Újabb mérföldkõ túrázós pályafutásom alatt,úh írok kicsit
Utólag valahogy sosem tudom idõrendben felidézni,h hol,mikor,mi történt,úh ez inkább csak amolyan össze-vissza gondolatos lesz.Meg amúgyis volt olyan 10-15 km-es szakasz,ami teljesen kiesett az életembõl,azt hiszem,itt csukott szemmel bandukoltam
De ennyire ne szaladjunk elõre.
Kezdõdött azzal,h ugye már hetek óta pocsék az idõ,erre a 7végére is rosszra számítottam,ehhez képest szinte egész szombaton nyári meleg volt.8 elõtt pár perccel neveztem,meglepõ módon abszolút nem kellett sorbaállnom.Biztos a várható idõjárás miatt jöttek kevesebben,de én ennek kifejezetten örültem
Nevezés után még vártam vkit,aki közben azt hitte,h én már elindultam.Fél órát ücsörögtem,aztán akkor már úgy gondoltam,h elindulok
Vele legközelebb csak a célban találkoztam,én már mentem a vonatomhoz,õ akkor ért be.
Szóval így esett,h a hatalmas tömeget teljesen sikerült elkerülnöm.Persze,a 100 km alatt így se volt olyan perc,h 10 méteres körzetemben ne lett volna vki,de ez sztem hozzátartozik a Kinizsihez.
A Kevélytõl kicsit féltem,meg amúgyis elkövetem a szokásos hibámat,h még az izmok bemelegedése elõtt teljes erõbõl nyomom,de most kivételesen jól ment.Észre se vettem,és már fent is voltam,a kilátás nagyon szép volt.Innen lefelé belekocogtam a távba,mert jól esett.Najó,a kocogás erõs túlzás,inkább korcsolyázás volt abban a csúszós sárban,de én élveztem
Vhogy sikerült egyszer sem eltanyálnom.
Nemsokára jött a híres pilisi szerpentin,amit elõszeretettel vágnak le a kispistázók.Most is volt néhány ilyen,pedig több fára is ki volt ragasztva cédula,h nem kéne.Nem bírom az ilyet megérteni... Szerencsére a kilátás a Kevély felé elfeledtette ezt velem,hihetetlen volt.
Hamarosan pilisi pihenõ,kivételesen ülve fogyasztottam el egy szendvicset,és nem menet közben
Szívesen vettem volna vmi finomat is,de semmi kedvem nem volt sorbaállni,úh pár perc múlva húztam tovább.
Nemsokára Dorog,ahol vettem vmi péksütiféleséget,meg kólát,nagyon kívántam vmi cukros löttyöt.A 40es távosoknak itt volt vhol vége.
Jött a Nagy-Gete,amitõl sokan tartanak,nem is könnyû oda feljutni,de szerencsére ismertem az utat.Fent szintén szép kilátás.Innen nem egyszerû a lefelémenet,eléggé térd- és bokaszaggató,de szerencsére elég rövid.Mire leértem,már lehetett látni sötét fellegeket,szóval elkezdtem kapkodni a lábam,h az esõ elõtt Mogyorósbányára érjek.Természetesen nem sikerült,de az a negyed órás esõcske inkább felfrissített.Kakukk vendéglõben ittam vmit,aztán menet tovább,még esõben,de hamar elállt.Mbánya határában "megtámadott" néhány kacsa,de sikerült elõlük elfutnom
Itt már kezdtem bekattanni,h reggel óta nem szóltam senkihez,úh hozzácsapódtam egy pesti leányzóhoz.Fogalmam sincs,meddig mentünk együtt,de vmi mûutas meglepi-ellenõrzõpontnál találkoztam egy pécs környéki ismerõssel,Pusztamaróttól pedig ezzel a társasággal mentem egészen a célig.Köszönet,h elviseltek
Nemsokára elkezdett sötétedni,én meg elkezdtem erõteljesen álmosodni,ami rossz jelnek tûnt,40 km-el a vége elõtt
