Túrabeszámolók


Jutasi hagyománytisztelő vándor / Jutasi Őrmester Benedekhegyi kŐrjárata 25

Kerek repkényTúra éve: 20102010.06.02 16:34:52







Jutasi Õrmester kÕrjárata 30


 


Szombat a mostani idõjárástól (itt Veszprémben randa esõ, meg szél) eltérõen szép, napsütéses, nyárias idõnek indult. Rövid-ujjúban vágtunk neki Kékdroiddal és Dénessel a kÕrjáratnak. Lesétáltunk a rajthelyre (ez az a teljesítménytúra, aminek a rajt- és célhelye jelen pillanatban a legközelebb található az éppen aktuális tartózkodási helyemhez :D). Papírnyilak mutatták, hogy térjünk be a Tûztorony udvarára, ott történik majd a regisztráció. Találkoztunk Gyula bácsival, aki ezúttal a túra rendezõi között díszelgett, egyenruhában, említette, hogy õ mondja majd a köszöntõ beszédet. Megtudtuk, hogy a Bubumobil utasai is hamarosan itt vannak, ezért õket még megvártuk az indulással. Mikor mindannyian beneveztünk (Dilen, Bubu és anyukája is), még tettünk néhány tiszteletkört a szép, borostyánnal benõtt várfalak között, felmásztunk a Tûztoronyba is, hogy megcsodáljuk a kilátást. Herenden túl tekintélyes méretû, halovány szivárvány derengett. Miután húsz percig hiába vártuk a megnyitót, közösen elhatároztuk, ideje elindulni. Megkaptuk a rajtbélyegzõt az utcán ülõ embertõl, s útnak indultunk.


 


A legelsõ rendezésen volt szerencsém részt venni (történetesen akkor a rajtidõ legvégén indultunk és végig ömlött az esõ), de mégis egy újfajta izgalommal tettem meg minden lépést. Talán a jó idõ tette, mert most szívesebben néztem körül a városban, az Árva utcáról fel a Várra, ahonnan indultunk. A Levéltárban lehetõségünk nyílt egy kiállítást megtekinteni, majd megejtettük elsõ fakultatív nassolásunkat a szemközti cukrászdában (kinek fagyi, kinek süti). Nagy örömünkre szolgált, hogy kiérve az erdõ szélére (Rab Mária forrás felé), az utat teljesen kitakarították, így nem kellett térdig érõ dzsungelben küzdenünk. A forrásnál pecsét, majd indultunk a vasút felé, ahol kicsit elvétettük az irányt, de hamar visszafordultunk. Kékdroiddal megállapítottuk, hogy ez a rét nagyon ideális vonatfotózásra. Egyszer csak Bubu hangját hallottuk, hogy Droidnak ma jó napja van, egy Gigant vontatta teherszerelvény érkezik Székesfehérvár irányából. Fotómegállás, majd irány tovább. Dénes pózol egyet a gõzmozdonnyal, majd a váróteremben megcsodálhatjuk a vasúti kiállítást. Volt ott minden: régi és új vasutas arcképes igazolványok, rangjelzések, térképek.



 



Az idõ egyre melegebb, s mi lassan már Jutaspusztán talpalunk. A Spion tanyán kapunk finom teát, a könyvtárnál csokit, mellette a játszótéren pedig bárki bepótolhatja gyermekkori lemaradásait. :) Aztán Jutaspuszta szélén nem várt akadályba ütközünk (ez nem igaz, az itiner írta, de így hatásosabb felvezetni): „Tiltott terület, belépni tilos”. Két szembe állított kézifegyver nyomatékosítja a fenti állítást. A mi utunk azonban még arra vezet, szerencsénk van, mert az Ejtõernyõs emlékmûtõl még épp láthatjuk a helikoptereket, amint felszállásra készülnek (Okos menyét hadmûvelet). Miután elrepülnek a Bakony fölé, útnak eredünk. Kékdroid és Dilen ellépnek, mi Dénessel és Bubuval csodáljuk a szép nagy ezerjófüvet, s közben szemmel tartjuk Bubu anyukáját is. A murvabánya elõtt 15 stációról ismerhetjük meg (itt Dilen és Droid megvárt) a Doni kálváriát, a pecsét megszerzéséért néhány kérdésre válaszolni kell. Az ég baljósan sötétkék, de egyelõre nem kapunk esõt. A felüljárón áthaladva szép a kilátás a szemközti Csatár-hegy oldalára. A kártyával igénybe vesszük a frissítõ ivóvizet, igen okos megoldás, nem láttunk még ilyet. Szépen felsétálunk a kápolnához, megnézzük belülrõl, egy kedves néni pogácsával és más sütivel kínál. Fentrõl, a kilátóból pazar a kilátás, most már sejtjük, hogy megússzuk az esõt. Míg a Tekeres-völgy erdejének hûs árnyékába nem érünk, kissé melegünk van, Bubu megállapítja, hogy nagyon sûrû a levegõ, ezzel Dénes is mélyen egyetért. A vadregényes völgy hûvöse és a sziklák látványa azonban kárpótol mindenért, áthaladva az ellenõrzõponton, majd a többszáz (én már nem tudom, most 300 vagy 200 éves tölgyek? :D) éves tölgyfák mellett hamarosan már Ördög-sziklánál vagyunk. A pontõrtõl kapunk gyümölcsöt, almát, körtét, narancsot, kinek mi tetszik. Kiskuti csárdához szerencsés idõfekvésben érkezünk, csak egy kislány áll elõttünk. A pincér egymaga pontõr és a csárda kiszolgáló személyzete, így mikor nagyobb sereg érkezik egyszerre, van bõven mivel foglalkoznia. Ezért most kihagyjuk a hazai megkóstolását, majd visszatérünk. :) Még utoljára megkerüljük a Benedek hegyet, a Várat most hátulról támadjuk, de még nem is sejtjük, milyen kalandos úton. Egy, a nyilvánosság elõl lezárt (legalábbis eddig még sosem jártam itt) gyalogösvény vezet fel a hegy oldalában a volt Piarista Gimnázium „pincéjéhez”, mi most ezen a gallyak lepte, romantikus lépcsõn lépdelünk felfelé, s besétálunk a hegybe, hogy egyszer csak a gimnáziumban bukkanjunk fel, hosszú sor lépcsõk után. Innen már nincs messze a cél, de elõtte még meglátogathatjuk a Szent György kápolnát. Dubniczay palotánál kapjuk meg a teljesítésért az emlékkitûzõt és az oklevelet.



 



Nagyon tetszetõs, város- és környéknézegetõs túra volt a Jutasi Õrmester, én ajánlani tudom mindenkinek. :)