egyre erõsödõ esõben,majd egy hosszú egyenes szakasszal beértünk Ispánkra ahol az ell.ponton Az Ösvénytaposó család 3/4-étõl megkaptuk az aktuális pecsétet,nápolyival,szódával.Mivel az esõ itt már intenzíven esett,az átázott pulcsimat,pólómat szárazra cseréltem,és bár nem szeretem,muszáj volt felvenni az esõkabátot is.
Ránézve az órára megdöbbentünk,hogy már csak pár perc választ el bennünket 17 órától,az induláskor azt hittem ekkorra fogok beérni.És még volt hátra 6 km:)Neki is indultunk a piroson a Bárkás-tó ep. felé.Feriék megint csak feleslegesen siettek el tõlünk,nem vették észre a faluban hogy nem sokkal az ep. után a piros letér jobbra.Nagy füttyögetések,kiabálások árán sem voltak hajlandóak visszafordulni elõször,gondoltam biztos tudják miért mennek arra,így mi mentünk tovább,ha majd észreveszik hogy nem megyünk utánuk,csak megnézik az itinerüket.(késõbb vissza-visszafordulva mintha látni véltem volna Renáta citromsárga zsákvédõ huzatát)Az esõ rendesen szakadt,így már csak a haladásra koncentráltunk,és hogy el ne kavarjunk.A bárkás-tavi esõbeállónál megkaptuk az utolsó pecsétet is egy újabb "Jó reggelt"keksz kíséretében,és már nem is érdeklõdtünk,nézelõdtünk,hogy most itt van-e valami tó is,vagy mifene,dobtunk egy "vissza ketttõt"és a lehetõ legnagyobb sebességünkkel szakítottunk tovább.Négy km volt hátra,és a lányok megkértek,hogy diktáljam a megfelelõ tempót,kicsit több mint egy órájuk volt a hátralevõ táv megtételére,a reménybeli díjazás átvételére meg a buszmegállóba való kiérésre.Felvettem tehát az agárversenyeken használt mûnyúl szerepét,pont annyira mentem,hogy a nyomomban tartsam õket,nem húztam el,így folyamatosan élve tartottam a reményt az elkapásomra:))Nem lehettem azonban túl kívánatos falat(legalábbis Nikinek),mert a cél elõtt párszáz méterrel az említett leányzó ügyet sem vetve rám(nyúlra:)elhúzott mellettem,és már az õ vezetésével érkeztünk meg aztán az iskolába,durván 40 perc alatt,ami itt a végén 6-os sebességet jelentett.
Így egy órával a tervezett idõ után értem be,viszont én 50 km-re gondoltam a tíz órát.A táv meg 52,7 és ha még hozzávesszük a pityerszeri várakozást,meg a Farkasfa körüli csapategységet erõsítõ lassúbb haladást,a Kondorfa utáni holtpontot,már meg is van hol ment el a tíz órás teljesítés.Ami teljesen lényegtelen mellesleg.
A teljesítésért egy nagyon igényes oklevél jár,plusz egy jellegzetes õrségi emeletes házat,egy kástut ábrázoló kitûzõ Õrség 50 felirattal.A célban még lehetett enni-inni,a várakozás perceit Lacibácsiék az ellátmány készítésével tették hasznossá,amit a szervezõk nagyon köszöntek nekik.Feriék beérkezéséig én még gyorsan elmentem a kedvenc õriszentpéteri fazekasomhoz Zsohár Gyulához,akit sajnos nem találtam otthon,így most elõször cserépedény nélkül voltam kénytelen hazatérni innen:(
Búcsúzkodás után a már kimondottan viharos zivataros idõben suhantunk haza Gyõrbe,Páli határából még a tûzoltókat is riasztanunk kellett egy az utat majdnem teljes szélességében elzáró kidõlt fa miatt.Mivel itthon is esett rendesen,mindenkit hazavittem,nehogy már újra elázzanak:)
Nos:ezen a túrán nincsenek hatalmas hegyek,nincsenek vadregényes patakmedrek,nincsenek várromok,nincsenek égig érõ szálfaerdõk.Vannak viszont gyönyörû virágos rétek,dimbek-dombok,kedves kis"szerek",Árpád-kori templomok,haranglábak,tavak,tókák,szép kilátások.Ez az Õrség,a nyugalom szigete,az érintetlenség vidéke.És van itt egy jól szervezett túra igényes igazolófüzettel,tökéletesen kijelölt útvonallal,kedves rendezõgárdával.Az ellátás kimondottan jónak mondható:Pityerszeren "Jó reggelt"keksz,Farkasfán Zsíros-vajas kenyér sóval,hagymával,Ösvénytaposóéknál nápolyi szódával,Bárkás tónál újra keksz,a célban megint Zsíros-vajas kenyér retekkel,karalábéval,hagymával,szörppel.Az már az én egyéni problémám,hogy a lekváros kenyeret jobban szeretem(ném:)Ennél több negatívumot viszont nem tudok megemlíteni,így:
Köszönöm a lehetõséget!
dnvzoli
(Ha valakit érdekelne a Tanúhegyek 50,lehetne róla beszélni,ha megyek,én úgy 5 körüli gyõri indulással számolok. 06205866654) |