Persze,talán többet kellett volna aludnom,mint 3 óra.Itt már voltak olyan szakaszok,amikor csak az elõttem lévõ lábait néztem,és próbáltam az õ lépteiben menni,miközben küzdöttem az elalvás ellen.Bányahegyig azért simán felértünk,itt jött a kötelezõ majdnem 1 órás pihenõ.Mielõtt végleg elaludtunk és/vagy elment volna a kedvünk az egésztõl,tovaszálltunk
Innentõl is ismertem elvileg az utat,de arra nem emlékeztem,h Koldusszállásig ilyen brutálisan hosszú,és monoton az egyenes...legalábbis akkor hosszúnak tûnt.Mikor már azt hittük,h ez a hely nem is létezik,és mi kigyalogoltunk a világból,mégiscsak eljött ez a pont is.Itt felhívott egy kedves ismerõs,hajnali 1 volt,és tudta,h éppen sétafikálok
Ettõl kicsit feléledtem.Kb. 5 percig úgy éreztem,h ébren is vagyok
A Baji vadászház szintén olyan ellenõrzõpont volt,ami soha de soha az életben nem akart elõkerülni.Ez az út is ismerõs volt a nem is olyan régi Gerecse 50rõl,de akkor vhogy könnyebnek tûnt.Persze,akkor nem volt mögöttem már 70 km
Itt ücsörögtem egy kicsit félkómában,a kabátot lecseréltem egy száraz pulóverre,kicsit kutyust símogattam,aztán mentünk is tovább.Itt már éreztem,h nemsokára vége
Azért még kicsit alvamentem,de nemsokára jött Baj,aztán Tata,aztán a cél
Átvettük a jutalmunkat,vki elment zuhni,én meg befaltam a jutalomlevesem.Szilárd kaja nem ment volna le a torkomon,annyira össze volt szûkûlve a gyomrom,de a leves nagyon jól esett.Meglepõen éreztem,h a lábamnak semmi baja,se vízhólyag,se térdfájás.Ennek örömére elköszöntem a többiektõl,és kisiettem a tóvárosi vasúthoz.Hamarosan ellepték a félzombi túrázók a vasútállomást,de a kalauz valószínûleg már régi motoros lehetett,mert mindenkinek türelmesen elmagyarázott mindent,melyik vonat honnan indul,ilyesmi.Azon az oldalon,ahol a Gyõrbe menõ vonat ment,én egyedül voltam,a másik oldal tele volt.Kicsit farkasszemet néztem velük,prbáltam kényelmesen fetrengeni egy padon,de mire elhelyezkedtem,jött a vonat.Különösebben nem bántam
A vonaton a kalauznéninek biztos rossz napja volt,mert nem tudta elképzelni,h Tóvároskerten hogyan voltam képes jegyet venni.Próbáltam türelmesen elmagyarázni,azt mondta utánanéz,mondtam,h jó.Nem tudom,mit hitt,h otthon nyomtatom hobbiból a jegyeket?
No mind1,valószínûleg észrevette a katasztrófális kinézetemet,merthogy térdig sáros voltam.Úh többet nem is láttam szerecsére.
Gyõrben még egy karamellás jégkrémet fél perc alatt befaltam,aztán egész erdõnyi koszt áztattam le magamról a kádban.
Tehát túl vagyok az elsõ 100ason,aminek azért van tanulsága.Elõtte nem elég a 3 óra alvás
Amúgy más minden szuper volt,mellékesen 20 és fél óra alatt teljesítettem.20 óra alatti idõ volt a cél,de a végefelé már voltak olyan saras részek,h 5 percig gondolkodtunk,hogyan kerüljük ki.Volt,h meguntam,és egyszerûen csak átgyalogoltam rajta,had szokja a bakancs
Mivel a lábamnak semmi baja,következõ 7végén jöhet a Mátra 115...félek.De már nagyon mehetnékem van
Képeket még mindig lehet nézegetni itt:
http://picasaweb.google.hu/NeverFeri