Pázmándi TOPorgók Éjszakája 28
(Nem ígérhetek mást, csak vért, verejtéket...)
Joeval tekertünk le Pázmándra, õ kicsit messzebbrõl, Battyánból, én csak Fehérvárról. Az úgy világos volt, hogy nem fogunk fázni. A rajtintervallum elején érkeztünk, és nem voltak kevesen, 7:10-kor 60 feletti rajtszámmal indultunk. A start után még lépéshiba csatlakozott, vagy mi csatlakoztunk, ahogy tetszik.
Kellemes sétának indítottuk, de az elsõ pont után észre kellett vegyük, hogy vérmes szúnyogok hada kísér minket. A naplementével ráadásul egyre bátrabbak és bátrabbak lettek. A pázmándi forrás után rövid látogatást tettünk a szõlõben és egyéb kultúrnövények közt, majd tempósan megmásztuk a Nyír-hegyet. Ennek ellenére nem tudtuk lerázni a szúnyogokat. 25 km hosszan elkövetett néptánc következett. Pedig lépéshiba megosztotta velünk kullancsriasztóját. Nem is hoztam haza egyet sem :-) És ezúton rögvest engedjétek meg, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet a pontõrök irányában. Én talán hagytam volna önkiszolgáló pontot magam után, egyék a kefét a szúnyogok...
Innen számomra ismeretlen és jelzetlen útvonalon jutottunk le a Nadap-Lovasberény mûúthoz. A hátráltató tényezõk ellenére, észre kellett vegyük, hogy szép erdõben vezetett az út, méltó szakasz került be az útonalba. A mûúttól rövid emelkedõ vitt fel a Velencei-hg. legmagasabb csúcsára, ahol aztán almával is kínáltak. Jól is esett, mert a nagy igyekezetben és melegben fürödtünk saját verítékünkben.
Likas-kõ ezúttal kimaradt, de egyik kedvenc utamon, a Z+ -en csurogtunk le Sukoróig. A Néprajzi Házat lépéshiba közelebbrõl is megtekintette õzikés pecsét reményében, mi Joeval a kékkútnál frissítettünk. Ezúttal a templomot kikerülve haladtunk a Gyapjaszsákig. Innen végig a jól ismert TOPorgók útvonalat követtük a célig. A S+ -en jutottunk el a zsíros kenyeres pontig a Vörösmarty-présház közelébe, a Bence-hegyre vivõ szerpentinen. Elõtte privát tesztet hajtottunk végre a hegy meggytermésén. Az etetési ponton még kézmosási lehetõséget is biztosítottak, ami nem hátrány, amikor reménytelenül kullancsriasztós minden porcikánk.
A maradék világosság, de már inkább a közvilágítás kihasználása mellett caplattunk fel a Bence-hegyi kilátást ellenõrizni. Lefelé inkább már lámpát kapcsoltunk, hogy megcsodáljuk, milyen frankón is mûködik a fényvisszaverõ szalagozás. A S-n ereszkedve csalódnom kellett, hiányzott a birkanyáj Nadap határában, most térdig ért a fû a réten. Nem messze szemben fényfüzérek, hisz az útvonal itt 200 m-re kerüli csak egymást. Volt, aki fényeinket meglátva kezdett is keresztben jönni a réten, de Joe segített kiigazodni a haladási irányt illetõen. A P-ra kanyarodva pikk-pakk meg is érkeztünk a Szintezési fõalapponthoz, ahol jókedvû fiatalok hada bélyegzett, biztos jól múlatták az idõt...Joe ezt frappánsan három szóval jellemezte, de ezt most nem idézném :-)
Tartottam tõle, hogy a Csúcsos-hegyre fel elveszünk a bokrosban, de egyrészt nagyon jól sikerült kijelezni, másrészt még ki is takarították az útvonalat. Fent a hegyen derült ki, a pontõr lányok remek helyet választottak, a szúnyogokat elfújta a szél, csilagfényes kilátás, minket pedig egy csokival motiváltak. Leereszkedés után jött az útvonal rákfenéje, viszonylag sok aszfalt a Cseplek-hegy felé, de most nem zavart, a szúnyogokat könnyebb volt így lehagyni. A hegyen azért még kaptunk a jóból, így Maku Lacit gyorsan otthagytuk tovább õrizni a pontot.
Már csak Zsidó-hegyre kellett feljutni, tudtuk, hol kell keresni a leágazást, ami nem is baj, bár ide is jutott megerõsítõ jelzés. Lefelé bokatörõs a sziklák közt lejutni , annyira figyeltünk is a lábunk elé, hogy mindhárman lesérültünk, fej felõl. Lépéshiba fején elég csúnyán szétnyílt a bõr, Joe arcába egy ág szúrt, nekem a homlokom bõrtelenítette egy ág néhol, szóval vérünket is adtuk a teljesítésért. A malomnál tábortûzzel fogadott a pontõr, majd a térképvázlat alapján navigáltunk a célba. Sokan inkább a fõutat választották...ami nem is rövidebb.
Arra számítottunk, hogy a gulyás finom lesz, és nem is csalatkoztunk. De hogy utána fagyi, három gombóc, választható, azért az már több volt, mint amire gondolhattunk. Összefoglalva: ez még mindig egy remek rendezvény. A jelzésekkel nagyon kitettek magukért a fiúk, az ellátás több, mint elég, vízre azért figyelni kell.
Feltöltõdve egész gyorsan hazatekertünk.
|
